Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-442
442. országos ülés 1909 márczius 19-én, pénteken. 117 podó nagyipara és a mindinkább sűrűsödő vasúti hálózatnak szükségletei fogják felemészteni. Erre utalja már az a térbeü távolság is, a mely a petrozsényi bányászatot részben az Alföldtől, részben pedig hazánk délkeleti részeitől elválasztja. Hiszen a kilométertáblázat szerint Petrozsénytől az Alföld ipari góczpontjai és pedig Arad 238, Csaba 294, Szeged 384, Temesvár 296 kilométer távolságra fekszik, mig ezzel szemben, Brassó 414 kilométernyi távolságra van. Maga Budapest pedig, tehát a központ 493 kilométernyi távolságra fekszik. Ha tehát ezt a nagy térbeli távolságot tekintjük, s hozzávesszük a vasút pályájának nehézségeit is, mely az Alföld irányában egyenes sik, az erdélyi részekben pedig nehézkes hegyipálya, érthetővé válik a forgalom odaterelődése. Megnyilatkozik ez az árban is, mert a mig a petrozsényi szén értéke a petrozsényi állomáson, kocsiba rakva, tisztán 100 korona 60 fillért tesz ki, addig a fuvarozási költséggel Brassóban már 240 koronára emelkedik fel. Mindezek arra mutatnak, hogy az a széntermelési mennyiség, a mely Petrozsényből kitermeltetik, elsősorban az Alföldnek a szükségletét fogja kielégíteni és hazánk délkeleti részének, az erdélyi résznek csak akkor és annyi jut, ha marad és a mennyi marad. Ezeknek a szempontoknak figyelembevétele kényszeritett arra, hogy a múlt év folyamán a t. pénzügyminister urat talán 20 erdélyrészi képviselőtársammal együtt egy memorandum jellegű feliratban felkérjük, hogy figyelmét az erdélyrészi szénbányászatra is kiterjeszteni sziveskedjék. (Helyeslés a baloldalon.) Felkértük elsősorban abból a szempontból, mert a kereskedelemügyi ministerium által 1905. évre kibocsátott u. n. »Ipari akczió a Székelyföldön« czimű füzet, nemcsak szomorú képét tárja fel a mai székelységnek, hanem rámutat az ott levő természeti közkincsekre és egyenesen ráutalja a Székelyföldet az állami támogatással létesitendő nagyobb iparra. Minden nagyobb iparnak pedig ma még mindennapi kenyere a szénkérdés. A Székelyföld medenczéjének kettős minőségű szénanyaga van és pedig a már feltárt és ma is üzemben levő, az Erdővidéki Bányaegylet tulajdonát képező köpeczi bánya, anyaga lignit, ifjabbkori képződmény, a melynek a Grittnerféle hivatalos állami szénelemzés szerint hőfoka 3900 kalória; a második az nagyrészt ugyanezen társulat tulajdonát képező homoród-vidéki barnaszén, mely a Földtani intézet által vegyelemeztetvén, kalóriális hőfoka 5800-ban állapíttatott meg, hamutartalma pedig 4%-ban. Magának a köpeczi lignitnek a mennyisége (Halljuk ! Halljuk !) 500 millió métermázsában; és a mélyfúrások utján tett kiszámítás szerint a homoródi medenczéé 180 millió métermázsában állapíttatott meg. Ez az utóbbi szén, a melynek hőfoka 5800 kalória, körülbelül egyenlő hőerejű a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat által a kincstár javára megszerzett bányák szenének átlagos hőfokával. J)e ha gyengébb minőségű volna is, akkor is, tekintettel arra, hogy a már feltárt és ma már feltárásban levő üzemek hazánknak ezen a részén nélkülözhetetlen szükségletet képeznek, mert hiszen az tény, hogy a köpeczi bányából évente termelt 700.000 métermázsából 300.000-et maga. a botfalvi ezukorgyár felhasznál, azonfelül a brassói Clotild vegyi ipargyár, a Kőolaj finomító gyár, a melyek mindannyian magasabb nivón álló, szakvezetésben levő és modern berendezéssel ellátott gyárak, használják fel, egyenes bizonyíték arra, hogy e bányák széntermése hézagot pótol és igy azoknak megszüntetése vagy likvidácziója kritikus következményeket eredményezne. A magyar királyi államvasutak sem nélkülözhetik és nem is nélkülözik a köpeczi lignitet; a mely mindott előnyösen alkalmazható, a hol — nevezetesen kazánfűtésnél, vizhuzásoknál és tolatásoknál — magasabb hőfokra nincsen szükség, ugy hogy a magyar királyi államvasút is évente ebből a szénből bizonyos kvantumot átvesz. Nem hallgathatom el a köpeczi bánya sok ócsárlása mellett azt sem, hogy maga az államvasút 1874. augusztus 15-én nemcsak vegyelemezte ezt a szenet, hanem ki is próbálta és erre vonatkozó értesítésében azt mondja (olvassa) : »Tájékozásul van szerencsénk még megjegyezni, hogy a t. czim szenének a salgótarjáni szénhez való aránya kisérieteink szerint 304 : 520. A t. czim szenével eszközölt kísérlet eredményei általában kedvezőnek mondhatók és részünkről azt még nagyobb emelkedéseknél is, a melyek azonban a 10%-ot felül nem múlják, teljesen alkalmazhatónak tartjuk.« De nem hallgathatom el azt a körülményt sem, hogy e köpeczi lignit, a mely magától a földtartalomtól teljesen ment, elsősorban alkalmas brikett-termelésre, melyet maga a javaslat is Petrozsényben bevezetni óhajt. A brikett-termelésre alkalmas volta már kipróbáltatott, mely utón a szénnek 3900 kalóriális hőfoka 5400 hőfokra emelkedett fel és még azon nagy előnye tanúsítja, hogy nagyon soká nem malik széjjel, hanem öt éven át is összefüggő, összetartó konglomerátum marad. Mindezeket azonban nem reklamirozás czéljából hoztam fel, sőt azt is elismerem, hogy ennek a szénnek bármilyen előnyei sem tennék azt országos jelentőségűvé ; de fel kellett hoznom és a t. ház szíves figyelmébe kellett ajánlanom azért, mert magának a szénbányászatnak rendkívüli közgazdasági és néprajzi jelentősége is van. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon). A bányatelepek maguk egy uj honfoglalás-számba vehetők. Rendszerint műveletlen, ritka népességű, zord, sőt elhagyatott helyeken települnek és ott — a mint különösen az előttünk fekvő petrozsényi bányászat mutatja — erős, pezsgő magyar életet létesítenek és nemzeti érdekeinknek valóban elsőrangú védváraivá alakulnak. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezzé avatták Petrozsényt különösen az Erdővidéki bányaegyletnek kitanított székelyei,
