Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-437

Í37. országos ülés 190'J márczius 10-én, szerdán. 5 Minthogy ez a rendelkezés az érdekeltek körében is a legnagyobb zugolódást keltette, minthogy ellenkezik ez a rendelkezés a közhivatalnokok és a magánhivatalnokok közti paritással az adózás szempontjából, minthogy végül ennek a rendelkezésnek a hiánya is teljesen lehetővé teszi a visszaélések üldözését: kérem a t. házat, méltóztassék elfogadni következő módosításomat (olvassa): »A jövedelmi adóról szóló törvényjavaslat 22. §-ának első bekezdésében ez a szó: »rendszerint<< kimarad. Ugyancsak kimarad a második bekezdés is.« (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra van valaki feljegyezve ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. képviselőház ! Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam majdnem kimentette a 22. §. motiválását. Legyen szabad még hozzátennem, hogy itt ismét mutatkozik az a jelenség, hogy az igen tisztelt pénzügymin ister ur készségesen átvette mindazon terhelő és nehézségeket eredményező intézkedéseket, a melyek a porosz és az osztrák törvényekben vannak, a nélkül, hogy azokat az eseteket, a melyekben az adózó alanyok érdekeit tartják szem előtt, bizonyos figyelemben részesitette volna. Itt ismét látjuk, hogy az az intézkedés, a mely a 22. §. második bekezdésével foglalkozik, előfordul az osztrák és a porosz törvényekben is, onnan átvette a tisztelt pénzügyminister ur, pedig az adómorálnak etikai alapja flagrans bizonysága annak, hogy azt a második bekezdést fentartani nem volna szabad. Azt hiszem azonban, hogy a tisztelt pénzügyminister ur nem is ugy értelmezi a szakaszt, mint ahogy általában értelmezik. Nem hihetem, hogy a pénzügyminister ur ilyen szegény embereknél, a kik egész életüket utazással töltik, a kik családjuk részére egy vagy esetleg két forintot megtakaríthatnának, ezt az egy-két forintot is adó alá akarná vonni. Ezt fel sem tételezhetem a pénzügyminister úrtól. Valószínűleg azért tartotta fenn ezen második bekezdést, hogy bizonyos kijátszások lehetetlenné legyenek téve. Ezek a kijátszások azonban sokkal kisebb méretűek, semhogy azok miatt a szakasz második bekezdését fenn kellene tartani. Nem is ebből a szempontból teszem kritika tárgyává ezt a második bekezdést, hanem csak arra akarom felhivni a t. ház figyelmét, hogy ez az életben igen sok zaklatásra fog alkalmat adni. Ha egyszer meg lehet vizsgálni ezeket a 10—20 forintos napi utazási költségeket, ha azokat kutatás tárgyává lehet és szabad tenni, akkor az illető, semhogy belemenjen a kutatásokba és azon szigorú rendszabályok alkalmazásába, a melyek itt fel vannak véve, inkább fizetni fog. Arra kérem tehát az igen tisztelt pénzügyminister urat, legyen kegyes hozzájárulni a 22. §. második bekezdésének kihagyásához, azért is, hogy a zaklatásoknak elejét vegye. Lényeges nagyobb bevételt ez ugy sem fog eredményezni. Arra sem hivatkozhatik a pénzügyminister ur, hogy ennyit és ennyit engedtem már, ezt azonban többé nem lehet elengedni. Lényegtelen apró dolgokról van szó, a mely azonban sok ember zaklatására fog okul szolgálni, a nélkül hogy a fiskusnak nagyobb haszna lenne belőle. Annak daczára tehát, hogy a porosz és az osztrák törvényben ez az intézkedés fel van véve, kérem méltóztassék ezt elejteni. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve ; ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : T. képviselőház ! Megint azzal a szemrehányással találkozom, hogy átvettem valamit a külföldi törvényekből, mert az szigorú intézkedés és kihagyom a kedvező intézkedést. Hát én átvettem a törvényekből és felvettem ebbe a törvényjavaslatba minden olyan intézkedést, a melyre saját tapasztalatom alapján szükség van. Erre az intézkedésre pedig igenis nagy szükség van, mert nem sporadicze, hanem igen nagy mértékben — és ezt ne méltóztassék általánosságban venni — és igen sokszor fordult elő az az eset, hogy magánalkalmazottak lakbér czimén túlságos felszámításokat tettek, és hogy más reprezentaczionális utazási és egyéb onerózus illetményeket számítottak fel. Tudok eseteket felhozni, a mikor 4000 forint fizetés mellett 8000 forintot tettek ki a reprezentaczionális költségek, (Ugy van! Zaj.) Itt közbeszól a képviselő ur, hogy ez a bankok érdekében történik, mindig a bankokat hozzák elő ; pedig ellenkezőleg van. Bankoknál is fordult elő, hogy 24 órára 500 forint, vagy nem tudom mennyi utazási költséget számitottak fel. Ha ilyen dolgok történnek, ott is vizsgálat tárgyává fogjuk tenni. Ez nem annyit tesz, hogy mi általában minden embernél vizsgálat tárgyává fogjuk tenni, hogy utazási költségekben csakugyan annyit költ-e; utazási költséget annyit költ, a mennyi neki tetszik. Ha olyan viszonyok közt van, hogy az utazási költségekből is meg akar valamit takarítani, csak örülni fogok annak, hogy itt is a takarékossági szellem nyilvánul. Itt direkt visszaélésekről van szó, olyan esetekről, a hol látható, hogy utazási költségbe burkolva más járandóságok vannak. (Helyeslés.) Miután ilyen esetek a gyakorlati életben előfordultak, ezt a rendelkezést feltétlenül szükségesnek tartjuk. (Helyeslés.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy ezt az állami tisztviselőknél nem tesszük. Az állami tisztviselőknél nem tesszük azért, mert csak annyi utazási költséget adunk nekik, a mennyi mellőzhetetlenül szükséges kiadásaik fedezésére. Bocsánatot kérek, de legyen egy kicsit a képviselő ur következetes. Azt mondja, hogy módot nyújt igy is a törvény arra, hogy ha visszaélés van, azt jövedéki büntető eljárás utján toroljuk meg. Ugyan a t. képviselő ur, a ki olyan nagyon felszólalt mindig a jövedéki büntető eljárás ellen, hogyan kívánja azt, hogy a jövedéki büntető eljárást, mint szigorú, hosszadalmasabb és csakugyan vexatórius eljárást alkalmazza a törvény, a helyett, hogy felvesz egy adminisztratív intézkedést, a hol minden