Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-441

100 hhí. országos ülés 1909 i gyakorolt nyomással felmentő Ítéletet fog produkáltatok Reánk, mindettől eltekintve, az a kötelesség vár, hogy a következtetéseket levonva az igazságügyi bizottság ténymegállapításaiból, a darabontokat vád alá helyezzük. Én abban a hitben vagyok, hogy a képviselőház, tudatában hivatásának, nem fog elzárkózni az én különvéleményem megszavazása elől. Ha a nemzetre hivatkoznak ebben a kérdésben, akkor nyugodt lélekkel mondhatom, megfordultam az ország igen sok részében, minden becsületes magyar embernek, még a koalicziósnak is az az óhaja, az a kívánsága, hogy a Fejérváry-kormány vád alá helyeztessék, hogy azok a súlyos, alkotmányellenes bűnök megtoroltassanak. Hiszen az előadó urnak magának is még két évvel ezelőtt súlyosabb volt a véleménye a Fejérváry-kormánynyal szemben. Én nem hiszem, hogy azóta expiálták volna bűnüket Fejérváry Géza és társai, ha csak azt nem lehet expiácziónak nevezni, hogy elfogadták a királyi kegydijat. Ha nem expiálták bűnüket, nem lehet, hogy mi hátráljunk meg, nem lehet, hogy kikerülve, elbújva a kötelességteljesités elől, egy ismeretlen közjogi fórum elé, a nemzet élő lelkiismeretének fóruma elé vigyük az ügyet. Mi vagyunk itt a nemzet élő lelkiismeretének birái. Ne hárítsuk át másra a felelősséget. Mi képviseljük, itt a képviselőházban, a nemzet élő lelkiismeretét, s igy nekünk kell meghozni azt az Ítéletet, a mit a t. előadó ur a nemzet élő lelkiismeretére szeretne bizni. Hiszen a képviselői hivatás fenséges, magasztos volta épen abban a bizalomban rejlik, a melyet a választópolgárok a mandátummal együtt ruháznak át a képviselőre. A nemzet: a maga lelkiismeretének megnyilvánitását is átruházza reánk és feltételezi, elvárja, megköveteli lelkiismeretének hivatott biráitól, hogy mikor szavazásra kerül a sor, mikor épen a nemzet élő lelkiismeretének kell megnyilatkoznia, akkor férfiasan, a törvény rendelkezéseinek is megfelelően olyan határozatot fog hozni a képviselőház, a mely megfelel a nemzet annyiszor megnyilatkozott egyetemes akaratának. Ha nem fogadja el a képviselőház az én külön véleményemet, ez nem az én egyéni sérelmem lesz. Én csak kötelességet teljesítettem. Hiszen én csak azért, hogy a Fejérváry-kormány megbélyegezésének tárgyalásánál a képviselőház ülésén jelen lehessek, más, reám nézve igen fontos ügyeket mellőzve ide siettem a ház mai ülésére. Mert éreztem, hogy kötelességem — nemcsak választóim előtt tett Ígéretemnél fogva, de az egész magyar nemzettel szemben is, — felemelni tiltakozó szavamat az igazságügyi bizottság jelentése ellen, mely a nemzet jogainak feladását foglalja magában; mert éreztem, hogy kötelességem kérni képviselőtársaimat, méltóztassanak szigorúan, mindenben a törvényhez ragaszkodni, hogy ne engedjék alkotmányunknak azt a hatalmas garancziáját, azt mondhatnám, egyik főoszlopát kidönteni. irczius 18-án, csütörtökön. Mert ha most a képviselőház nem él ezzel a jogával, mi fog történni ? Fejérváryéknál bűnösebb emberek nem kerülhetnek már Magyarország kormányára, s ha ezek most nem bűnhődnek, akkor irott malaszt, papirosjog marad csak az 1848. évi III. t.-czikknek rendelkezése, mert mindig hivatkozni fognak — késő jövőben is — arra, hogy mikor a nemzet akaratát kifejezésre juttató többség ült ebben a képviselőházban, mikor épen a 48-as függetlenségi pártnak tagjai voltak többségben, akkor czélszerűségi, politikai tekintetekből feladták egy törvény végrehajtását, lemondtak egy garancziális törvény rendelkezéseinek érvényesitéséről. T. képviselőház ! Én ilyen nagy alkotmányjogi kérdésekben azt tartom, hogy nekünk nem szabad senki másnak akaratával, senki másnak óhajával számolnunk, mint egyedül a nemzet parancsával, a nemzet megnyilatkozó akaratával. Mi meg kell hogy tegyük a magunk kötelességét. Hogy mi lesz később, hogy a főrendiház mikép fog Ítélni — ennek elbírálása nem tartozik a mi hatáskörünkbe. A férfiúnak az a kötelessége, hogy mindig és mindenben bátran, erélyesen helytálljon ; ragaszkodjék mint törvényhozó a szentesitett törvényekhez. És nem az a kötelessége, hogy jóslatszerűen kutassa a jövő esélyeit, s azért ne teljesítse kötelességét, mert feltételezi a főrendiházról, mint ítélő bíróságról, hogy az ugy sem teljesítené a maga kötelességét. (Zaj.) ilyesmivel kitérni a kötelességteljesítés elől nem lehet, igen t. előadó ur. Méltóztassék őszintén nyilatkozni. Az előadói székben a nemzet érdekében is őszintének kell lenni. Méltóztassék megmondani, hogy mint kormánypárti, nem akarja az önt vezető kormányt megbuktatni ; (Mozgás.) méltóztassék őszintén megmondani, hogy a darabontoknak vád alá helyezése kormányválságot, esetleg alkotmányválságot is idézhetne föl az előadó ur véleménye szerint. De mikor ezek az igazi aggodalmai, akkor ne tüntesse föl a dolgot az előadó ur ugy, hogy mikor lemondanak a törvény végrehajtásáról, mikor ilyen obskúrus határozatot hoznak, mikor egy nem létező büntető fórum elé utalják a bűnösöket, akkor valami nagyszerű, a nemzet dicséretére méltó tettet követtek el. (Zaj.) Est nem engedhetem, ez ellen az eljárás ellen kötelességem tiltakozni, mert azt tartom, hogy ha valahol, akkor itt épen a képviselőházban kell őszintének, igazságosnak lenni, s ha a többség bármily tekintetből lesiklik a törvényes alapról, hivatalos képviselőjének legyen annyi bátorsága, hogy az előadói székből ennek igaz okát, igaz magyarázatát adja. De én nem hiszem ezt a lesiklást. Bizom a magyar képviselőházban, bizom abban, hogy mindnyájunk lelkében van annyi törvénytisztelet, annyi igazságos gyűlölet a Fejérváry-kormány iránt, hogy mikor alkalmunk nyílik megbüntetni a törvénytelenséget, mikor megtorolhatj uk az alkotmány ellen elkövetett súlyos, vérlázító bűnöket, akkor