Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-420

420. országos ülés 1909 február 16-án, kedden. 67 helytelen dolog az, hogy az Ausztria számára szükséges ujonczokat is megszavazzuk; épen Kmety Károly t. képviselőtársamnak az volt a véleménye, hogy ha mi helyesen, igazán alkotmányosan járunk el, tisztán csak a magyar hadsereg számára szükséges ujonczok létszámának megállapításával kell foglalkoznunk. Ennélfogva kérem a honvédelmi minister urat, méltóztassék a törvényjavaslat szövegében erre vonatkozólag is az általam javaslatba hozott azt a módosítást elfogadni, hogy a többség — mert hiszen én ezt sem fogadom el — ne szavazzon meg 103.100 főnyi ujonczot, hanem tisztán a magyar szent korona országai számára itt meghatározott 44.076 főnyi ujonczot. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Ott van ! Nagy György : Nem is méltóztatik gondolni, hogy az ilyen apró részletkérdéseket, az ilyen, hogy ugy mondjam nüanszait a katonai kérdésnek, hogyan igyekszik a hadvezetőség felhasználni a maga javára, hogyan igyekszik ilyen kérdések bevonásával is a hadsereg egységének czélját szolgálni. Már pedig nekünk nem az lehet a czélunk, hogy a hadsereg egységét erősítsük meg, hanem nekünk az a czélunk, hogy az önálló, független magyar hadsereg felállításátJpróbáljuk meg, s fel is állítsuk, hogy jwóbánkat, kísérletünket siker is koronázza. Nekünk jogunk van követelni azt. mert a magyar nemzetnek megvolt a joga az exercitus Hungaricusra, a magyar hadseregre ; és hogy ha ezen időben talán eladták volna ezt a jogot, még ebben az esetben is nekünk azt vissza kellene szerezni. A mi alkotmányunk szerint minden jog a nemzettől származik, fentartott királyi jogokat nem ismer a magyar alkotmány, joggal követelhetjük tehát, hogy a nemzet minden jogát a maga hatáskörében állapítsa meg. (Zaj.) Sümegi Vilmos: Bár ugy volna! Nagy György: Azt mondja Sümegi t. képviselőtársam, hogy bár ugy volna. Ehhez csak emberek, férfiak kellenek. Mihelyt azt látja a hatalom, hogy férfiakkal áll szemben, a kikkel nem lehet paktálni, a kikkel nem lehet paktumot kötni, hanem a kik a nemzet követelése mellett szilárdan megáUanak, a kik a nemzet elveit és jogait nemcsak hirdetik, hanem annak megvalósítására is törekszenek minden erejükkel: akkor én azt hiszem, erős a meggyőződésem, hogy ugy a magyar hadsereget, mint a nemzetnek más jogos kívánságait is meg tudjuk valósítani. Én a függetlenségi politikát nem az ábrándok politikájának, hanem gyakorlati politikának tartom. Az én hitem szerint lehet erős, becsületes, következetes, gyakorlati függetlenségi politikát folytatni, nem kell még ideiglenesen sem átmenni a 67-es alapra. Függetlenségi és 48-as alapon lehet megteremteni ennek az országnak jövőjét. De oda elsősorban férfiak kellenek, paktummal a függetlenséget nem lehet megteremtem. (Zaj.) Azelőtt, különösen a szabadelvű párt idejében az volt a hit, hogy a függetlenségi politika az álmoknak, ábrándoknak politikája. Ez nem igaz. A függetlenségi politika gyakorlati politika is lehet, meg lehet azt minden részletében valósítani, csak akarni kell és az akarat mellett erősen ki kell tartani. De ha mindjárt az első szellőtől megijedünk, ha mindjárt, a mikor összeütközésbe kerül a törvényhozás két tényezőjének véleménye, mindig a nemzet mond le akaratának megvalósításáról, az ily engedékenységgel, ilyen paktumokkal nem tudjuk megteremteni az ország önállóságát. (Mozgás.) Molnár Jenő: Csak ne volna olyan csirizes a bársonyszék. Odaragadnak. Nagy György: Épen azért, mert mi a függetlenségi politikát gyakorlati politikának is tartjuk, azért tartjuk szükségesnek, hogy a nemzet megtartsa a fegyvert a kezében, a melylyel egy másik nagy nemzeti követelést valósithat meg, megvalósítja az önálló magyar nemzeti bankot. Nem tudom, az elnök ur hallotta-e beszédem bevezető részéből az indokolást . . . Elnök : Hallottam ! Nagy György: Azt mondtam, hogy a függetlenségi és 48-as balpárt épen azért foglal oly erélyesen állást az ujonczlétszám megállajutása ellen, mert az önálló bank kérdését akarja előbb tisztázottnak látni. Ezért terjeszkedem ki erre. Véleményünk, meggyőződésünk szerint az ujonczlétszám kérdése fegyver a nemzet kezében. (Ugy van ! a baloldalon.) Ha a fegyvert önként letesszük, akkor a nemzet ellen bűnt követünk el. Ezzel az utolsó fegyverrel hitünk és meggyőződésünk szerint az önálló nemzeti bank felállítására való jogunkat ki tudjuk vivni. T. képviselőház ! Áttérek már most egy másik katonai kérdés fejtegetésére, ez a méneskar helyzete a hadseregben és a méneskari intézménynél mutatkozó szabálytalanságokról, hibákról, mulasztásokról szólok. A méneskar nálunk szerencsétlen kétlaki, jobban mondva, háromlaki életet folytat. Három minister fenhatósága alatt álT: a földmivelésügyi, a honvédelmi és a közös hadügyminister fenhatósága alatt. A levelezése is kétféle : a, közös hadügyministerrel németül kell leveleznie, a földmivelési és a honvédelmi ministerrel magyarul, ugy hogy e miatt a bonyolultság, a zavar, a fejetlenség akkora, hogy végre is szükséges ezt a kérdést nemzeti szempontból rendezni. A rendezésnek csak egy helyes módja van, az, hogy a méneskart is a honvédséghez oszszuk be, a méneskari tisztek is a honvédséghez legyenek beosztva. . Csépány Géza: Hát kié '! A magyar nemzet rendelkezzék. R Nagy György : Igaz ; a kié, az rendelkezzék, és minthogy a magyar nemzeté, a magyar nemzet rendelkezzék. (Zaj. Elnök csenget.) A méneskari tisztekről beszélek, t. honvédelmi minister ur. Igazságosnak, helyesnek, okosnak tartja-e a t. minister ur, hogy ezek három hatóság alá rendelve kétnyelvű levelezést folytassanak ? Én már többször, a földmivelésügyi tárcza költségvetésének tárgyalásakor, de a honvédelmi tárcza tárgyalása alkalmával is felszólaltam és kértem az illető 9*