Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-419

kí9. országos ülés 1909 február 15-én, hétfőn. 53 Én ehhez az állásponthoz nem csatlakozhatom, mert azt teljesen alkotmányellenesnek és a parlament költségvetési joga kijátszásának tekintem. De maga a delegáczió zárszámadási bizottsága sem csatlakozott hozzá, mert Nagy Emil előadó ur folytatólag ezeket mondja (olvassa): »Azért, ismétlem, itt a zárszámadási szempont igen éles ellentétben áll a pénz ügyministeri szemponttal. De miután nekem a zárszámadási szempontot kell képviselnem, tisztelettel előterjesztem azt a kérést, kegyeskedjenek ugy intézkedni, hogy legalább ezen már húsz esztendő óta folyton ós állandóan mutatkozó 8—10 milliónyi zárszámadási különbözet tűnjék el a helyes budgetirozás szempontjából.« Ezt mondja Nagy Emil előadó ur és én csak élénken sajnálom, hogy a magyar delegáczió ilyen értelmű határozatot nem hozott. (Zaj. Elnök csenget.) Érthetőnek és megmagyarázhatónak tartom a delegáczió ezeii negatív állásfoglalását, illetőleg azt, hogy ilyen határozatot ennek az anomáliának a megszüntetésére nem hozott, mert t. képviselőház, az ilyen határozat hozatala a fonákságnak és az alkotmányellenes helyzetnek szanálására nem lett volna alkalmas. Az én meggyőződésem, t. ház, az, hogy ezen anomáliának, az alkotmányosságnak a hadügyi költségvetés terén való érvényesülése hiányának, egyedüli magyarázatát abban kell keresni, hogy Magyarország és Ausztria egy közös lónak a hátán ül, a mely ennek következtében nem képes a. hozzáfűzött várakozásoknak megfelelni. Az a szerencsétlen közöshadügyi vezetőség, a melynek a helyzetét igazán csak szánni lehet, folytonosan csak két malomkő között őrlődik; a mit az egyik fél parancsol neki, azt a másik fél megtiltja és a mit az egyik kivan tőle, azt a másik nem akarja neki megadni. A hadügyminister és a hadvezetőség épen ezen oknál fogva, teljesen képtelen arra, hogy kötelességét r mind a két állammal szemben teljesíthesse. Én ezt azért tartom annál sajnálatosabbnak, mert egész objektíve akarom a közös hadsereg kérdését megvilágítani. Meg kell állapitanom azt, hogy az ujabbi időben, az utolsó években, a hadvezetőség tekintetében, örvendetes változás állott be, a mely, el kell ismerni, a trón várományosának, Ferencz Ferdinánd trónörökösnek köszönhető. Az ő befolyása volt az, a melynek érvényesülése következtében azok a régi ósdi emberek, a kik eddig a hadsereget vezették és a kik az ügyek élén állottak, helyeikről eltávolíttattak és az ő helyüket nagyképességű, tehetséges fiatal emberek foglalták el. Ezzel kapcsolatban elismerem azt is, hogy a nisus, a tendenczia Magyarország ügyeivel és kérdéseivel szemben, a hadsereg keretében ujabb időben, méltányosabb irányt vett és igazságosabb szellem uralkodik. Mindamellett a legjobb szándék és a legjobb intenczió mellett is, szerény nézetem szerint, ez nem 1 vezethet kellő eredményre addig, a inig a magyar hadsereg kiegészítő része marad a közös hadseregnek, a mig azzal egy egységet képez, az osztrák és az udvari felfogás szerint és a inig az 1867-iki törvény rendelkezése, a mely szerint a magyar hadsereg a közös hadseregnek kiegészítő része, a mig ez a rendelkezés erre nézve teljes mértékben nem érvényesül, illetőleg a mig az önálló magyar hadsereget fel nem állítjuk. (Zaj. Elnök csenget.) T. ház! Én nagyon bízom az általam épen elismeréssel illetett uj fiatalabb hadvezetőség belátásában és a hadsereg iránt való méltányosságában, valamint a hadsereg érdekei iránt való fogékonyságában, Én bizom abban, hogy ezzel az uj belátással a hadsereg vezetősége arra a meggyőződésre fog jutni, hogy a közöshadsereg illetőleg a magyar hadsereg harczképessége egyedül és kizárólag csak ugy biztositható, hogy a magyar nemzetnek a hadseregre vonatkozó kívánságai teljesíttetnek és hogy ez a hadsereg igazán magyar nemzeti hadsereg lesz. T. ház! A magyar nemzet hadi erényeit egy ezredév története bizonyítja; csodálatos és érthetetlen volna, ha az utolsó időben ezek a hadi erények kivesztek volna. Hogy a mai viszonyok közt nem érvényesülhetnek, ezt csak annak a mesterséges és önkényes kiszorításnak tulajdonithatom, a melylyel a magyar hadi virtus a közös hadseregben találkozik. Hallottam a honvédelmi minister úrhoz közelálló részről olyan panaszt, hogy a legjobb magyar családok fiai nem mennek szolgálni a hadseregbe. Honnan van ez ? Azért, mert az a szellem, a mely a közös hadseregben uralkodik és a mely az osztrák követelések és erőszakosság folytán érvényesül, mondom ezen erőszakos visszaszorítás gátolja a magyar nemzet legértékesebb elemeit abban, hogy hadügyi erényeiket a hadsereg terén a monarchia és a dinasztia érdekében érvényesítsék. Azért, mert a közös hadsereget alkalmasnak nem tartom arra, hogy abban a magyar nemzet hadi erényei teljes mértékben érvényesüljenek és hogy így a hadsereg az egész magyar nemzetnek, de egyúttal a monarchiának és a dinasztiának is kellő védelmet nyújtson, azért én nem vagyok hajlandó ennek a hadseregnek egyetlen egy ujonezot sem megszavazni és ezért ezt a javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés balfelöl.) Elnök: A honvédelmi minister ur kivan nyilatkozni. (Zaj.) Csendet kérek! Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: T. ház! Bocsánatot kérek, hogy kénytelen vagyok az előrehaladott idő daczára is a képviselőház türelmét néhány perczig igénybe venni. Farkasházy Zsigmond képviselő ur ugyanis jónak találta előhozni József főherczeg ur ő fenségének egyik ügyét, a melyet ő teljesen a Szolgálati Szabályzat határozmányai .szerint és korrektül intézett el.