Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-419

m. országos ülés 1909 február 15-én, hétfőn. 49 Ez a bűn, a melyet a közös hadseregben egy alezredes elkövetett, maga után vonta azt a sajnálatos konzekvencziát, hogy ezt az embert kiszekirozták a hadseregből és először nyugdíjba kényszeritették, azután meg a rangját vették el. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister (közbeszól). Farkasházy Zsigmond : Méltóztassék az aktákat a ház asztalára letenni; én láttam az aktákat és meggyőződtem róla, hogy szégyenletes anomália az, a mi elkövettetett és a t. ház is meggyőződhetik erről, ha rövid vonásokban elmondom, hogy ezt az alezredest hogyan sprengelték, hogyan fosztották meg a rangjától. Történt, hogy ez az alezredes áthelyeztetett egy uj garnizonba és szokás szerint egy tiszttársánál, egy alezredesnél érdeklődött uj parancsnokának, generálisának múltja és karaktere iránt, hogy tájékozva legyen, milyen felebbvalója lesz. Alezredes tiszttársa közölte vele, hogy az illető generális múltjában egy sötét pont van. Magam meggyőződtem róla, hogy ez igaz ; t. i. a generális ur még ezredeskorában pénzzavarba jutván, menázs- és egyéb pénzeket a kezelő főhadnagytól kölcsön kért és azután áthelyeztetvén, a kölcsönt nem fizette meg. Az a szerencsétlen főhadnagy öngyilkosságot akart elkövetni, mert a pénzt a gondjaira bizott összegekből vette el és erre az illető magyar garnizon tisztjei összeadták a szükséges összeget a főhadnagy részére és ez tovább szolgált. Ezt az esetet hozta a második alezredes tudomására az azóta nyugdij ázott és lefokozott alezredesnek. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister (közbeszól) . Farkasházy Zsigmond: Majd elmondom az egész sorrendet. Elmondom, hogyan történt. Már most — hogy, hogy nem — kiderült, hogy ez az alezredes tudomással birt annak a generálisnak a viselt dolgairól. És mi történt ? Vájjon azt a generálist felelősségre vonták-e ? Mert igaz, hogy az ő eljárása becsületbe vágó és különösen katonai fogalmak szerint a legsúlyosabb megítélés alá esik. A generálisnak akkor még semmi bántódása nem történt. Ellenben elővették az alezredest és azzal az indokolással, hogy ő, noha tudott az esetről, fel nem jelentette, nyugdij azták. Ez volt az első becsületbeli Ítélet indokolása. (Zaj.) Magyar honpolgár az illető, ez volt a bűne, hogy magyar honpolgárságot szerzett. Már most ez a szerencsétlen ember, a ki élete javakorában volt, fűhöz-fához kapkodott és védekezni akart. Már nyugdíjban volt. Azt mondotta : Engedelmet kérek, én nem vétettem semmit, mert nem csak én tudtam az esetről, sőt én csak évek múlva tudtam meg, ellenben az egész garnizon tudta, hiszen ugy adták össze a kölcsönt; és azoknak nem esett bajuk, noha tudták és nem jelentették fel; engem pedig, a ki utólag tudtam meg, nyugdíjaztak. Szóval, ez az ember fészkelődött. És, t. ház, ennek során, nem tudom, ő maga-e vagy a felesége, beadványt KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIV. KÖTET. intézett a közös hadügyministerhez, a melyben azt kérte, hogy méltóztassék az esetet újra megvizsgálni és a férjét reaktiválni. Erre megindult újra a becsületügyi vizsgálat. Kihallgatták azt az alezredest, a ki közölte a dolgot a nyugdíjazottal. Az letagadta; azt mondotta, hogy ő ezt neki sohasem mondotta. Erre, t. ház, a miatt, mert oly esetet közölt, a mely megfelel a tényeknek, — azt pozitive tudom, hogy megfelel — mert egy ilyen esetet elmondott és azt állitotta, hogy olyasvalakitől hallotta, a ki azt utóbb letagadta... (Mozgás és zaj a jobboldalon. Elnök csenget. Halljuk I Halljuk !) Molnár Jenő: Várjuk meg, mig a paktum elkészül. (Derültség.) Nagy Emil: Már megvan ! Farkasházy Zsigmond: .. . mondom, e miatt, mert ő egy ilyen tényt elmondott, — a melyről tudomással birt, azonban az illető, a kitől ezt hallotta, letagadta azt, hogy vele közölte volna — e miatt őt rangjától megfosztották. Igaz, hogy a katonai igazságszolgáltatás itt egy lépéssel tovább ment és az illető generálist is nyugdíjazta, de nem csapta el, az a szerencsétlen ember pedig, a ki sohasem vétett életében senkinek, a ki jó katona és hazafias érzésű magyar ember, azóta hiába kapkod fűhöz-fához, hogy ügyének revizióját érje el; azt elérni nem képes. Kérem tehát az igen t. honvédelmi miniszter urat, méltóztassék ezt az esetet megvizsgálni, — megnevezem az illetőt: Kral alezredes — és meg fog győződni arról, a miről a hitelesen másolt aktákból én is meggyőződtem. A dolog t. i. ugy áll, a mint előadtam ; hogy itt az előtt a szörnyű faktum előtt állunk, hogy valakit más embernek hibájáért lakoltattak. (Mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! baljelöl.) Ha igy áll a dolog, — a mint hogy igy áll — akkor azon szörnyű anomáliával állunk szemben, hogy egy magasrangu katonatisztet, a ki 30 esztendeig hűséggel szolgálta a hadsereget, megfosztottak rangjától és becsületétől más valakinek bűne miatt, a melyhez neki semmi köze sem volt. Kérem tehát a t. honvédelmi minister urat, méltóztassék ezt az ügyet megvizsgáltatni és vagy megczáfolni az előadottakat, vagy a sérelmet reparáltatni. (Élénk helyeslés baljelöl.) De, t. ház, felhozhatok egy másik esetet, a mely a legutolsó napokban az egész magyar közvéleményt lázasan foglalkoztatta. Szükségesnek tartom azt felhozni, méltóztassék meggyőződni arról, hogy a leglojálisabb formában teszem ezt és figyelembe veszem mindazon szempontokat, a melyek e kérdésben figyelembe veendők. Ugy fogom előadni az esetet, hogyannak tisztázására meg lesz &

r kellő alkalom. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Ertem itt Mihalovics honvédhuszár kapitány esetét, a melyet mindnyájan ismerünk. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Én nem ismerem! 7