Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-436

518 Í36. országos ülés 1909 márczius 9-én, kedden. van és erre beállít 250 darab tebenet, akkor minden gazda látja, hogy ez a belterjes kezelést is meghaladó valami, s hogy ez az ember nem a mezőgazdaságból akar csak mellékjövedelmet, hanem a tehenészetből is, a mi voltaképen a fő jövedelme lesz. Sőt tudok olyan esetet, t. ház, hogy valaki 50 holdat vett bérbe és 150 tehenet állított arra be, erőtakarmánynyal tartva teheneit. Az illető itt sem a gazdászatra íektette a fősúlyt, hanem vett magának egy kisebb teriiletet csak azért, hogy nagy tehenészetet, tehát kereskedelmi üzemet folytasson azon a birtokon. Az én fogalmazványom szerint ez ki lenne zárva, azért bátorkodom azt elfogadásra ajánlani és azért kérem az igen t. pénzügyminister urat, hogy ahhoz hozzájárulni kegyeskedjék. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : T. képviselőház ! Engem és a pénzügyi bizottságot, midőn a 16. §. második bekezdését szövegeztük ... (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: . . . ugyanazok az intencziók vezettek, a melyeket Mérey Lajos t. kéjwiselőtársam előadott, t. i. hogy a gazdasági. . . (Zaj.) Elnök ". Csendet kérek ! Méltóztassanak helyöket elfoglalni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : . . . haszonbérösszegek alapján, a haszonbér parifikácziója alajiján csak akkor történik a tiszta jövedelem megállapítása, ha az illető gazdaságban a rendes terjedelmet meg nem haladja ez a gazdálkodás. Ha olyan arányban űzetik valamely mellék haszonvétel, a mely meghaladja az ott űzhető gazdálkodás rendes terjedelmét és a birtok csak ürügyül szolgál arra, hogy más foglalkozás űzessék ott, akkor az külön adó alá esik. Nekem semmi észrevételem sincs a módosítás ellen, ha megnyugtató az a szövegezés, hogy ez a szó »belterjes« bevétessék. Én ezt a módosítást elfogadom. A mi pedig Sümegi Vümos t. képviselőtársamnak az erdők faállományának eladására vonatkozólag tett módosítását illeti, erre adandó válaszomban röviden kénytelen leszek reflektálni ugyanazokra, a miket ezen 12. §. utolsó bekezdésére vonatkozólag gr. Esterházy Móricz képviselő urnak mondtam. Nevezetesen itt előfordul először az, hogy az erdők letaroltatnak és az egész faáüomány eladatik. Mivel ez a faállomány nem azon évnek jövedelmét képezi, hanem hosszú évek során a fordatartam szerint, a mely a mi viszonyaink között 20—70 évig, sőt 20-tól egészen 100 évig terjed, igazodik, az eredmény ennélfogva, ha az erdők letaroltatnak, nem lenne méltányos az egész erdőt azonnal az egész összeg után jövedelmi adó alá fogni azért, mert hiszen ez a már elmult évek hosszú során — midőn az illető nem jövedelmi adót, hanem általános jövedelmi pótadót fizetett — gyűlt össze, ugy állott elő ez az érték, a melyet most értékesít. Poroszországban nem a törvényben, hanem a végrehajtási utasításban a törvény végrehajtásaként az a rendelkezés foglaltatik, hogy ha — ha jól emlékezem — az erdőnek egy tized-állománya, legalább egy tizede letarolta tik, akkor az eladásnak tekintendő, és nem esik jövedelmi adó alá. Ezen porosz mintának megfelelőleg, ennek alapjára óhajtok én is egy hosszabb évek sorára vonatkozó rendelkezést felvenni, hogy t. i. ha az erdőnek egy része letaroltatik, ha látom, hogy az nem rendes erdőrész, hanem valóságos letárolás és eladás anyagát képezi, akkor jövedelmi adó alá az általam felvetett indokok alapján nem eshetne. Második megjegyzésem vonatkozik azokra az erdőkre, a melyek nem évenkint változtak, mert az évi famennyiség valószínűleg oly csekély lenne, hogy az értékesítés évenkint nem volna előnyösen eszközölhető, hanem a hol minden három, vagy minden öt évben, egészen tíz esztendeig, vagyis esetleg csak minden tiz esztendőben egyszer vágják a fát, hogy nagyobb tömegekben tudják azt előnyösebben értékesíteni, vagy azért, hogy a felújítás legyen gondosabban és egyöntetűen eszközölhető. Ezeknél sem lenne méltányos, — mivel ezek a mint jól méltóztatott gróf Esterházy t. képviselőtársamnak megjegyezni, az által, hogy például öt évi jövedelem összevonatnék, egy magasabb adókulcs alá esnének — mondom, ezeknél sem lenne méltányos a jövedelmi adó alá vonás. Itt én disztinkeziót kívánok tenni, a szerint, hogy vájjon rendes erdőüzem módjára kezeltetnek-e ezek az erdők, vagy pedig a rendes erdőüzem mellett kezelt erdőkre nézve meg tudom-e állapítani azt, hogy a vágás milyen évekre oszlik el és ennélfogva ezen évekre el is tudom osztani az egyszerre befolyó jövedelmet és az adóztatást igy óhajtom effektuálni. Azoknál az erdőknél, a melyek nem rendes erdőüzemi terv szerint kezeltetnek, ezt figyelembe veendőnek nem tartom, mert ezeknél nagyon természetesen azon évben, illetőleg a következő évben állapítanám meg a jövedelmi adót, a mely évben tényleg befolyt az erre vonatkozó jövedelem. Ezeket voltam bátor felvilágosításul adni. Egyébként Sümegi Vilmos t. képviselőtársam módosítása és az utolsó bekezdés között semmi különbség nincsen . . . Sümegi Vilmos: Akkor tessék elfogadni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : ... és én az ő módosítását el is fogadom. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 16. §-nak meg nem támadott részét változatlanul elfogadni, a pénzügyi bizottság szövegezése szerint,