Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-436

514 436. országos ülés 1909 márczius 9-én, kedden. az államnak sok millió jövedelem elmaradását okozná, objicziálni nem fogják. Megengedem, hogy igen szép elvi kifogások vaunak ; foglalkoztam e kérdéssel én is és legalább is az itt mondott beszédekhez hasonló szép beszédeket és argumentácziókat az adó levonása mellett én is hallottam. Polónyi Géza (közbeszól). Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymi nister: Olvastam; megengedem, hagy az igen t. képviselő ur önmagától hozza fel ezeket. Polónyi Géza : Nem vagyunk erre hiúk. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: De vegyük egész adórendszerünket: épen megfordított ja áll annak, a mivel Polónyi ur argumentál. A földbirtoknál azt az álláspontot foglaljuk el, hogy a fizetett adó az adó alá kerülő jövedelemből le nem vonható. Méltóztassanak megnézni az 1875 : VII. t.-czikket. Ez egyrészt megmondja, mi veendő számba a földbirtokból eredő bevételként és ott, a hol megmondja, hogy mi veendő számba kiadáskép, az adót levonatni nem engedi. A földbirtoknál tehát a föld hozadékát egész összegében veszszük adó alá, tekintet nélkül arra, hogy e hozadék bizonyos része az állam részére beszolgáltatandó. Ugyanezen álláspontot méltóztattak elfogadni a házbirtoknál, a kereseti adónál, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójánál. Négyszer méltóztatott tehát már elfogadni ezt az álláspontot. Polónyi Géza : Elég rossz ! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Megengedem, hogy igen szép argumentumok hozhatók fel ez ellen ; a tény azonban az : mi keressük az illetőnek a jövedelmét. Azon a czimen, hogy jövedelmének egy részét az adózó kénytelen volt a megelőző évben az államnak adni, eddig sem vontunk le semmit; ezt a statusquot a jövőre is fenn kivánjuk tartani; (Helyeslés.) fentartartani azért, mert minden elvi dolognál hatalmasabb argumentum az, a mit méltóztassanak figyelembe venni, hogy ez milliókra menő jövedelem elmaradását jelentené az államnak. (ügy van !) Már pedig én felelősségem érzetében nem vagyok abban a helyzetben, hogy azon valóban messzemenő engedményeket, a melyeket az adóreformnál máris inauguráltunk, még — az én számitásom szerint három millióra menő — engedménynyel megtoldjam. (Ugy van!) Lehet, hogy lesznek majd szerencsésebb körülmények, de ma még nem is látom ennek az indokát. Ha annyira lennénk a jövedelmi adónál, hogy azt látjuk, hogy már krajczárokkal dolgozunk, hogy mérlegszerűen lehet megállapítani mindenkinek a bevételeit és kiadását, akkor ezen elvi felfogásokon nyugvó argumentumoknak nagyobb súlyuk lehetne. De hol tartunk mi, t. képviselőház ? Tulaj donképen egyedül a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek megadóztatásánál járunk mi el tulaj donképen mérlegszerűen. Ott akarnak e czimen kedvezményt adni, a hol az egyéb kedvezményeket mind meghagyjuk ! Ezen jövedelmet egyedül a jövedelmi adóval mérjük. A többi jövedelmek megállapításánál : a kereseti adónál csak a minimumot veszszük : a házbéradónál nem fokozhatjuk, csak apaszthatjuk a jövedelmet. Általában még a földbirtok adójánál is a nem is pénzügyi közegek, hanem a gazdasági érdekeltség és a szaktestületek által megállapitott approximativ, a valószinű bérösszeg szerint taksáljuk a jövedelmet. Mikor tehát ilyen nagy átlagokkal dolgozunk, a melyek mellett merem mondani, hogy a valódi jövedelmet megközelítőleg sem fogjuk elérhetni, akkor előállani és mérlegszerű számitás tárgyává termi ezt csak azért, hogy egy elvet érvényesítsünk, a mely nagy elv érvényesítésének következménye az lenne, hogy a valódi jövedelmet még kevésbbé érhetnék el, és az államkincstárnak milliókra menő jövedelemelmaradást okoznánk, — ez, bocsánatot kérek, nem ajánlható. (Élénk helyeslés.) Megengedem, hogy felhozhatók itt bizonyos aggodalmak, a minőket felhoztak ma Polónyi Géza, tegnap pedig gr. Esterházy Móricz t. képviselő urak, hogy t. i. a községi pótlékok egyenetlensége bizonyos aránytalanságot idéz elő. De ne méltóztassék működésünket igy kiszakítva bírálni. Hiszen itt programmunkban előadtuk, — illetőleg a városokra nézve fel is vettük a segélyt, a többire nézve pedig kötelezettséget vállaltunk az iránt — hogy az egyenes adók bizonyos százalékában particzipáltatjuk a községeket. Miért ? Hogy a községi adóztatásban előálló aránytalanságokat ki tudjuk küszöbölni. Nem lehet itt száz százalékra és többre menő alánytalanságokról beszélni. Gr. Esterházy képviselő ur tegnap 5—600%-ról beszélt, Polónyi Géza képviselő ur pedig ma 2—300%-ot emiitett. Polónyi Géza: Van is! 250%-ról tudok. (Mozgás.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Lehet, hogy a képviselő ur tud ilyenről ; lehet, hogy van egyes ilyen község, de átlagban véve a községi pótlék nálunk hála Istennek még körülbelül 35% körül mozog. És épen azért veszszük fel a segélyt, hogy ott, a hol Uyen nagy százalékok vannak, ezeket leszállíthassuk. Erre irányul az egyik törekvésünk. (Helyeslés.) A másik törekvésnek pedig az adminisztráczió reformjánál annak kell lennie, hogy annak a módnélküli könnyűvérűségnek, a mely a községi pótlékok emelése terén napról-napra nyilánul, a midőn egyes hozzájárulások megajánlása ezimén még oly indokolt dolgok végrehajtása alkalmával is egyszerre 10— 15%-kal emelik a községi pótlékokat, ennek végét vessük. (Élénk helyeslés.) Valóban behatóan kell foglalkoznunk a községek adminisztrácziójával és meg kell valósitanunk azt az elvet, hogy ha a község a maga terheit nem bírja el, akkor olyan megfelelő segélyben részesüljön, hogy ilyen módnélküli magas százalékú pótléknak kitéve ne legyen. (Helyeslés.) A kérdés megítélésénél tehát ne beszéljünk a száz százalékos pótlékokról, mert azt az aránytalanságot, a mely ma a községi pótadókban nyil-