Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-435

í'35. országos ülés 1909 márczius 8-án, hétfőn. 493 tak megszerezni a vidéken, a főváros nyújtsa majd nekik, az juttatja őket kenyérhez. Nagyon röviden végigmegyek Polónyi Géza képviselőtársam többi kifogásain is, mert nézetem szerint alig van köztük helyt álló. Második kifogása az, hogy a 3. §-a a jövedelmi adó törvényjavaslatnak hozzászámítja az adóköteles jövedelemhez a férjjel közös háztartásban élő feleség jövedelmét. Tény az, hogy vannak oly törvényhozások, a melyeknél nincs hozzászámítva, hanem adózik külön a férj és külön a nő. Már Polónyi Géza t. képviselőtársam előtt felhozta az osztrák képviselőházban Henger, a ki szintén támadta az osztrák törvénynek ily rendelkezését, hogy ez a konkubinátus prémiuma és a házasság adója. Ha valaki megnősül, ha a konkubinátust átváltoztatja házassággá — így szólt Menger is — akkor az állam azt a házassági ajándékot adja neki, hogy magasabb adót fizet a kumuláczió és progresszió folytán, mint külön, a mikor mint férfi és nő konkubinátus ban éltek. A kérdés az, mit veszünk egy családnál adózás alá, a család egyes személyeit vagy a háztartást, mint adózási egységet ? Azok, a kik e javaslatot helyesnek tartják, ugy fogják fel a dolgot, hogy egy családnál, a mikor a teherviselési képességet megítéljük, a családot mint háztartási egységet keü vennünk, mert hogy ha egy család öt tagja kereső és mind az öt a jövedelmét a családfőnek adja, az öt embernek könnyebb az eltartása, mintha mindegyik külön-külön háztartást kénytelen vezetni. Feltétlenül megáll, hogy olcsóbb a háztartás, ha öt embernek főznek (Zaj. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) és öt embert ugyanabban a háztartásban látnak el, mintha mind az öt különkülön háztartást kénytelen berendezni, hogy exisztencziáját fentartsa. Nyilvánvaló tehát, hogy nagy igazságtalanság van abban, hogy a háztartás, mint gazdasági egység bírál tátik el épen a jövedelemadónál, hol a valódi teherviselési képességet vizsgáljuk. (Mozgás. Zaj. Elnök csenget.) Beismerem, hogy lehet itt helye vitának, azonban hogy áll ez azon etikai momentum tekintetében, a melyet Polónyi Géza t. képviselő ur felhoz, hogy ugyanis ez a konkubinátusnak lesz megerősítése és a házasság meggátlója ? Azt hiszem, adó miatt ebben az országban még nem nősült senki és adó miatt egyetlen parti sem fog ebben az országban füstbe menni. (Derültség.) A nagyobb jövedelmű emberek, azt hiszem, a mikor egybe akarnak kelni, egyáltalán nem fogják mondani, hogy ne keljünk egybe, mert akkor kumuláczió és progresszió folytán több lesz az adónk, hanem inkább éljünk ágyasságban. Az apró jövedelmű embereknél, a munkásoknál megtörténhetik, hogy azok így érvelnek, de ha megnézzük a skálát, a mely egy fél százaléknál, kezdődik — és a mi skálánk az összes törvényhozások közt, merem állitani, ugy a porosznál mint osztráknál abban az egy tekintetben jobb, hogy a kis jövedelmeket a legerősebben védi, a közép jövedelműnél az osztrák a jobb — mondom, ha megnézzük, hogy mit jelent ez egy munkásnál, és látjuk, hogy csak egy pár koronával jelent többet, még nem tételezhetek fel oly óriási mértékben demorizált gondolkozást, oly züllött immoralitást, hogy valaki néhány korona differencziáért inkább ágyasságra adná rá magát, semhogy házasságot kötne. (Mozgás.) Wiezőfi Vilmos : Elvesztik az adómentességet! Magy Sándor: Egyáltalán ez a második kifogás sem áll meg. A mi az adók beszámítását illeti, arra nézve gr. Esterházy t. képviselőtársam már alaposan utalt a jövedelem meghatározásánál arra a tényre, hogy a jövedelemmeghatározásnál a porosz törvény megengedi az összes állami adóknak, sőt azon közvetett adóknak beszámítását is, a melyek az üzem vezetését érintik ; az osztrák is megengedi, kivéve magát a jövedelmi adót a többi összes egyenes adók beszámítását. Már most viszont a mi javaslatunknak vannak előnyei. Például a 25. §-nál, (Zaj. Elnök csenget.) ellentétben a poroszszal, mely csak 50 márkát enged egy gyermek után betudni és csak a 14 éven aluli gyermekeket tudja be, nálunk e szakasz oly humánusan van megállapítva, hogy bár taxativ felsorolás van, mégis az által, hogy azt mondja, hogy mindenféle csapások is figyelembe vehetők, nagyon széles latitüdöt ad az adókivető-bizottságnak, hogy a jövedelem meghatározásánál a legenyhébb methódust alkalmazhassa. Nincs ugyan fokozat az adómérséklésben, de e tekintetben a porosz adótörvénynél jobb. Polónyi Géza a javaslat ellen legnagyobb slágerként azt vágja ki, hogy be tudja bizonyítani, hogy Magyarország adózó népe, és pedig ugy a földbirtokosok, mint más foglalkozás-ágbeliek ezen adóreform után többet fognak fizetni. Ez abszolúte nem áll meg. (Igaz! Ugy van! haljelöl.) Igaz, hogy nem tudjuk a pénzügyi effektust meghatározni, mert ez a javaslat nóvum a mi adórendszerünkben, s nem tudjuk, mennyi lesz és hogyan fog megoszolni az adóköteles jövedelem, tehát a progresszív adókulcs szerint hogyan fognak adózni, azonban, ha mégis figyelembe veszünk bizonyos elveket, akkor körülbelül megrajzolhatjuk egy bizonyos részében a jövedelmi adó képét. Vegyük elsősorban a földbirtokosokat; mert nagyon természetes, hogy mikor -I-14 millió ember fizet földadót, főfontosságu arra gondolni, vájjon a jövedelmi adó előnyös-e vagy hátrányos-e a földbirtokokra. E tekintetben egyszerűen utalok az indokoláshoz csatolt kimutatásra, mely megmondja azt, hogy ha felveszszük a tiszta jövedelmet, mely a jövedelmi adó alapját fogja képezni, és ha veszszük ennek a kataszteri tiszta jövedelemnek két és félszeresét, ha tehát felveszszük, hogy Magyarországon a 303 miihót kitevő kataszteri tiszta jövedelem mellett ennek 2^-szerese, vagyis 750 millió fog a jövedelmi adónál, mint adóköteles jövedelem szerepelni, és ha összehasonlítjuk az ezen adónak kulcsa szerint kirovandó jövedelmi adót az eddigi általános jövedelmi pótadóval: méltóztassék a skálát megnézni, csak 18.000 korona jövedelemnél éri el a kirovandó jövedelmi adó az eddigi általános jövedelmi pótadót.