Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-434

468 43b. országos ülés 1909 márczius 6-án, • szombaton. Azt a tételt is elismerem és fentartom, hogy prohibitiv intézkedésekkel közgazdasági viszonyokat nem lehet szanálni. Közgazdasági viszonyokat intézményesen lehet irányitanunk, lehet berendeznünk egészséges alapon, és mindenekelőtt magukban a pénzintézetekben kell felkeltenünk azt az erkölcsi és szoliditási érzetet, a melyet a gazdasági életben alkalmazni kívánunk. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Hiszen a t. képviselő ur talán emlékezni fog, hogy a vidéki takarékpénztáraknak azt a szövetkezését, a mely ma már több pénzintézetben is megnyilvánul, a mennyiben több központot teremtett, korábbi pénzügyministerségem alatt én kezdeményeztem, (Igaz! Ugy van!) én hoztam össze épen azzal az intenczióval, hogy a pénzügyi szoliditást és lelkiismeretességet ezen a társulati utón mozdítsak elő. Én tehát alapelveimmel ellentétbe nem jöttem. De, hogy azért egy olyan eszközt, a mely az én nézetem szerint alkalmas arra, hogy mérséklőleg hasson ez irányban, hogy intimálja a pénzintézeteket, intimálja főleg a nagy pénzintézeteket, hogy kis kamatra dolgozzanak : bocsánatot kérek, az ilyen eszközt az elvekkel ellentétben álló eszköznek nem tekintek. Nem várom tőle, hogy orvosszere legyen a bajoknak, hanem mindenesetre egyik segédeszköz, a melyet a többi eszköz alkalmazása mellett bátran igénybe vehetünk ! Éber Antal: Mennyi zaklatás lesz belőle! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Polónyi Géza t. képviselő ur azt mondja, hogy ez nem fog eredményre vezetni. Őszintén szólva, ha ilyen nagy felszólalások történnek, a melyek ugy tüntetik fel a dolgot, mintha mi, a kik a bajokat ki akarjuk küszöbölni, állanánk az immoralitás terén, a morál és etika alapján pedig amazok; (Zajos tetszés és taps jobbról.) mintha mi attentátumot követnénk el az erkölcs és etika ellen, akkor, ha ezt az erkölcsi igazoltságot akarjuk megadni azoknak a visszaéléseknek: akkor persze én sem várok valami nagy eredményt, legalább a közel jövőben semmi esetre. Elismerem annak a jogosultságát, hogy valaki azt mondja : kár ezt az eszközt alkalmazni, ne alkalmazzuk, mert felesleges, ugy se fog valami nagy gyakorlati eredményt felmutatni; mellőzzük ezt a szakaszt. Ezt az álláspontot, megengedem, el lehet foglalni. Lázár Pái: Ez a mi álláspontunk! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : De hogy valaki a morál és etika nevében támadjon engem, mert a morál és az etikatörvényeinek érvényesülését ezen eszközzel is elő akarom segíteni a gazdaságban, bocsánatot kérek, ezt már igazán nem birom megérteni. Még kevésbbé engedem ugy feltüntetni a dolgot. . . Rátkay László: A pénzügyminister urnak nem szabad igy kiforgatni az én becsületes, tiszta álláspontomat! (Hosszantartó nagy zaj. Felkiáltások ; Micsoda hang ez ! Eláll! Ne lármázzon !) Elnök (csenget) : Tessék csendben maradni és nyugodtan meghallgatni a ministerelnök urat. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Csodálkozom Kátkay László képviselő ur felháborodásán ; (Halljuk ! Halljuk !) én az ő argumentáeziójával egyáltalában nem foglalkoztam. Sőt elismerem azt is, hogy ő áll morális alapon, csak azt kívánom, ne mondja, hogy én nem állok azon. Annyira pedig, bocsánatot kérek, nem engedhetem a vitát vinni, hogy Polónyi Géza t. képviselő ur ugy tüntesse fel a dolgot, mintha ez valóságos bűnpártolás lenne. Polónyi Géza : Azt nem mondtam ! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Dehogy nem! A büntető törvénykönyvből ig}-ekezett ezt bebizonyitani, hogy ez valóságos bűnpártolás. Hiszen ha ez az elv érvényesülne, akkor nekem minden jövedelem megadóztatásánál egyúttal a jövedelmi alapot képező forrás tisztasága iránt is meg kellene győződnöm. Ez hova vezetne ? A t. képviselő ur nagyon szépen előadta törvénymagyarázatát és büntetőjogi fejtegetéseit, de, engedelmet kérek a kifejezésért, nagyon örülök annak, hogy ezeket nem igazságügyminister korában mondotta el. (Elénk éljenzés és taps jobbról.) Befejezésül még csak annyit, hogy én javaslatba hoztam ezt, mert szerény segédeszközét látom ebben annak, hogy ezzel is tisztázzuk, javítsuk a mi pénzintézeteink hiteligényei kielégitésének rendszerét. Ismétlem azt az álláspontomat, hogy én csalhatatlanság igényével nem lépek fel itt sem, nem is tekintem olyan kardinális kérdésnek e szakaszt és ezért a t. ház bölcseségére bizom annak el- vagy el nem fogadását. (Zajos felkiáltások a ház minden oldalán : Szavazzunk ! Zaj.) Polónyi Géza: T. ház ! Elnök : Milyen czimen kivan szólni a képviselő ur ? Polónyi Géza: Személyes kérdésben és félreértett szavaim, értelmének helyreigazítása czimén kérek szót ! Elnök : Polónyi Géza képviselő ur személyes kérdésben és félreértett szavai értelmének rövid helyreigazítása czimén kivan szólni. Polónyi Géza : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Nem vagyok azon helyzetben, hogy bármiféle türelmetlenség előtt meghajoljak, de oly súlyos mértékben magyaráztattak félre szavaim, hogy azokat magammal szemben, de a t. házzal szemben is kötelességem lektifikálni. (Halljuk! Halljuk!) A kik beszédemet meghallgatták, azok mindnyájan tanúskodhatnak arról, hogy a czél tekintetében teljesen egyetértek azokkal, a kik az uzsorát üldözni akarják és sohasem állitottam azt, a mit a t. ministerelnök ur mond, hogy én azt tekintem immoralitásnak, hogy ha valaki az uzsora vagy a visszaélések ellen küzd. Ellenkezőleg azt mondtam, hogy a legnagyobb szívességgel aján-