Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-434

434-. országos ülés 1909 márczius 6-án, szombaton. 463 kevesebb hitelképes, kevesebb produkczióju emberünk van, és mégis kétszer annyi pénzintézettel dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy nagy mennyiségben vannak olyan pénzintézetek, a minőket az előbb Bernát István és most én bemutattam, a melyek illojális és illetéktelen haszonszerzésre használják fel a hitelezést, (ügy van !) Én azt hiszem, hogy erre a paragrafusra nagy szükség van, s hogy az azzal a módositással, a mit voltam bátor beadni, teljesen elejét veszi minden visszaélésnek, minden bajnak, azért ajánlom azt elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés a. középen.) Elnök : Ki következik ? Vertán Endre: jegyző Polónyi Géza! Polónyi Géza : T. képviselőház ! Semmi kétség nem merülhet fel a lefolytatott vita után arra nézve, hogy a képviselőház ezt a szakaszt mint az uzsora elleni büntető szankcziót tárgyalja. Arról van tehát szó, hogy egy adótörvényben az uzsora ellen alkalmazott büntetési tétellel akar védekezni a képviselőház. Már most, t. képviselőház . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza : ... az egyik, a mit meg kellett állapitanom, ez. A másik a vitának egy külsőségére vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon örvendek azon, hogy az eddig felszólalt szónokok, a kik ennek a szakasznak mellőzését kérik, úgyszólván kivétel nélkül a függetlenségi párt soraiból szólaltak fel. Nem hiszem, hogy ez pártkérdést képezzen a többi pártoknál is, de a külső jelenségek mindenesetre azt árulják el, hogy joggal lehet hivatkoznunk arra, hogy a függetlenségi pártot nem tudom én micsoda tendencziákkal vádolni, gyanúsítani: legalább is nem jogosult dolog. Megvallom, rendkivül örvendenék, ha különösen az alkotmánypárt tagjai között ülő kiváló kereskedelmi jogász ebben a tekintetben megmondaná az alkotmánypárt véleményét. Nagy Ferencz: Meg is mondom! Polónyi Géza: Nagy köszönettel veszem. Előre is jelzem, hogy én ennek a kérdésnek taglalását kiválólag büntető jogászi szempontból óhajtom végezni, azonban a gazdasági elméletektől sem zárkózhatom el, a midőn ki akarom mutatni, hogy ennek a szakasznak a gyakorlati életben vagy nem lesz hatása, vagy olyan hatása lenne, a melyet a törvényhozó maga elé tűzni nem akart, (ügy van ! balfelől.) T. ház ! Vita folyik a felől, hogy az uzsoratörvény, a melynek mi a káros hitelügyletekről szóló törvényt nevezzük, megfelelt-e az ő hivatásának; hozott-e áldásos gyümölcsöket, igen vagy nem. Azt hiszem, hogy a kik konkluzumra akarnak jutni a tekintetben, hogy ez a most létező uzsoratörvény megfelelt-e az ő hivatásának és eredményeket ért-e el, az rögtön tisztában lesz a kérdéssel, ha figyelembe veszi az itt felsorolt példákat és ha előlegezi mindnyájunk számára azt a bizalmat, hogy itt a törvényhozás termében alig lehet véleménykülönbség az iránt, hogy fájdalom, különösen az u. n. vidéki kisebb pénzintézetek körében tényleg nagymérvű uzsora létezik, (ügy van! balfelől.) Ne legyen e tekintetben közöttünk véleményeltérés és azt hiszem nincs is. Mi mindnyájan egyformán kivánjuk üldözni és orvosolni az uzsorát és az abban jelentkező társadalmi és erkölcsi betegségeket. Véleményeltérés csak a tekintetben lesz majd közöttünk, hogy vájjon ez az itt ajánlott eszköz alkalmas-e az orvoslásra, avagy nem áll-e itt is az a mondás, hogy »medicina peior niorbe«. Részemről azt a véleményt vagyok bátor kifejezni, hogy ez a szakasz a maga büntetési szankczió-tételével ellenkezik a jogász etikai felfogásával és ellenkezik mindazokkal a törvényekkel, a melyeket eddig megalkottunk. Ellenkezik a büntetési rendszerrel; ellenkezik a büntetés természetével és annak rendeltetésével. És én Simonyi igen t. előttem szólott barátomat, a kit jól fegyelmezett jogásznak tisztelek, azt hiszem meg is fogom győzni . . . Simonyi-Semadam Sándor: Csak a büntetési rendszerrel áll ellentétben ! (Zaj.) Polónyi Géza: Olyan államban, a hol van egy elfogadott rendszer, . . . Simonyi-Semadam Sándor: Már elévült! Polónyi Géza : . . ezt halomra dönteni egy adóügyi specziális szakaszszal: (ügy van ! JJgy van l balfelől.) ez ellenkezik a kodifikáczionális tételekkel. Ám vegyük elő, t. képviselőtársam, a büntetőjog rendszerét és ha majd megfelelő vitatkozás után azt meg fogjuk változtatni, ám legyen. (Helyeslés a baloldalon.) De egy sporadikus adótörvénybe becsempészni egy elvet, a mely egész büntetési rendszerünkkel homlokegyenest ellenkezik, ezt sohasem tartanám szerencsés dolognak. (Mozgás a baloldalon.) Egy hang (balfelöl) : A bortörvénynél is megtörtént ! Polónyi Géza : Ott sem helyeseltem. De egy dolog tekintetében azt hiszem, konstatálhatom, hogy egy véleményen vagyunk és ez a következő : A legközelebbi muít elég példáját adta annak, hogy mi a pénznek természete. Egyszer már mondtam, hogy a szerelem ismeri a pénzt, de a pénz nem ismeri a szerelmet. (Derültség és felkiáltások balfelöl: Dehogy nem!) Nem ismeri a honszerelmet sem. Nem ismeri másutt sem, nem ismeri nálunk sem. Ebben a tekintetben, t. képviselőház, a németbirodalom és a franczia kapitális meg a magyar között nehéz, talán nem is lehet különbséget tenni. Már most, t. képviselőház, én vagyok az, a ki ismételten hangsúlyozom fájdalmasan, hogy a legközelebbi múltban tapasztaltuk, a pénznek kozmopolitikus jellegét s azt, hogy a pénznek a honszerelmére keveset számithatunk ott, a hol a nemzeti küzdelmek számára való áldozatkészségről van szó. De hát, t. képviselőtársaim, ne legyünk félreértésben. Akkor, mikor a magam részéről ezt a szakaszt nem fogadom el, abszolúte nem szándékozom megkülönböztetni az én álláspontomat az előttem szólott t. képviselőtársamétól az uzsorának