Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-433

446 4-33. országos ülés 1909 sági, akár ipari önsegélyezési, továbbá termelési, beszerzési, értékesitési szövetkezeteknél és végül a fogyasztási szövetkezeteknél, melyek üzletrészeik után 5°/o-nál nagyobb osztalékot nem fizetnek, az adó kulcsa 5°/

0 legyen.« Elnök: Ehhez Sándor Pál képviselő ur a következő ármódosítást nyújtotta be. Vertán Endre jegyző (olvassa) : »Fogyasztási szövetkezeteknél csak annyiban, a mennyiben csak kizárólag tagjaiknak árusítanak.« Elnök: Első sorban szembe fogom állítani Baross János képviselő ur indítványát az eredeti szöveggel. A mennyiben méltóztatnak az eredeti szöveget elfogadni, akkor Baross János képviselő ur módosítása, valamint Sándor Pál képviselő ur almódositása elesik. Ha pedig nem méltóztatnak elfogadni a szöveget, akkor Baross János képviselő ur módosításával fogom elfogadottnak kijelenteni a 2. pontot. Sándor Pál képviselő ur ármódosítására azután külön fogom a kérdést feltenni. (Helyeslés.) Méltóztatnak beleegyezni, hogy igy tegyem fel a kérdést ? (Felkiáltások : Igen!) Ha igen, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 20. §-nak 2. pontját változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, szemben Baross János képviselő ur módosításával, igen vagy nem? (Nem!) Ha nem, akkor kijelentem, hogy a képviselőház a 2. pontot Baross János képviselő ur módosításával fogadta el. Most már kérdem a t. házat, méltóztatik-e Sándor Pál képviselő urnak almódositását, illetőleg toldását a Baross János képviselő ur módosításához elfogadni, igen vagy nem? (Nem!') Ha nem, kijelentem, hogy a képviselőház nem fogadja el Sándor Pál képviselő urnak almódositását, minélfogva Sándor Pál. képviselő ur almódositása elesett. Wekerle Sándor ministerelnök ur azt javasolja, hogy az utolsó bekezdés utolsósorában 10% helyett tétessék 7%. (Helyeslés.) Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget a pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni, szemben Wekerle Sándor módosításával, igen vagy nem? (Nem!) Ha nem, kijelentem, hogy a 20. §-nak utolsó bekezdése Wekerle Sándor módosításával fogadtatott el. Következik a 21. §. Veríán Endre jegyző (olvassa a 21. §4). Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Ki van szólásra feljegyezve? Vertán Endre jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! Az általános vitánál tartott beszédemben voltam bátor jelezni, hogy ezen szakasznál indítványt leszek bátor előterjeszteni a szakasz törlése iránt. (Helyeslés.) Előrebocsátom azt, hogy senki az országban, a ki a viszonyokat ismeri, nem állithatja, hogy a hitelellátás körül a magyarországi állapotokkal minden tekintetben meg lenne elégedve. (Ugy van!) A mi hitelberendezkedésünk kétségtelenül egy rendkívül sok bajjal és sok viszszássággal rendelkező intézmény, a melyen elsőmárczius 5-én, pénteken. sorban, midőn az módunkban fog állani, segíteni lesz szükséges. Rendkívül hibás a mi hitelellátásunk azon indokból, mert a hitelt kereső közönség csak sokszoros közvetítők segítségével bírja az ő hiteligényeit kielégíteni. (Úgy van!) Az az alsóbbrendű vidéki intézet elsősorban kénytelen talán egy nagyobb központi vidéki intézethez fordulni, a központi vidéki intézet ismét a budapesti nagy központi intézetekhez fordul és ezek talán a jegybank utján látják el az ő hiteligényeiket. Ez a sok közvetítés mérhetetlenül drágává és költségessé teszi a hitelellátást épen lenn a vidékeken. (Ugy van!) Ha valaki őszintén segíteni akar Magyarország hitelviszonyain, annak oda kell törekednie, hogy ezeknek a közvetítőknek eljárását és munkáját kevesbítse, a pénzforrásokat, a hitelt kereső közönség részére közvetlenebbé, olcsóbbá tegye és ez által az egész gazdasági életet felfrissítse és megelevenítse. (Helyeslés) Ez az első, a mit konstatálnom kell. (Helyeslés.) A második, a mit konstatálnom szükséges, az, hogy kétségtelenül el van harapózva a hitelüzlet terén számos visszásság, sőt lehet mondani visszaélés is, a midőn olyan hitelüzletek keletkeznek, még pedig nyilvános számadási szervezet mellett is, a mely hitelüzletek szolid üzleti kiszolgálást egyáltalában nem nyújtanak a közönségnek, a melyeknek ügyvezetéséhez ós a melyek hitelellátásának nem egészen korrekt voltához rendkívül sok szó fér. Ezt nem akarja senki sem vitatni és mindenki tudja azt, hogy ezen a téren szintén sok orvosszerre van szükség, hogy a visszásságokat, különösen a szövetkezeti hitel terén, megsemmisítsük és megszüntessük. Azonban ez a kérdés nem függ össze azzal, hogy egy adójavaslatban olyan intézkedést hozzunk be, a minőt ez a szakasz tervez. Mindenki kívánja, hogy a takarékpénztárak reformját törvényhozás utján intézzük el, hogy a hitelszervezést különösen most, a jegybank uj szervezésénél más alapokra fektessük; de hogy egyszerre egy drasztikus eszközzel akarjunk ilyen hatást elérni, a minőt ez a szakasz elérni kíván, azt egyáltalában_ nem tartjuk helyesnek és megengedhetőnek. (Élénk helyeslés.) Leszek bátor argumentumaimat a következőképen előadni: (Halljuk! Halljuk!) Az első ellenérv az, hogy egy ilyen általános szakaszszal megbélyegezzük tulajdonképen az egész hiteléletet és szervezetet Magyarországon. (Ugy van! Ugy van!) Ha mi azt feltételezzük és kimondjuk, hogy van Magyarországon igenis olyan hitelellátás, a melynél a legális és etikai mértékben felüli kölcsönközvetitési dijak is szerepelnek; ez egyáltalában nem csak azokat sújtja, a kik esetleg ezen kategória alá esnek, hanem sújtja mindazokat a különben tisztességes üzleti ellátást és kezelést végző hitel-