Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-433

442 Í33. országos ülés 1909 tetni, mert e javaslat rendelkezései ezt megkönnyítik. Polónyi Géza: De ha egymást fogyasztják, nem lesznek önsegélyezők ! (Derültség.) Sándor Pál: Lehet, hogy egymást fogyasztják. Hiszen ma is egymásután pusztulnak, százanként mennek tönkre. (Zaj.) Szmrecsányi György: Szegények ! Sándor Pál: Méltóztassék csak a bukottak listáját megnézni, és t. képviselőtársam is elszomorodva látná azon hatásokat, a melyeket mi élénken észlelünk. Szilassy Zoltán : És a kivándorlókat! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Jánoky-Madocsány Gyula: A bevándorlás! Sándor Pál : A kivándorlás is, a bevándorlás is nagy kérdés. De ezekről itt nem lehet beszélni, ha csak fel nem akarjuk tartóztatni a javaslat tárgyalását. Megvan az én meggyőződésem a kivándorlásra nézve is, a bevándorlás tekintetében is, és mondhatom, nincs nagyon messze Szilassy t. képviselőtársamétól. De ezekről beszélni, ezekkel feltartóztatni a házat ennél a törvényjavaslatnál, a mit sürgősen el akarunk intézni, azt hiszem nem lehet, épen azért nem is terjeszkedem ki tovább ezekre a kérdésekre. Ennélfogva, a nélkül hogy a kérdés lényegét, a melyről órák hoszszat lehetne beszélni, részletezném, legyen szabad egész röviden egy indítványt benyújtanom. Halljuk! Ralijuk !) Baross János t. képviselőtársam ugy értelmezi a törvényjavaslatnak szövegét, hogy az az olyan fogyasztási szövetkezetekre is értendő, a melyek nem tagoknak is árusítanak. Én elfogadom az ő indítványát, a magam részéről azonban javaslatba hozom a következő beszúrást. (Halljuk ! Halljuk !) Ott, a hol a fogyasztási szövetkezetekről van szó, szúrassák be a szövegbe még a következő (olvassa): »fogyasztási szövetkezeteknek csak annyiban, a mennyiben csak kizárólag tagjaiknak árusitanak«. Ezt vagyok bátor indítványozni. (Felkiállások a jobboldalon: Hiszen akkor adómentesek lesznek !) Elnök : Szólásra következik ? Vertán Endre jegyző: Gr. Esterházy Móricz ! Gr. Esterházy Móricz: T. ház ! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, csak egészen röviden kívánok egy pár szót szólni e javaslatnál. (Halljuk ! Halljuk ! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Esterházy Móricz: A magam részéről elfogadom Baross János t. képviselőtársam indítványát, azonban mikor ezt teszem, bátor vagyok még egy néhány szempontra utalni. (Halljuk! Halljuk!) Midőn mi köztük én is — ezen javaslatot beadtuk és annak elfogadására kértük a t. házat, még egy más szempont is lebegett előttünk, t. i. az, hogy midőn kontingentáljuk az osztalék, illetőleg márczius 5-én, pénteken. az üzletrész után fizethető százalék maximumát, indirekté egy bizonyos progresszív adókulcsot is hoztunk be, azt, hogy a mely szövetkezet 5%-nál nagyobb dividendát fizet, az a magasabb, vagyis 10%-os adótétel alá fog esni ezentúl is. Lényeges különbség van, nézetem szerint, a szatócs és a szövetkezetek között, illetőleg ezek adóalapjának kimunkálása tekintetében. (Igaz! Ugy van!) Ugyanis míg a szatócs, a kereseti adóról szóló törvény értelmében, bevallás alapján adózik, addig a szövetkezetek nyilvánosan kötelesek az ő könyveiket vezetni. (Ügy van!) Azt az ellenvetést is hallottam, hogy itt bizonyos adómentességet statuálunk, épen a szövetkezetekre. Ez, szerény nézetem szerint, teljességgel nem áll, mert a szatócs — a hogy Baross János t. képviselőtársam kifejtette — 5%-ot fizet a kereseti adóban, a jövedelmi adóról szóló javaslatnak 5. §-a pedig ugy rendelkezik, hogy a szövetkezeteknek bizonyos irányban befolyó jövedelmei után jövedelmi adót nem szed. Ez azonban szabályozva van itt, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójánál a javaslat 4. §-ában, és én azt hiszem, hogy erre nézve van Sándor Pál t. képviselőtársam tévedésben, a mennyiben — ismétlem — itt a 4. §-ban, a mit már el is méltóztatott a képviselő urnak is fogadni, szabatosan körül van irva, hogy mely esetekben adómentesek ezek a szövetkezetek. Én azonban ennél a kérdésnél tovább immorálni nem akarok, hisz amúgy is igen hosszura nyúlt a vita. (Halljuk ! Halljuk !) Egészen röviden csak pár szóval azokra a kifogásokra óhajtok még reflektálni, a melyeket Sándor Pál t. képviselő ur felhozott. (Halljuk ! Halljuk !) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy mi mindenféle agitatórius czélokra használjuk fel a szövetkezeteket ; hogy ezen javaslat is ugy, mint a szövetkezetek működése általában — s itt azon irodalmi termékeket is oda sorolja a képviselő ur, a melyeket a szövetkezetekben esetleg olvasnak — bizonyos agitatórius czélokat szolgál, a széthúzásra, az egyes társadalmi osztályok között való ellentétek szitására, fentartására, növelésére irányul. (Mozgás.) Én t. ház, a magam részéről ez ellen a leghatározottabban tiltakozni vagyok kénytelen, (Élénk helyeslés.) annál is inkább, mert azt hiszem, hogy épen a t. képviselő ur az egyenlő elbánás és az egyenlő verseny alapján áll, s így nem tudom, miért akarja a monopóliumot a piaczi árak leszállításában kizárólag a kereskedő osztályoknak fentartani. . . Egy hang (a baloldalon) : Az fáj neki! Gr. Esterházy Móricz: ...és miért akarja abból teljesen kizárni a szövetkezeteket ? (ügy van !) Lehet, t. ház, hogy az árak az egyes szövetkezeteknél talán nem olcsóbbak, mint az ugyanazon helyen árusító szatócsnál; de a szövetkezeteknek a verseny folytán beálló árszabályozó tevékenységét és hatását valamint a vásárlási visszatérítések fontosságát közgazdasági tekintetben