Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-433

í33. országos ütés Í9Ú9 márczius 5-én, pénteken. 439 sági egyenlő elbánást óhajtunk. (JJgy van! JJgy van!) Nem türelmetlen ez a szövetkezeti moz­galom, ez csak egale chance-okkal akar küzdeni a gazdasági életben. Épen azért kívánjuk, hogy akkor, mikor az adókulcsot általában a keres­kedőkre nézve 10%-ról 5%-ra szállították le, ezen egyforma adókulcsosai rovassanak meg a fogyasz­tási szövetkezetek is, nem pedig még egyszer akkora adóteherrel. (Élénk helyeslés.) Különösen hivatkozom a törvényjavaslat indokolására, a mely »a versenyben való arány­talanság« megszüntetése végett tartja igazságos­nak a magas 10°/o-os adókulcsot a nagy kapi­talisztikus vállalatok részére. Engedelmet kérek, hogy lehet ezeket a nagy kapitalisztikus vállala­tokat egy kategóriába sorozni azokkal a falusi szövetkezetekkel, a melyeknek összes üzletrész­vagyonúk öt, egész hatezer koronát tesz ki, a mikor a legszegényebb népnek a filléreiből van­nak összeadva azok a szövetkezeti üzletrészek! Ezeket oly nagy adókulcscsal megróni, mint egy nagy kapitalisztikus bankvállalatot, ez tényleg az igazságnak és a szocziális közgazdasági előre­látásnak a rovására menne. (Elénk helyeslés.) Nem szándékozom t. ház a szövetkezeti mozgalomnak, a szövetkezeti eszme fontosságá­nak, bővebb fejtegetésébe bocsátkozni. (Halljuk !) Meg vagyok róla győződve, hogy • a t. ház ezen óriási jelentőségű mozgalomnak fontosságáról meg van győződve. Ez egy világtörténelmi moz­galom. Egy világeszme a szövetkezeti eszme, a melynek megvannak a maga történelmi anteaktái. Ezek a történelmi anteaktái a szö­vetkezeti eszmének visszanyúlnak a franczia forradalomba és az angol szabad kereskedelmi irányzat történetébe. A XVIII. századnak végén Angliának sza­bad kereskedelmi iskolája minden közgazdasági és szocziális elv csúcsaként emelte ki a teljesen szabad forgalom elvét. Meg voltak róla győződve az akkori kor tudósai, hogy a teljesen szabaddá tett életküzdelemben mindig a legjobbak, a leg­kiválóbbak fognak érvényesülni, és hogy ez egy általános boldogsággal fogja az emberiséget el­árasztani. És mi történt, t. képviselőház? Hogy eme féktelenné tett gazdasági küzdelembe az erősebbek és kevésbé tisztességesebbek, mindig legyurták a gyengébbeket és tisztességesebbeket, a nagyobbak legázolták a kicsinyeket. Azok a nagy differencziák, a melyek a gazdasági élet­ben azelőtt is megvoltak, de kevésbbé súlyosan, most hatványozódtak. Az óriási, hirtelen össze­halmozódó ipari és kapitalisztikus vagyonok mel­lett a tömegek szélesebb rétegeinek nagy nyo­morúsága fejlődött ki, (Elénk helyeslés) és a mig azelőtt összeegyeztethető volt a munkások és iparosok között lévő patriarkális együttélés gazdasági érdekekből, a mikor azelőtt, a régi iparszervezet mellett, a mester mellett ott volt a segéd, ott volt az inas, az asztalnál étkezett vele, meg volt mindegyiknek a maga előrejutása és önállósitásához való kilátása, addig azon óriási különbség a tőkések, az iparosok és a munkások között nem volt meg. Azonban a mai ipari fejlődés, a nagy technikai átalakulások ezen patriarkális szálakat, a mely a felsőbb és alsóbb néprétegeket azelőtt összekötötték, meg­bontotta és szétszakította. Most, t. képviselőház, a mikor ma az ipar­vállalatok nagyobb része részvényesek kezében van, a kik távol állanak az iparvállalatoktól és szinte lélek nélkül dolgoznak az alsóbb társa­dalmi rétegek, a mikor az alsó és felső rétegek között nincsen más kapcsolat, mint az izgatók által végsőig fokozott gyűlölet, (Igaz! JJgy van!) akkor, t. ház, szocziális tekintetben a szövetkezeti eszmének nagy fontosságát lekicsi­nyelni nem lehet és nem szabad. (Igaz! JJgy van!) Egy nagy csalódáson mentek át a tömegek az utolsó generáczióban és egy nagy elhidegü­lést látunk a tömegek lelkében. A mikor a szabadság, testvériség és egyenlőség érdekében annyi nemes vér folyt ki, meg voltak róla győ­ződve, hogy ez a három eszme meghozza a világ és az emberiség részére a megváltást. De a tömegek kezdenek kiábrándulni a szabadság eszméjéből, kezdenek az egyenlőség eszméjében kételkedni, épen a legnyersebb szocziális és gazdasági differencziák miatt, a mely a modern ipari és kapitalisztikus közgazdasági rendszere­ket jellemzi. És, t. ház, a tömeg áldozatává lett a legféktelenebb izgatóknak, vagy apatikussá vál minden szocziális és egyéni haladás iránt. Tehát elő kell venni a három nagy eszme közül a harmadikat, a testvériséget, a mely a szövetkezeti eszmében a XVIII. és XIX. század legfenköltebb gondolkodói angol és német filo­zófusok lelkében fogamzott meg. Carlyle vagy ítuskin, szóval az angol szövetkezeti apostolok egyike mondotta, hogy a kereszténység gyakor­lati törekvései azonosak a szövetkezeti eszmével. Ugyanez mondotta, hogy nem a dogmatikus, a vasárnapi, hanem a hétköznapi, a munkás keresz­ténység alaptanai egyeznek meg a szövetkezeti eszmével, a mely az egoizmusnak, az individua­lizmusnak túltengését perhorreszkálja és ezzel szemben azt kívánja, hogy a társadalmi érdek, az általános érdek vétessék nagyobb figyelembe. Az egoizmus túltengése antiszocziális, társa­dalomellenes törekvés, a melylyel szembe a társadalom kis erőinek egyesítését, tömörítését kell helyeznünk. (Helyeslés.) Különösen fontos Magyarországon is a szö­vetkezeti mozgalom, a hol vannak specziális nemzeti vonások is. Magyarország részben szo­morú történelmi viszonyainál fogva évszázadokon keresztül kénytelen volt nemzeti önállóságáért küzdeni, a mig ezalatt más országok gazdasági­lag fejlődhettek. Továbbá Ausztria a XVIII. század végén és a XIX. század elején Magyar­országot egyszerűen mezőgazdasági gyarmatja-

Next

/
Thumbnails
Contents