Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-433
432 4,33. országos ülés 1909 márczius 5-én, pénteken. Lányi Mór; Nem kívánok szólni! Vertán Endre jegyző: Lázár Pál! Lázár Pál: T. képviselőház ! Részemről mindenben osztom, a mit előttem szólt t. képviselőtársam elmondott, csak azt sajnálom, hogy tényleg nem mehetünk bele ennek a szakasznak elvi átalakításába, és meg kell elégednünk most már néhány szépséghibának kiküszöbölésével. Ilyennek tartom azt, hogy pl. a tisztviselőknek önként adott ajándékot, remunerácziót ne lehessen a mérlegből levonni. Hiszen ez szűkkeblűségre ösztönzi a vállalatokat és épen akkor, mikor egyikmásik esztendőben nagyobb jövedelemről van szó, elriasztja az igazgatóságot az, hogy evvel az adóalapot emeli. Ez nem volna méltányos és ezért kérem a t. j)énzügyminister urat, hogy legyen kegyes beleegyezni, liogy a tisztviselőknek önként adott remimerácziók a tiszta jövedelemből levonassanak. Másrészt én ugy értelmezem a szakaszt, hogy az elsőbbségi, kötvények után fizetett kamatok szintén mint adóssági kamatok foghatók fel. Az érdekelteknek azonban nagy megnyugvására szolgálna, ha ez expressis verbis is felvétetnék, és javaslatomat ez irányban kérem elfogadni. Módosításaim a követkzők : Tétessék e szakasz 8. pontja után : »továbbá tisztviselőknek önként nem (kikötötten) adott jutalmak*; továbbá ugyanezen szakasz 12. j3ontja utolsóelőtti sorában »kamatok« szó után : »kifi.zetett elsőbbségi kötvénykamatok*. Elnök ". Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát senki! sem kíván szólni, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan nyilatkozni. A ministerelnök urat illeti a szó. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymi nister : T. képviselőház! A miket felhozott a czimnél Polónyi Géza képviselő ur, a ki kifogásolta, hogy ez a törvény nem helyezkedik a kereskedelmi törvény alapjára, és nem azt mondja, hogy a kereskedelmi törvény értelmében készített mérleg alapján történjék a megadóztatás, ugyanezeket hozza fel ma Éber képviselő ur. En elvi álláspontomnál fogva ezt nem fogadhatom el. Ezt a képviselő ur tudja is, de felhozza ezt azért, mert menekülni kivan Polónyi Géza képviselő úrral együtt attól, hogy őket szidják azok a pénzügyi közegek. Polónyi Géza : Kérem, én nem szándékozom menekülni, csak Éber ur ! (Derültség.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymi nister : A végrehajtási utasításba egyiket sem vehettem volna fel, hogy ne szidják őket. Ezt csak nagyjában bátorkodom megjegyezni. Én szívesen helyezkedném arra az alapra, hogy a kereskedelmi törvény értelmében készített mérleg képezze az adózás alapját. A legtermészetesebb dolog lenne ez. Ez is lesz a jövőnek kulcsa. De lehet-e ezt nálunk termi, igen vagy nem ? Az én nézetem szerint nem lehet. Miért 1 Mert a ki nemcsak ennyire megy, hogy a kereskedelmi törvényt említi, hanem vizsgálja a kereskedelmi törvénynek a mérlegre vonatkozó intézkedéseit, tisztában lesz azzal, hogy magának a kereskedelmi törvénynek a mérleg megállapítására vonatkozó intézkedései revízióra szorulnak. Legközelebb változás alá is fognak esni. Hiszen a múlt évek tapasztalatai, mikor az értékpapírok csökkentek, arra az eredményre vezettek, hogy a legképesebb és leggazdagabb intézeteink, metyeknek nagy tartalékalapot kellett tartaniok, egyszerre arra ébredtek, hogy összes üzleti tőkéjüket elvesztették. Ez egy beteg állapot, ezt lehetetlen fentartanunk és most a legutóbbi mérlegeknél is azok, a kik az életet figyelemmel kisérik, láthatják, hogy a kereskedelmi törvénynek azt az intézkedését, hogy az értékpapírok csökkenése azonnal leírandó, nem tudják végrehajtani. A legkülönbözőbb manővereket csinálják, deczember 31-én eladják az értékpapírokat vagy vesznek, s azután január 2-án visszaveszik azokat, hogy a kereskedelmi törvénynyel ellentétben ne álljanak. A mikor tehát ugy áll a dolog, hogy magának a kereskedelmi törvénynek a mérleg megállapítására vonatkozó intézkedéseit közelebb revízió alá kell vennünk elhibázott dolog lett volna, ha én ennek a törvénynek az intézkedései helyett már erre az álláspontra helyezkedtem volna. Ha ez keresztül lesz vive, ha megállapodásra jut és a gyakorlati életben is hehyesnek fog bizonyulni, akkor lesz helyén az az áttérés, a melyet a t. képviselő urak most kivannak. Másik kifogásuk az, miért megyek én annyira bele a kazuisztikába, hisz önmagától értendő, hogy ez ugy is levonandó a mérlegből, ez ugy is hozzáadandó a jövedelemhez, és nem képzelnek oly mérleget, a hol vitás lenne az, hogy ez és ez már le volna belőle vonva. Megengedem, de az én hosszas tapasztalatom azt igazolja hogy daczára annak, hogy olyan világos ez és önmagától értendő, és ez minden mérlegben benne van, mégis sok vitára szolgáltat alkalmat. Méltóztassék megnézni a felszólalásokat, méltóztassék megnézni a bíróságnál előforduló panaszokat és akkor látni fogják, hogy ez mind önmagától értendő, a gyakorlati életben azonban mégis nagy kontroverziákra adott okot. Én tehát azt hiszem, csak helyesen jártam el, mikor a judikaturának leszűrődött megállapodásait azért, hogy a differencziákat kisebbítsem, világosan felvettem a törvénybe. Lázár képviselő ur helyesli a képviselő urak magatartását, a melyet mindenben oszt és mégis még ráliczitál erre a törvényjavaslatra. Ö t. i. még azt is fel akarja venni, hogy ne legyen kétes, hogy az elsőbbségi kötvények kamatai is levonhatók a jövedelemből. Bocsánatot kérek, ez iránt még nem merült fel kétely. Hát vagy helyesli a képviselő ur azt az álláspontot, hogy kár ennyit felsorolni és akkor ne tegyen még indítványt arra nézve, a hol egyáltalában nincs kétely T , vagy pedig ne méltóztassék helyeselni.
