Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-433

430 435. országos ülés 1909 márczius 5-én, pénteken. Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat, hogy méltóztatik-e a 16. §-t. a pénzügyi bizottság szövegezése szerint változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 17. §. Vertán Endre jegyző (olvassa a 17. %-t.) Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni. Van-e valaki szólásra feljegyezve ? Vertán Endre jegyző': Éber Antal! Éber Antal: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat 17. §-a tartalmazza azokat a tételeket, a melyeket az adóalap megállapításánál a mérlegben kimutatott tiszta nyereségből le lehet vonni. Azt gondolom, t. ház, hogy a törvényjavaslat ezen és következő szakaszában a mérlegszerű tiszta nyereség és az adóalap megállapítására vonatkozólag foglalt intézkedések ezen törvényjavaslatnak nem a legszerencsésebb részei. Az érvényben levő 1875-iki törvény a bruttó nyereségből indult ki a megadóztatásnál és csak az utóbb bekövetkezett gyakorlat állította helyre az egyedül elfogadható és gyakorlatilag követhető utat, hogy t. i. a tiszta nyereség legyen a megállapítható adóalap. Ha a t. pénzügyminister ur most itt a régi törvénytől eltér és igen helyesen a mérlegszerű tiszta nyereségre fekteti a súlyt, akkor szerény vélekedésem szerint be kellett volna szüntetni a levonásoknak és hozzáadásoknak azt az osztrák mintára keletkezett és teljesen elavult, folytonos viszályokra, az adóhatóságok részéről való folytonos vexálásra és a közigazg bíróságnak a legeltérőbb irányokban szétfolyó judikaturájára okot szolgáltató rendszerét és nézetem szerint az egyedül helyes ut az lett volna, ha a mérlegszerű tiszta nyereségnek mint adóalapnak elfogadása mellett kimondta volna a törvényjavaslat azt, a mit például a most tárgyalás alatt álló porosz részvénytársulati adójavaslat kimond, hogy az adó alarmját képezi a kereskedelmi törvény intézkedéseinek megfelelőkig készített mérlegben kimutatott tiszta nyereség, hozzáadásával annak, a mi tartalékalapba helyeztetik. Már most egyfelől fentartjuk a 17. és 18. §-okban egy roppant komplikált rendszerét annak, hogy mit kell az adóköteles jövedelem megállapításánál levonni, tulap donképen pedig már ebben a 17. §-ban mondunk sok olyant, a mi merőben ellentétben áll magával a törvényjavaslattal is. Például a 17. §. 12. pontjában elő van adva, hogy le lehet vonni a mérlegszerű tiszta nyereségből az ármentesitési dijakat, bizonyos adókat, illetékeket, vámokat, a passzív kamatokat, haszonbéreket és egyéb terheket. Bocsánatot kérek, olyan mérleg nem létezik, a hol a tiszta nyereség kiszámításánál ezek már mind előre le nem vonattak volna, ezek közül már egyik sem létezik a mérlegszerű tiszta nyereségben, mert nagyon természetes, hogy a passzív kamatok már rég le vannak vonva akkor, a mikor a mérlegszerű tiszta nyereség kimutattatik. Ugyanez áll a 7. pontra, a hol az van mondva, hogy leírások folytán az u. n. értékcsökkenési tartalékalapba helyezett összegek szintén levonandók. De van még itt igen sok olyan tétel, a melyek szükségkép és természetszerűleg már le vannak vonva a mérlegszerű tiszta nyereségből. Azonkívül vannak olyan tételek is, a melyek egyáltalában sohasem kerülnek a mérlegszerű tiszta nyereségbe ; ilyen pl. a 10. pontban foglalt tétel, mely szerint uj részvények kibocsátásánál a névértéken felül befolyt összegek, az ázsiók sohasem kerülnek a mérlegszerű tiszta nyereségbe. Ez igen helyes; épen a pénzügyminister ur, mint a közigazgatási bíróság elnöke volt az én tudomásom szerint az, a kinek közreműködésével jött létre a közigazgatási "bíróságnak az az első számú döntvénye, a mely azután az egész európai közigazgatási judikaturában, sőt törvényhozásban utat mutatott arra, hogy ez az ázsió nem képezhet adóalapot. Én nem is ezt kifogásolom, sőt ellenkezőleg, ez igen bölcs intézkedés, a melyről tudom, hogy utat mutatott a külföldi törvényhozásoknak is, csak azt tartom, hogy ez is azt mutatja, hogy ennek a szakasznak szerkezete hibás, mert az ilyen ázsiót nem is lehet képzelni mint mérlegszerű tiszta nyereséget, mert azt a mérlegbe mint tiszta nyereséget sohasem állítják be. Másfelől áll az is, a mit Polónyi Géza t. képviselőtársam tegnap mondott, hogy itt tulaj donképen azt idézzük elő, hogy a részvénytársaságnak két különféle törvénynyel kell állandóan foglalkoznia. Ott van a kereskedelmi törvény, a melynek 199. §-a előírja a mérleg készítésének szabályait ugy, a mint azokat be kell tartani, s most ez a 17. §. feldönti ezt, s ezzel szemben kifejezetten megmondja, hogy olyan tételeket, a melyeket a kereskedelmi törvény szerint szükségképen fel kell venni a mérleg felállításánál, ugyanazokat az adó megállapításánál figyelmen kivül kell hagyni. Itt vannak például a kétes követelések, a dubiózus tételek. A kereskedelmi törvény 199. §-ának 5. rjontja megmondja, hogy a kétes követelések csakis valószínű értékükben vehetők fel, vagyis a valószínű behajthatóságon felüli hányad a kereskedelmi törvény intézkedései szerint szükségképen leírandó, mert ha le nem iratik, akkor bűnvádi eljárás alá esnek a részvény társulati igazgatók. Ezzel szemben ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy a csak kéteseknek jelzett összegek adókötelesek. Engedelmet kérek, egyfelől kényszeríteni a részvénytársaság igazgatóságát a kereskedelmi törvényben arra, hogy a mely része a követeléseknek már behajthatlannak látszik, a mely része kétessé és dubiózussá vált, azt le kell irni a mérlegből, másfelől pedig ezzel szemben kimondani, hogy még az az összeg is, a melyet a kereskedelmi törvénynek büntető szankczió alá helyezett intézkedései szerint le kell irni, adóköteles : ez az én nézetem szerint túlmegy azon a határon, a mely határon belül az adótörvény az anyagi jog rendelkezéseitől eltérhet. (Helyeslés.)