Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-432

422 432. országos ülés 1909 márczius 4-én, csütörtökön. mium intézménye helyes. Legelső tatása a kiviteli prémiumnak mindig az, hogy a fogyasztást megdrágitja a belterületen azzal, hogy favorizálja az áru kivitelét. Gazdasági szempontból, mondjuk igy : pénzügyi szempontból, helyesnek tartom azt a törekvést, hogy az export emelkedjék és ennek folytán az államnak nagyobb bevételei legyenek stb. De pl. egy olyan fogyasztási czikk tekintetében, mint a kőszén, a mely az ipar és kereskedelemnek egyenesen kenyere, ott én a magam részéről mindent elkövetnék arra, hogy a belfogyasztás területén olcsóbbá tegyem azt a kőszenet. Már most, t. képviselőház, minden hosszabb indokolás nélkül, én megadnám a kőszénbányák számára a 7%-os kedvezményes adótételt, sőt hajlandó volnék még lejjebb is menni, ha a t. pénzügyminister ur ezt a pénzügyi érdekekkel megegyeztethetőnek tartaná , de nem vagyok hajlandó és legalább is nem helyeselhetem azon kőszénbányáknak, azon termelés után is a mérsékelt százalékot megadni, a melyek kivitelre dolgoznak, vagyis más szóval, a külföldre kivitt szén után a mérsékelt százalékot nem egészen helyeslem. Nagyon jól tudom t. képviselőház, hogy nagy érdekeink forognak e tekintetben koczkán, hogy a petrozsényi kőszenet, különösen a pécsi kőszenet a Dunán lefelé, a tatai kőszenet pedig lefelé exportálhassuk, a mely kőszenet az országnak, különösen az utóbbi nagy versenyképességgel bir; főleg a pécsi kőszénről tudjuk, hogy gáztartalom tekintetében vagyis a kalória szempontjából, versenyezhet Európa bármely szenével. Tudom én ezt is, t. képviselőház ; de daczára ennek, az én gazdasági elméletem oda vezet, hogy a mikor más államok arra törekednék, hogy évszázadokra, vagy ha lehet évezredekre lekössék a kőszenet és biztositsák az állami termelés számára, akkor én a kőszénnek kivitelét nem favorizálnám. Vagyis t. ház, én a kőszénbányák számára megadnám azt a kedvezményes adótételt, a mennyiben a belföld számára termelnek, de a kivitt kőszén után nem látom indokoltnak a 10%-os adó mérséklését. Ezek után, t. képviselőház, a miket a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok tekintetében elmondottam, legfeljebb még azt emlitem meg, hogy a jövedelmi adónál, a kamatmentes állampapíroknál, — mert ez is a mostani kérdéssel, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójával a legszorosabb kapcsolatban lévő kérdés — a mennyiben a tárgyi adómentesség jövőre megszűnik, én arra való tekintettel, hogy az 1885 : IX. t.-cz. 26. §-a a postatakarékpénztárnak teljes adómentességet biztosit a jövedelmi, tőkekamatadó stb. tekintetében, az 1889 : XXX. t.-cz. 9. és 10. §-a pedig a záloglevelek tulajdonosait arról biztosítja, hogy a szelvény jövedelmek a tőkekamat- és járadékadó, valamint az általános jövedelmi pótadó alól, ugy minden más adó alól felmentetnek és ezek részére a teljes adómentesség a jövőre nézve is biztosíttatik: mondom, t. ház, ebben, különösen olyan időben, a midőn — fájdalom — rövidesen meg fogunk győződni arról, hogy az állam nagy pénzügyi hiteligényekkel lép a külföldi piacz elé, veszélyt látok abban, hogy a külföldi pénzpiaczok azt fogják mondani: hiszen Magyarországon, a hol előbb eszkomptálják a maguk számára az adómentességet a kurzusban, később pedig behozzák az adókat, igy ki vagyunk téve mi is annak, hogy ilyen adókkal meg leszünk róva. Ezzel szemben az igen t. pénzügyminister ur azt fogja nekem felelni, hogy a külföldön levő papírokat nem fogja megadóztatni. De bocsánatot kérek, t. képviselőház, ha jogi szempontból legalább is kétely fér ahhoz, hogy ilyen megadóztatás lehetséges-e, jogosult-e, akkor miért szabad ezt nekünk csak a saját polgárainkkal szemben elkövetnünk, és miért az értékpapíroknak külföldön való legnagyobb részével szemben nem effektuálják ezt az uj adóelvet ? En ezt azon okból is, minthogy ez csak a belföldiekre szólhat, a minek folytán a pénzügyi effektus is szörnyen kevés lesz, másrészt pedig közre fog működni arra, hogy rejtett utakon külföldiek is élvezzék továbbá is ezt az adómentességet, nem tartom valami szerencsés megoldásnak. Lehet különben, hogy a t. pénzügyminister ur fel fog világosítani, hogy én tévedésben vagyok, mert ő talán valami nagy adóeredményt vár ettől, de én azt hiszem, hogy ez csak ezen papíroknak külföldre való kivándorlását fogja előmozdítani. Én tehát azt a kérdést vetem fel, nem volna-e lehetséges, hogy ezt a különben helyes elvet, hogy a papírok adómentességet ne élvezzenek, — a mely elvnek senki sem nagyobb hive, mint én és ezt én a legmelegebben támogatom elvi szempontból, csak aggodalmaim vannak a törvény szövegével szemben, hogy ez nem jár-e szerzett jogok sérelmével — akképen óvnók meg, hogy azt mondaná a pénzügyminister ur : a jövendőben kibocsátandó papírok tekintetében a jövedelmi adó alóli mentesség nem fog engedélyeztetni ? Azt hiszem, ez igy is bőségesen elég kompenzáczióul szolgálna, mert félek tőle, hogy a legközelebbi jövőben kibocsátandó czimleteink nagyon erős mértékben fogják a külföldi piaczot igénybe venni. És itt nincs szó egy-két milliócskáról. Méltóztatnak látni, hogy Ausztriában 220 millióig voltak kénytelenek kincstári utalványokat kibocsátani, mert a pénztári készletek elfogytak. A pénztári készletek nálunk sincsenek nagyon bőven és félek, hogy a külügyi helyzettel és a katonai viszonyokkal kapcsolatosan 1000 milliót meghaladó emisszió fenyegeti Magyarországot; már különösen a reánk eső rész. Sőt mondhatnám, az emisszió szüksége másfélezer millión is tul fog menni. Azt hiszem tehát, bőven kárpótolva leszünk pénzügyi szempontból, ha azt mondjuk, hogy csak a jövőben kibocsátandó czimletek nem lesznek adómentesek. Ezek voltak azok, a miket jó szívvel-lélekkel, meggyőződésemből folyólag el kellett mondanom.