Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-432

416 Í32. országos ülés 1909 márczias 4-én, csütörtökön. bérnél megakadunk, mert azonfelül a lakásbérnek 3—10-szeres összege vétetik minimális kereseti adó alá. Nem akarok most már ennek részletes tárgyalásába bocsátkozni ; nem is lehetséges megzavarni azt a számítási alapot, a melyet az igen t. pénzügyminister ur felvett. En tehát pusztán arra kivánok szorítkozni módosításomnál, hogy állapittassék meg a minimum és a maximum. Hogy a tízszeres szorzat legyén a megengedhető maximális szorzás a régi törvényben levő maximális 8-szoros szorzás helyett: ez ellen kifogásom nincs ; ellenben helytelennek tartom, hogy a 2000-től 4000-ig terjedő lakbér nincs megkülönböztetve ezen szakasznál a 4000 koronán felüli lakbérektől. Végre is azt könnyen be lehet látni, hogy jelentékeny differenczia van a között, vájjon 2000 és néhány koronát fizet-e valaki, vagy 4000 K-án felüli lakbért. 2000 K-át fizethet az is, a ki a középosztályhoz tartozik, míg 4000 K-án felüli lakbér fizetése már nagyobb vagyoni erőt tételez fel. Én tehát javasolom, hogy megtartva a szakaszban az a), b) és c) pontokat, a d) pont ujolag szövégeztessék és utána még egy e) pont vétessék fel, és pedig ilyenformán (olvassa): »A lakbér a következő fokozatok szerint számítandó ki: d) 3—8-szoros összeggel ha a lakbér 2000 K-ától 4000 K-ig terjed; e) 3—10-szeres összeggel, ha a lakbér 4000 K-nál nagyobb«. Ez annyit tesz, t. ház, hogy a 8-szoros szorzat, mint maximum, állapittassék meg a 2000 K-ig terjedő lakbéreknél, ellenben a 10-szeres szorzás lehetősége mintlűiaximum határoztassék meg a 4000 K-án felüli lakbéreknél. Azt hiszem, ez nem ellenkezik az igen t. pénzügyminister intencziójával sem. Egyszerűen annak a lehetőségét akarom kizárni, hogy az adókivető bizottság ne is követhessen el hibákat a középosztályhoz tartozókra nézve, vagyis, hogy a tízszeres szorzás lehetősége 200 K-án alul, egyáltalában ne is legyen lehetséges. Elnök: Kivan még valaki szólani ? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : T. képviselőház! Köztem és a képviselő ur között tulaj donképen nincs más különbség mint az, hogy ő az adókivető-bizottságok kezét meg akarja kötni bizonyos tekintetben. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Az én javaslatom szerint az adókivetőbizottság épen ugy apprecziálhatja az illetőnek a jövedelmét, mint a t. képviselő ur javaslata alapján. E tekintetben csak az az egy változtatás van, hogy eddig a minimális tételek megállapításánál a lakbérnek nyolczszorosa volt a végső határ, most pedig a lakbér tízszeresét vettem fel határul, azon egyszerű okból, mert a kereseti adók százaléka 4%-ra leszállittatván, ott a tízszeres felel meg annak, a mi eddig megfelelt a nyolczszorosnak. (Igaz ! Ugy van !) Méltóztassék elhinni, hogy a szakasz szerint egészen szabad keze van a bizottságnak, mig ha én elfogadom azt, a mit a képviselő ur ajánl, hogy 6%-ig menjünk el, ez az adókivető-bizottságot bizonyos mértékig megköti, a mennyiben tisztán a mai állapotot akartam megtartani és nem akartam azon túl menni, azonban a latitüdöt a bizottságra bizom, a mely aztán ahhoz képest a mint apprecziálja a jövedelmet, azt fogja mondani, hogy a lakbéreket véve alapul, a 3—10-szeres tétel közül ez vagy ez alkalmazandó. Méltóztassék azonban tekintetbe venni, hogy a háromszoros szorzat most már nem annyit jelent, mint jelentett azelőtt. Ha én most alkalmazom a háromszorost az 5%-ra, az sokkal kevesebb, mintha alkalmaztam azelőtt a háromszorost a 10%-ra, mert akkor ő a lakbér háromszorosa után fizetett 10%-ot, most a lakbér háromszorosa után fizet 5%-ot. (Igaz ! Ugy van !) Méltóztassék tehát ezt meghagyni, és azt az elvet érvényre juttatni, hogy az adókivető-bizottságok ne egyszerű regisztrátorai legyenek az eléjük terjesztett javaslatnak, hanem bírálat tárgyává tegyék az adózók jövedelmét. Azért kell, hogy szabad kezet engedjünk nekik. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 42. §. meg nem támadott részét változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a szakasz meg nem támadott része változatlanul elfogadtatik. A ministerelnök ur az első bekezdéshez módosítást nyújtott be, a mely azt mondja, hogy a bekezdés második sorába »üzlethelyiség« szó után zárójelbe tétessék : irodahelyiség.<< (Helyeslés.) Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a szakasznak első bekezdését változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, szemben a ministerelnök ur módosításával, igen vagy nem ? (Nem !) Ha nem, akkor kijelentem, hogy a 42. §-nak első bekezdése a ministerelnök ur módosításával fogadtatik el. (Helyeslés.) A második bekezdéshez ugyancsak a ministerelnök ur nyújtott be módosítást, a mely azt czélozza, hogy a második bekezdés második sorába e szó után »üzlet«, zárójelbe tétessék ez a szó : »foglalkozás«. (Helyeslés.) Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a most tárgyalás alatt lévő szakasznak második bekezdését változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, szemben a ministerelnök ur módosításával, igen vagy nem ? (Nem!) Ha nem, akkor kijelentem, hogy a szakasznak második bekezdése a mimsterelnök ur módosításával fogadtatik el. Végre ugyancsak a ministerelnök ur azt a módosítást indítványozta, hogy az utolsóelőtti bekezdésből e szavak »16 éven a!óli« hagyassanak ki.