Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-430
4-30. országos ülés 1909 márczius 2-án, kedden. 371 a) a házassági életközösségben nem lévő nőnek tartásdija, a felmenőknek, a lemenőknek, fogadott gyermekeknek, vőnek vagy menynek, s a testvéreknek ellenszolgáltatás nélkül, de tényleg kikötötten és rendszeresen adott járadékok után ; b) a katonatisztek és katonai tiszviselők adóköteles házassági óvadéka után; c) a bánya-haszonbér és a bányaműveléshez szükséges beleegyezésért járó ellenszolgáltatás (termelési jutalék) után ; 2. hét százalék: a) a földtehermentesitési pénzalap részéről papi tized kárpótlás fejében kiállított járadéki okmányok alapján élvezett összegek után ; b) az 1875 : LI. t.-ez.-ben emiitett horvátszlavonországi jelzálogos váltsági kötvények után ; 3. tiz százalék az 1. §. 1., 5. és 8. pontjában emiitett és az előző 2. pont alá nem eső jövedelmek után«. Elnök : Ki következik ? Vertén Endre jegyző: Kuszka István ! Kuszka István : Azon szempontok által indíttatva, a melyeket Polónyi t. képviselő ur az árvák és özvegyek érdekében tett, tisztelettel pótinditványt nyújtok be Éber Antal módosításához, t. i. azt, hogy ezen módosításának utolsó pontjaként, d) pont alatt, ez a szöveg szurassék be (olvassa) ; »A gyámpénztárak által összesítve kezelt, s jelzálogilag biztosított tőkék kamatjövedelme után«. (Helyeslés balfelól.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó. Hoitsy Pál előadó : Kérem holnapra a szót. Elnök : Az előadó ur holnapra kívánja halasztani a beszédét. (Felkiáltások ; Szavazzunk !) A képviselő ur kérte, hogy elhalaszthassa. (Felkiáltások : Beszéljen ma !) Akkor méltóztassék ma beszélni. (Felkiáltások: Megadjuk a halasztást! Nem adjuk!) Elnök: Kérem azokat, a kik megadják a halasztást, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.)Hoitsy Pál előadó: Nem kérek halasztást; nem akarják kihallgatni az embert. Ismétlem, nem kérem a halasztást és ma is a rendelkezésre álló idő alatt el fogom mondani azt, a mit akartam. Holnap akartam beszélni azért, mert azt gondoltam, hogy nagyobb lesz az érdeklődés, mint ma. Mivel vagylagos a felszólalás joga, ha méltóztattak volna hozzájárulni, akkor inkább holnap beszéltem volna, de elmondom ma is a mondanivalómat. Nekem itt igenis kötelességem a pénzügyi bizottság álláspontját megvédelmeznem és elmondanom azt, mi vezette ezt a bizottságot. Elmondottam az általános vita során is. Itt ugy tüntették fel az eddigi felszólalások során, nevezetesen a czimnél előadott beszédek alkalmával, ezt az egész intézkedést, nevezetesen a tőkekamatadónak 10%-ban való megállapítását, mintha itt valami sérelem esnék az embereken, mintha itt kapitálisellenes tendenczia vezette volna a pénzügyi bizottságot. Ez nem történt meg. Itt előhozakodtak vele Éber Antal és Lányi Mór t. képviselőtársaim, hogy tönkre akarjuk tenni a tőkét, hogy itt Magyarországon a takarékpénztárak betétállaga nem olyan nagy, hogy ez valami veszedelmet képezne, összehasonlításokat is hoztak elő ; Lányi Mór képviselő ur előadta, hogy i/ 14 részét képezik csak az összes vagyonúnknak a takarékpénztári betétek, hogy Poroszországban is igy van, miért akarjuk tehát mi a tőkét sújtani ? A tőkét senki sem akarja sújtani, sőt egészen ellenkezőleg. Az, a mit az igen t. képviselő urak felhoznak, csak a pénzügyi bizottság álláspontjának igazolására szolgál, mert ez azt mondja, hogy az eddigi adó mellett is, a takarékpénztári betétek oly magasra rúgtak, mint akármely más országban. Ebből az következik, hogy ez nem volt veszedelmes a tőkeképzésre eddig sem, nem lesz tehát veszedelmes ezentúl sem és nincs semmi szükség arra, hogy ezt az adókulcsot leszállítsuk. Éber Antal t. képviselőtársam épenséggel odáig ment, hogy itt hangoztatta, hogy a függetlenségi párt mindig azon az állásponton volt, — tehát ez nála tradiczió — hogy ezt az adókulcsot szállítsuk le és állapítsuk meg kisebb százalékban. Az a szónok a kire ő hivatkozott, nevezetesen Helfy Ignácz, tudtommal akkor ellenzéki volt, az ellenzéki embernek pedig nem kötelessége az, hogy elsősorban ő legyen felelős az állam financziáiért, annak nem szükséges, hogy ő azt oly nagyon tekintetbe vegye. Ha abból indulunk ki, hogy valaki ellenzéki korában oly javaslat mellett volt, a mely kellemetlen a kormánynak, abból nem következik az, hogy valaki, ha a pártja többségbe jut, akkor is ezen az állásponton legyen és a kormánynak kellemetlenségeket csináljon. (Helyeslések és ellenmondások.) Polónyi Géza: Ma a pénzügyi bizottság az oppoziczió ! Hoitsy Pál : A pénzügyi bizottságnak az érveit én nem hozom fel újra, voltam bátor ezekre rámutatni az általános vita során. Egy tényt azonban nem akarok, hogy feledésbe menjen. Méltóztassanak arra visszaemlékezni, hogy mi azt mondottuk, hogy itt hat millió korona adóelengedésről van szó. Ha már az állam abban a helyzetben van, hogy az adókat hat millió koronával leszállítja, akkor a mi nézetünk, t. i. a pénzügyi bizottság nézete szerint, legelsősorban nem azoknak az adóját kell leszállítani, a kiknek legalább ha nem is nagy, de az ő viszonyaikhoz mért tőkéjük van, hanem akkor igenis szállítsuk le az adóját a bortermelőknek, a kik elsősorban vannak erre rászorulva, 3 ! hogy meg tudjanak élni. (Mozgás.) A pénzügyi bizottság határozottan kijelentette, (Zaj. Halljuk !) hogy csakis azért tartja fenn ezt az adótételt, mert le akarja szállítani aránylagosan a borfogyasztás után való adót. Ez vezetett bennünket. (Helyeslés.) Minthogy tehát az ország nincsen abban a helyzetben, hogy mindenkinek az adóját leszállítsa, méltóztassék már most azzal 47*
