Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-430

í30, országos ülés 1909 márczius 2-án, kedden. 361 javára válik az a reform, de csak olyan reform, mely pénzintézeteinknek történeti fejlődését és autonóm jogait respektálja, de egyúttal gondoskodik az intenzivebb ellenőrzésről és gondoskodik a betéteket kezelő intézetek mobilitásának nagyobb garancziáiról. T. báz ! Én azt biszem, bogy objektív gazdasági érveléssel bizonyítottam azt, bogy a tőkekamatadó leszállitása egyáltalában nem jelent közgazdasági hátrányt, sőt ellenkezőleg közgazdasági előnyt jelent. Mielőtt beszédemet befejezném, még csak arra hivatkozom, hogy azt hiszem, téves nyomon jár a t. pénzügyi bizottság, a mikor azt a nézetet vallja, hogy itt az adóleszállitással tulaj donképen a vagyonosabb elemek tőkéből eredő, tehát munkanélküli jövedelme részesül kedvezőbb elbánásban. Hiszen az elv nagyon szép és Angliában most foglalkozván az adózás reformkérdéseivel, szintén azon töprengtek, hogyan lehetne egy olyan kiegészítő vagyonadót találni, a mely a munkanélküli jövedelmeket fogja meg. A pénzügyi bizottság erre a helyes álláspontra helyezkedik, j^éldáinál azonban már elveszti a logikai fonalat és ez az alap kicsúszik lábai alól, mert hiszen épen a földnél és a házbirtoknál fundált jövedelemmel állunk szemben; itt olyan vagyoni kategóriákról van szó, a melyeknél egyáltalában nincs kizárva az a lehetőség, hogy azok a tulajdonos munkája nélkül jövedelmet vagy járadékot hajtsanak, IT^A példánál tehát keresni kellett volna az antithézist más adóalanyok között, még pedig inkább a keresetadó alá tartozó adóalanyok között. Én pedig nem tapasztaltam és nem hallottam sehol, hogy ezen adóalanyok köréből a tőkekamatadó leszállitása ellen bármiféle kifogás hangzott volna el, de még a mezőgazdaság köréből sem kifogásolták ezt. Itt van pl. Laehne Hugó t. barátom, a kiről, azt hiszem, tudjuk, hogy a mezőgazdasági körökkel meglehetős benső nexusban áll és neki is az az álláspontja, hogy a tőkekamatadót le kell szállítani. De keressük csak fel azokat a gazdálkodással foglalkozó köröket, azon tömegeket, a melyekről azt mondja a pénzügyi bizottság indokolása, hogy azokkal nem lehet majd megértetni a tőkekamatadó leszállítását. Vájjon mit fogunk ezekben a körökben találni ? Azt fogjuk találni, hogy az, hogy a vagyonosabb szomszédnak több földje, szebb jószága vagy jobb vetése van, lehet, hogy szemet szúr, de hogy alkalmas lenne a nagyobb irigység vagy az igazságtalanság érzetének felkeltésére az a körülmény, hogy a szomszédja a takarékbetéte után valamivel több kamatot kap, vagy a mennyiben adós, valamivel kevesebb kamatot fog fizetni, ezt én helytálló érvnek nem tudom elfogadni. (Helyeslés balfelől.) Ezek után kijelentem, hogy csatlakozom minden olyan módosításhoz, a mely a betétek tőkekamatadóját 10%-ról 5%-ra kivánja leszállítani, kijelentem azonban, egyúttal, hogy ezt a javasKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIV.. KÖTET. latot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, mert ez a javaslat integráns része egy olyan reform-műnek, a melyről azt tartom, hogy határozott haladást jelent a modern államszervezés terén. (Általános élénk helyeslés. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Vertán Endre jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza : T. képviselőház ! Sokat tűnődtem a felett, mivel járulhatnék hozzá, hogy az adójavaslatok vitája lehetőleg megrövidíttessék. Lehetetlen nem látni, t. képviselőház, hogy egyrészt a külügyi helyzetnek reánk sulyosodó bonyodalmai, másrészt más égető politikai kérdések, különösen akkor, mikor a nemzetnek nagy jövendőjéről, talán jövendőjének koczkára vetéséről is szó lehet, szükségessé teszik, hogy a parlament ne ezekkel az aprólékosabb kérdésekkel foglalkozzék, a melyeken később talán esetleg még javítani is lehet, hanem inkább szentelje idejét a nemzet jövendőjének nagy kérdéseire. Már most, t. képviselőház, azt biszem, hogy a t. kormány és a mélyen t. többség is keresni fogják az alkalmat arra, hogy a parlament ezekkel a kérdésekkel foglalkozhassak. És azt hiszem, hogy a vitát lényegesen megrövidithetnők azáltal, ha a mélyen t. pénzügyminister ur a czimeknél levő általános vita során meghaUgatná a lehetőleg sommáson előadott észrevételeket és azokra nézve lenne olyan kegyes megmondani, mik azok, a miket ő modifikálhatóknak tart, s mi a részletes vitánál egyszerűen lemondanánk a szólásról, a pénzügyminister ur pedig maga javaslatba hozná azokat a módosításokat, a melyek megállapodásszerűen keresztülvitetnének. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, ez nem vétene a parlamentarizmus formája ellen sem, másrészt pedig mód és alkalom kínálkoznék így a czimeknél elmondani megjegyzéseinket. Én tehát egyelőre eszkomptálom azt, hogy közmegnyugvást fog előidézni a vita ilyen módon való megrövidítése, s a magam részéről a tőkekamat- és járadékadóról szóló javaslat cziménél az általános vita keretében elmondom sommásan azokat, a miket elmondandóknak tartok. (Halljuk I Halljuk !) T. képviselőház! Ne méltóztassék zokon venni, ha ezen hangulatból egy kissé kellemetlenebb hangulatba megyek át, a mikor fölemlítem, hogy ha valaki ennek a törvényjavaslatnak helyes devizát akarna homlokára irni, azt kellene hogy oda irja: Nichts zu habén ist ein ruhiges Lében. (Derültség.) Ez a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvényjavaslat, czimében is megtévesztére alkalmas, a mennyiben tőkekamat- és járadékadóról beszél, 46