Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-418

Í18. országos ülés 1909 február 13-án, szombaton. 23 véleményt kimerítő jelentéssel tájékoztatni? (Helyeslés a balközépen.) »3. Van-e a m. kir. belügyminister urnak tudomása egy beregmegyei küldöttségről, melynek czélja megakasztani a nevezett vármegye által tömeges anyakönyvhamisitások felderítésére rendelt közigazgatási vizsgálatot? Ha van tudomása, szándékozik-e az emiitett küldöttség czélzatával szemben a közigazgatási vizsgálat erélyes és akadálytalan folytatását biztosítani? Hajlandó-e továbbá a vizsgálatot vezető megyehatósági közegeknek bármely alattomos retorzióval szemben teljes erkölcsi és anyagi védelmet nyújtani? Szándékozik-e továbbá a m. kir. belügyminister ur a rutén felvidéki bevándorlásnak időnként való méreteiről s az e bevándorlással szemben alkalmazott közigazgatási és rendőri intézkedések hatásáról a házat és a közvéleményt évenként kimerítő jelentésekkel tájékoztatni? (Helyeslés a középen.) »4. Van-e tudomása a m. kir. földmivelési minister urnak, a kisemberek, a föld elhagyatott népe kipróbált pártfogójának a rutén felvidéken ujabban kitört éhínségről s a mint kétségtelenül van tudomása, szándékozik-e ezen Ínségnek egyrészt rögtönös ellensúlyozására az azonnal végrehajtandó intézkedéseket megtenni, másrészt pedig szándékozik-e az u. n. felvidéki akcziónak erélyes folytatásával és lehető kiterjesztésével hasonló ország-csapások megismétlődésének a jövőben elejét venni ?« (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a honvédelmi minister utján a kormánynak. Barta Ödön képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kért szót. (Halljuk! Halljuk!) Barta Ödön : Én ezen a czimen kértem szót, t. képviselőház, habár személyemben megtámadottnak nem érzem magamat. (Mozgás a középen.) A t. felszólalt képviselő ur nem az én személyemet támadta, hanem támadta azt a beadványt, a mely az én vezetésem mellett megjelent küldöttség által a ministerelnök urnak átadatott. Hogy mégis ezen a czimen kértem szót, teszem ezt a képviselő urnak egyetlen egy kifejezése miatt, a melyet használt, midőn azt mondta, hogy én valószínűleg ugy fognám magamat exkuzálni, hogy a kerületembeli küldöttséget vezettem. Hát, bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, bátorkodom tisztelettel megjegyezni, hogy annak a ténynek, hogy egy képviselő a kerületéből megjelent feddhetetlen előéletű és büntető eljárás alatt nem álló polgárok által felhozott... Zboray Miklós: Ez még semmit sem mond! Barta Ödön : Méltóztassék csak nyugodtan lenni. Én a deíinicziómban bizonyosan nem fogok tévedni. (Zaj a középen.) Ismétlem, fedhetetlen előéletű és büntetés, valamint büntetési eljárás alatt nem álló tisztességes polgártársak, választó polgárok, sőt a választó polgárok legjobbjai közül kialakult küldöttség által ... Egy hang (a középen): Milyen lehet a többi ? (Zajos derültség a közéjyen.) Barta Ödön : A t. képviselő ur nem ismeri azokat, a kik feljöttek hozzám. (Zaj.) Hogy mennyire hálátlan dolog ilyen kérdéseket a háznak egy fáradtabb és felizgatott hangulatában tárgyalni, azt az a közbeszólás jellemzi legjobban, a mely szerint a t. képviselő urak ítéletet hoznak olyan emberek felett, a kiket még névszerint sem ismernek. Az interpelláló képviselő úr sem ösmer a fent jártak közül senkit sem. Nem voltam abban a helyzetben — daczára annak, hogy t. képviselőtársamnak az informácziót igen szives készséggel megadtam, — annak a memorandumnak egy példányban való rendelkezésre bocsátása által, a mely nálam megvolt és pedig csak azért volt meg, mert a magam számára a hozzám készen hozott példányt legépeltettem, hogy tudjam, mi volt benne... Zboray Miklós : Kevés szép dolog volt benne! Ilyent nem kérünk ministerektől! (Zaj.) Barta Ödön: Bocsánatot kérek, nem én kértem. A mit én kértem, azt lehet kérni. Majd mindjárt elmondom t. képviselőtársamnak, hogy mit kértem s azt hiszem, egy véleményre fogunk jutni. (Halljuk! Zaj a középen.) Tehát konstatálom, hogy Neuwohner Salamon és azok, a kik beadták a kérvényt . . . (Közbeszólások a középen. Nagy derültség.) Kérem, ez egészen jó név. Bocsánatot kérek, a név után még az embereket nem ítélhetjük meg, akkor sem, ha német hangzású az a név. Hogy én ezeknek az embereknek magyarosodásához milyen várakozásokat fűzök és milyen követelményekkel állottam elő e tekintetben velük szemben már akkor, a mikor Hammersberg t. képviselőtársam egyáltalában nem birt róluk tudomással, arról igen sok tanút tudok a t. képviselőtársamnak állítani, a kik közül, mint a leghitelesebbet, talán elég Darányi Ignácz földmivelésügyi minister urat megneveznem. Hammersberg László: Kérem, nem vonom kétségbe! Egy szóval sem is mondtam! Barta Ödön: Méltóztassék tehát megnyugodva lenni az iránt, hogy én annak a vidéknek megmagyarosodása érdekében fáradtam annyit, a mennyit egy képviselő a kerületében fáradhat és hogy van bennem annyi lelkesedés a magyarság ügye iránt, mint akármelyik itt ülő képviselőtársamban. (Zaj és közbeszólások a középen.) Én a t. ház szives engedelmét azért kérem, hogy kifejtsem, miért nem tartom exkuzálandónak azt, a mit tettem. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek!