Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-427

272 427, országos ülés lit()9 február 26-án, pénteken. t. képviselő urak igen sok elszomorító adatot hoztak fel, a melyek azonban ezzel a szakaszszal édes-kevés összefüggésben vannak. Mindazonáltal örülök, ha ilyen fontos szocziális kérdések a t. házban megbeszéltetnek és vita tárgyává tétetnek, mert a közvélemény megérlelését mi sem mozdítja annyira elő, mintha a képviselőház foglalkozik ilyen fontos szocziális kérdésekkel. (Helyeslés.) Legyünk tisztában, t. ház, azzal, hogy a nyomorral és a büntanyákkal minden nagy városban találkozunk, mert azok a városok fejlődésével együtt járnak s a ki foglalkozik a nagyvárosok viszonyaival, az tudja, hogy más, igen jól szituált államok nagy városaiban is a nyomor és a büntanyák nagy mértékben találhatók meg. Ez azonban nem annyit tesz, hogy ez a fejlődésnek elmaradhatatlan és oly attribútuma, hogy ezzel ne foglalkozzunk. (Igaz ! Ugy van !) Ebből mindenesetre azt az igazságot le kell vonnunk, hogy ezek a természetes fejlődéssel járó bajok, a melyeket orvosolni kell ugy az adó-, mint az igazságügyi és rendőri törvényekben, de főleg szocziális intézkedések utján. A t. képviselő uraknak az e szakaszszal összefüggő megjegyzéseire mindenekelőtt meg kell jegyeznem azt, hogy abban a tekintetben, hogy mit tekintünk albérletnek, és hogy az albérletből eredő jövedelmet ne kivánjuk házadó alá venni, hanem mint haszonhajtó foglalkozását keresetadó alá vonjuk, a mai adótörvényekkel szemben nincs változás. Senkinek sem jut eszébe, hogy a haszonhajtó foglalkozás kifejezését ad absurdum vegye és ott, a hol nincs haszonhajtó foglalkozás, a hol az a bérbeadás, az ágyrajárás, a hónapos ágyak kiadása tulajdonképen nem más, mint a lakás hasznosítása, mint a lakás megosztása, ott nem lehet szólni haszonhajtó foglalkozásról, hanem ott lakik valaki, a ki különböző formában kénytelen mással megosztani lakását. (Igaz! Ugy van!) Sőt annyira megyek ebben a tekintetben és a humanizmus követelményeit aimyira kell szemünk előtt tartani, hogy épen erre való tekintettel tartózkodom azoktól a szigorúbb intézkedésektől, a melyek egyes képviselő urak részéről felhozattak, és a melyek oly pozitív formában is kifejezést nyertek, minő pl. Lázár Pál t. képviselő ur javaslata. Legyünk tisztában azzal, hogy vannak emberek, a kik a lakbérlet továbbtartása szempontjából kénytelenek hónapos szobákat, ágyakat kiadni. Pl. egy özvegyasszonynak megvan már a nagyobb lakása, nem mondhatja fel még. kénytelen tehát ugy segíteni magán, hogy hónapos szobákat ad ki. Később pedig, mert egyéb kereseti forrása nincs, a szobák ily hasznosításából él. (Ugy van!) Nem uj jelenségek ezek, a melyek szerint a tulajdonképeni bérlő csak egy szobára szorítkozik, de nem is marad szobában, hanem a mellékhelyiségben él, a szobákat pedig hasznosítja. Ezek régóta megvannak a fővárosban. Egy változás azonban van, az, hogy a lakbérek drágulása folytán ezeknek a megélhetése is megnehezült, hogy ezek kénytelenek a hónapos szobákat drágábban adni, de alapjában véve ez a főváros területén régen megvolt és a ki figyelemmel kiséri az életet, ezekkel a jelenségekkel előbb is találkozhatott. • I Kettő van, a mi uj, (Halljuk ! Halljuk !) a mi a város fejlődésével járt. Az egyik az, hogy a keresetképtelen elemek nagy mértékben özönölnek a fővárosba, a másik pedig az a veszély, a mely a gyermekek gondozatlanul hagyásából áll elő, a mire Bródy Ernő t. képviselő ur utalt, és a mihez a lakásuzsora is járul, a mely annyira fejlődik, hogy egész házakat adnak haszonbérbe, hogy fokozott, meg nem engedhető magas áron hasznosittassanak a bérlő utján, a ki nem más, mint a ház kezelője. Hogy még sem ajánlom ezek különös megadóztatását, arra nézve megmondom, hogy miért nem ajánlom. Azért, mert csak egyforma szabályt lehet felállítani. Ha felállítom azt, a mit Lázár Pál t. képviselő ur óhajt, hogy ugyanis ha valaki egész házat ad bérbe, vagy vesz bérbe és ugy adja tovább, akkor aztán a tényleg fizetett bér után fizesse az adót, azt nem fogadhatom el, mert azzal tarthatatlan állapotot teremtenék. Épen a legalsóbb néposztálynál járna az hátrányokkal. A'

4

ki ismeri a főváros kültelkeit, a hol egy-két szobás házak vannak, de nem is szólok a kültelkekről, mert igen sok egy-két szobás házat találhatunk benn a városban . . . Polónyi Géza : A Ferenczvárosban ! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymi nister : ... a Ferenczvárosban is, az tudja, hogy a Császárfürdő mellett, a budai részen, a tabáni részen, óbudai részekben, nem lehet a szerint, hogy egész házat bérel, a bérletet megkülönböztetni. De különben sem mennék bele. Legyünk tisztában azzal, hogy egy város fejlesztésének mellőzhetetlen feltételét képezik az úgynevezett Hotel Garni-k, azok a nem szállodaszerü épületek, melyek magánosoknak penziót biztosítanak és pedig olcsó áron. Ezek minden főváros fejlődésének mellőzhetlen feltételét képezik, különösen pedig oly városban, mint Budapest, hol czélunk az, hogy azt fürdővárossá alakítsuk át, (Helyeslés.) gondoskodnunk kell arról, hogy a ki használni akarja a fürdőt, a ki itt akar élni, annak olcsó megélhetési feltételeket is biztosítsunk. Vannak tehát egész házaknak bérletei és ezeknek oly hasznosítási módja, oly albérletbe adása, a melyet nem üldözni, hanem propagálni kell a városok fejlődése és az olcsó és tisztességes megélhetés szempontjából. Pető Sándor : Ez nincs nálunk, ez hiányzik. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Azért nem hozhatunk ily törvényt, mely akadályát képezi ennek. Ha méltóztatik más városokat nézni, a melyekben nagy idegenforgalom van, például Velenczét, Bécset, ott fognak találni oly házakat, a melyeket tisztességes családok bérelnek és családi ellátásba vesznek egyeseket. Ha komolyan akarunk ezzel foglalkozni, ha