Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-427

427. országos ülés 1909 február 26-án, pénteken. 269 lakások átlagában az albérlői és ágyrajárói rendszer folytán hasonló a helyzet, mint az egyszobásokban.?. Tehát nemcsak az egyszobás lakások azok, a melyek az ágyrajárók következtében túlzsúfoltak, egészségtelenek és erkölcstelenek, a mint hogy később erre reá fogok mutatni, hanem a kétszobás lakásokban Budapesten ugyancsak olyan erkölcstelen, közegészségellenes viszonyok vannak, vagyis, hogy ott is tultömött, túlzsúfolt állapotot találunk, más szóval, hogy azon polgárok, a kiknek módja vagy valamivel több keresete lehetővé teszi, hogy kétszobás lakást béreljenek, ezek is csak egy szobát tartanak meg a saját szükségletükre, a másikat kiadják hónapos szoba czimén külön ágyrajárók részére, mert nem tudják a magas házbért megfizetni, Tehát nemcsak a proletárokról, a munkásokról van szó, hanem szó van a kishivatalnokokról, a kisiparosokról, a kiskereskedőkről, kis exisztencziákról, a kik hogy a házbért meg tudják fizetni, kénytelenek egy szobával nagyobb lakást venni és ezt az egy szobát albérletbe adni. Tehát nem haszonhajtó foglalkozás ez, a mint a javaslat mondja 16. §-ában, hanem szomorú kényszerítő körülmény, mert különben nem képes az illető fedél alatt lakni; és igen helyes az a megjegyzés, hogy azért is kénytelenek nagyobb lakást venni, mert talán akkor, a mikor családot alapítottak nem számítottak arra, hogy a házbérek ilyen rémületes módon emelkednek, bútort szereztek be, rendesen részletfizetésre s most kénytelenek nagyobb lakást kivenni, nehogy a bútort el kelljen kótya-vetyélni. Tovább megyek. Miatán végtelen fontosnak tartom ezt a kérdést és el akarom érni legalább azt az egy engedményt, hogy ezen ágyrajárók és hónapos szobabérlők után való jövedelem adó alá ne vonassék, tovább idézek ebből a tanulmányból. A Budapest 1908. utolsó negyedéről vett adatok szerint egjmzobás lakás, tehát olyan lakás Budapesten, a mely egy szoba, konyha, vagy egy szoba, konyha nélkül, a milyen 10.000 van Budapesten, a következőkép adott helyet lakóknak : négy lakó egy szobában, ilyen lakás volt 13.805. 5 lakóval 11.546, 6 lakóval egy szobában 8715, 10 lakóval 880, 11 lakóval 453, 12 lakóval 539, 16 lakóval egy szobában 23 lakás, sőt 36 lakóval is volt 4 egyszobás lakás, de van 45, sőt 48 ember is egy szobában. Meggyőződhetett erről az az előkelő mágnás társaság, a mely a rendőrséggel együtt razziát tartott legutóbb. Ezek a grófok és férfiruhába öltözött grófnők meggyőződhettek róla, saját szemeikkel, hogy milyen szomorúak a budapesti lakásviszonyok. Nem gúnyolom, nem kisebbítem őket, mert fölteszem, hogy nemes szívből, érdeklődésből akartak meggyőződni a főváros lakásviszonyairól, hogy ők, a társadalom legmagasabb polczain állók ezekről a szomorú állapotokról csak hallomásból értesülő úriemberek, saját "szemeikkel akarták látni, hogyan él Budapest népe. a mely ugyanannyi joggal bir a boldoguláshoz, mint ők, a mely ugyanolyan húsból és vérből van, mint ők. Nagyon szép ; csak szeretném látni, hogy ezek a törvényhozók, ezek a főrendek, ezek a gazdag mágnások valamit tennének is . . . Lázár Pál : Tesznek is ! Mezőfi Vilmos : ... hogy ezek a tarthatatlan lakásviszonyok megszűnjenek. Budapest lakásviszonyainak ilyetén állapota mellett nem fog senkisem csodálkozni azon, hogy a budapesti általános kerületi pénztár orvosai 1908-ban kiadott jelentésükben az ő pénztáruk igazgatóságát a következőkről világosították föl: Ezek a munkásorvosok a betegeket saját lakásaikon keresték fel gyógykezelés czéljából. Megdöbbentők ezek a részletek. Elmondja egy dr. Bród nevű orvos az ő jelentésében, hogy a Dob-utcza egyik házában felkeresett egy beteget, ez a beteg egy lyukban lakik a főlépcső alatt az ágyba csak hátul lehet bemászni; egy kis gömbölyű ablak ad némi világosságot és ebben a lakhatlan odúban négy személy tengeti életét és fizet házbért. Az Apaffy-utczában 46. szám alatt egy ablaknélküli deszkaszinben egy beteg lakik, a ki tüdőgümőkórban szenved. A Kartács-utcza 1. számú házában egy gyári munkásnő lakik, a ki szülés után van és bár nagybeteg, nem alszik egyedül ágyában, hanem azt egy idegen nővel kell megosztania ; a szobában heten laknak, és egyre hat köbméter levegő jut. Nem folytatom, t. ház, bár ez is ezen szakaszhoz tartozik. Azt akarom bebizonyítani, hogy a mikor a javaslat ezeket a szegény, nyomorult, szenvedő embereket, ezeket az ágyrajárókat és albérlőket akarja megadóztatni, a legnagyobb igazságtalanságot követi el. Ezeket az ágyrajáró, hónapos szobában lakó embereket megadóztatni nem szabad. (Felkiáltások: Nem is őket adóztatják meg I) Rögtön elmondom és még világosabbá teszem, hogy miért nem szabad megadóztatni a bérbeadókat sem ? (Halljuk ! Halljuk !) Budapesten egy napszámos munkás átlag 3 koronát keres naponta. Nagyon jól fizetett napszámosokról beszélek. Ez egy hónapban, a vasárnapok leszámításával, kitesz 72 koronát. Már most ennek a napszámosnak a családja lakást akar felvenni, kivesz tehát egy olyan szobát, a melyhez konyha nem tartozik. Az ő évi tiszta keresete 836 korona. Ebből egy konyhanélküli szobáért fizet 400 koronát. (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Igen örvendek, hogy nem méltóztatnak ezt az adatot akczeptálni, túlzásnak méltóztatnak venni. Hát én adatokkal fogok szolgálni, és részletesen ki fogom mutatni, hogy itt Budapesten az egyszobás, és az egy szoba és konyhából álló lakásoknak mi az ára. Meg fognak arról győződni, hogy 140 írton aluli konyha nélküli szobalakás Budapesten nincs. Olyan lakás, a melyhez konyha is tartozik, Budapesten 400 koronán alul nem kapható. Adataimból meg méltóztatnak erről győződni.