Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-427

február 26-án, pénteken. 2ö5 427. országos ülés 19U9 Bandascliilla Szilárd román-resiczai lakosnak Csányi Sándor képviselő által beadott kérvénye találmánya tökéletesítéséhez segély nyújtása iránt; az állami tisztviselők országos egyesületének gr. Batthyány Tivadar képviselő utján beadott kérvénye az állami tisztviselők községi pótadómentessége érdekében. Elnök: Javaslom, hogy mindezen feliratok és kérvények előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett adassanak ki a kérvényi bizottságnak. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1909. évre kiállítandó ujonczok megajánlásáról szokó törvényjavaslat (írom. 1052, 1095) harmadszori olvasása. Felkérem Dudits Endre jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Dudits Endre jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök". Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen, vagy nem % (Igen!) Kijelentem, hogy harmadszori olvasásban is elfogadtatik és javaslom, tegyük át a főrendiházhoz tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni % (Igen!) E javaslatot tehát elfogadottnak jelentem ki. Szükséges lesz most nyomban hitelesíteni a jegyzőkönyvnek errevonatkozó részét. Kérem Vértan Endre jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Vertán Endre jegyző (olvassa a jegyzőkönyvnek az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasásban való elfogadásáról szóló részét.) Elnök : Kérdem a t. házat, van-e észrevétel a mai ülés jegyzőkönyvének most felolvasott része ellen, igen, vagy nem. (Nincs !) Ha nincs, hitelesíttetnek jelentem ki. Következik a házadóról szóló törvényjavaslat (írom. 598, 1043) folytatólagos tárgyalása, még pedig a 16. §. Dudits Endre jegyző (olvassa a 16. %-t.) Elnök : Az előadó ur nem kíván szólni. Dudits Endre jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor: T. ház ! E szakasznál különböző kérdéseket kell intéznem a t. pénzügyminister úrhoz. Az albérletből eredő jövedelemről szól e szakasz. A budapesti lakásviszzonyok mellett e jövedelmek lényegileg két különböző fajtáját ismerjük: Az egyik az, a melylyel a kisemberek, a szegény emberek akarnak a maguk háztartási terhein és megélhetési viszonyain könnyíteni, apró kis lakásuk egy szobáját vagy egy ágyát albérbe adva. Nagyon természetes, hogy ezek ellen semmi kifogás nem lehet; és elsősorban felvetődik a kérdés, hogy vájjon ezeket a szegény embereket meg akarják-e e jövedelem után adóztatni 1 N.j A 16. §. szerint ugyanis az albérletből eredő jövedelem nem tárgya a házbéradónak, hanem az adótörvényeknek a haszonhajtó foglalkozások megadóztatására vonatkozó határozmányai alá KÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. XXIV. KÖTET. esik. Minthogy pedig sem a kereseti adóról, sem a jövedelmi adóról szóló törvényjavaslatban nem látok olyan intézkedéseket, melyek ezen jövedelmet mentesitik az adó alól. . . Polónyi Géza: Ott van a létminimum! Pető Sándor: A létminimum ezt a dolgot nem dönti el, mert nagyon könnyen kiesili a legszegényebb ember is a létminimum alól, ha ilyen jövedelme számbavétetik. De ez az albérletből eredő jövedelem lényegileg nem haszonhajtó foglalkozás, már pedig azt hiszem, csakis az ilyenből elért keresményt kivánja a kincstár adó alá vetni. Megnyugtató nyilatkozatot vagy intézkedést kérek tehát a t. pénzügyminister úrtól, hogy, a mikor az albérletből eredő jövedelmet a hasznot hajtó foglalkozások után elért jövedelem kategóriájába utalja, nem gondol-e e kis exisztencziákra, a kik, különösen a mai budapesti lakásviszonyok között ilyen módon iparkodnak magukon segiteni. Van azonban a kérdésnek egy másik, sokkal fontosabb része is, a melyre van szerencsém a t. pénzügyminister ur figyelmét felhívni. Budapesten eddig csak az erkölcsrendészet körében találkoztunk azzal a jelenséggel, hogy bizonyos emberek —[mert nálunk az erkölcsrendészeti intézmények ilyenek •— bizonyos czélokra házakat béreltek ki és ilyenformán nagy jövedelmekre tettek szert. Mindenesetre baj volt ez is, de ez még kisebb baj volt, mert ennek mégis megvoltak a maga korlátai, határai. Ujabb időben azonban, különösen a mióta a lakásínség és a lakásdrágaság kétségbeejtő módon jelentkezik Budapesten és szinte elviselhetetlen, egy egész uj iparág keletkezett nálunk, a mely kényelmes hasznot szerez a háztulajdonosoknak és munkanélküli nagy uzsorahasznot szerez az u. n. főbérlőknek is. (Ugy van ! a közéfen.) Háztulajdonosok, a kiknek jól esik a nagy jövedelem, de a kik nem akarják ezért az erkölcsi és egyéb felelősséget vállalni, nem akarnak a lakókkal egyenkint vesződni és velük szemben a házbéremelés ódiumát magukra vállalni, (Ugy van!) azt a kényelmesebb módját választották a nagyobb jövedelem megszerzésének, hogy egy ember részére adják bérbe a házukat sokkal nagyobb bérösszegért, mint a mennyit az egyes lakóktól összesen kapnának. (Ugy van I a középen.) Egyúttal szabadalmat adnak ezen u. n. főbérlőknek a szabad nyuzásra és azok a lakások, a melyek eddig félig-meddig elviselhető bérért a szokásos lakbérleti szabályok mellett negyedévre voltak bérbevehetők, egyszerre átváltoztak hetes, hónapos lakásokká ; a főbérlők azután minden szemérem és korlát nélkül — és épen erre a bajra hivom fel az igen t. pénzügyminister ur figyelmét — emelik fel a legszegényebb emberek lakbéreit.Figyelembe veendő, hogy az ilyen főbérlői rendszer azokban a városrészekben és azokban a házakban fordul elő, a hol az apróbb, a szegényebb emberek laknak egy- és kétszobás lakásokban, a melyek közül igen sok konyhával sincs ellátva, továbbá azok körében fordul elő ez a rendszer, a kikről való gondoskodás az erkölcsrendészet körébe tartozik. 34