Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-418

íl8. országos ülés 1909 február 13-án, szombaton. 17 1. Van-e tudomása, hogy a horvátországi sajtó hallatlan üldözéseknek van kitéve? 2. Van-e tudomása, hogy a felségárulási per kérdésében elkoboztatnak a tanuk mindazon nyilatkozatai, melyekből a közvélemény megtudhatná az igazságot ? 3. Van-e tudomása, hogy elkoboztatott a védők egész beadványa, melyet a védők még deczember 2-án adtak át a bíróságnak? 4. Van-e tudomása, hogy a korm.ány elkobozza azoknak a horvátoknak a nyilatkozatait is, a kik kijelentik, hogy a vádlevél állításai valótlanok, mely állításokkal egyes szerbek a horvátok ellenségei gyanánt vádoltatnak meg és hogy a kormány ezzel polgárháborút akar provokálni a szerbek és a horvátok között? 5. Van-e tudomása, hogy a kormány az 1874-ik évi Prügelpatent alapján a zágrábi rendőrség utján megfenyegette a zágrábi szerb nyomdát és a Részvény-nyomdát, hogy beszünteti a munkájukat, ha olyan nyomtatványokat fognak előállítani, melyek állítólag a nem is létező felségárulási áramlatot támogatják s még azt sem találta szükségesnek megmondani, hogy mely nyomtatványokban látja ő ezt a támogatást ? 6. Helyesli-e ezt a működést a ministerelnök ur és elvállalja-e érte a felelősséget? Elnök: Az interpelláczio ki fog adatni a ministerelnök urnak. Következik? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Popovics Busán! Popovics Dusán (horvátul beszél). Elnök: A képviselő ur kéri a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy második interpelláczióját a szerdai napra halaszthassa. Méltóztatik az engedélyt megadni ? (Igen!) Bozóky Árpád: Nem! Kérem a határozatképesség konstatálását. Elnök : Kérem tehát a jelenlevők megszámlálását. Raisz Aladár és gr. Thorotzkai Miklós jegyzők (megszámlálják a jelenlevőket). Elnök: A ház nem lévén határozatképes, az ülést tiz perezre felfüggeszteni. (Szünet után.) Elnök: Az ülést megnyitom. (Folytonos zaj.) Tessék helyüket elfoglalni. (Folytonos nagy zaj. Elnök többszörösen csenget.) Csendet kérek! (Hosszantartó nagy zaj. Elnök csenget.) Csendet kérek! (Halljuk ! Halljuk!) Kérdem Bozóky Árpád t. képviselő urat, kívánja-e a ház határozatképességének megállapítását. Bozóky Árpád: Nem ! Elnök: Ha nem, akkor felteszem a kérdést, méltóztatik-e a képviselőház Popovics Dusán képviselő urnak megengedni, hogy második interpelláczióját szerdán adhassa elő ? (Felkiáltások : KÉPVH. KAPLÓ. 1906 1911. XXIV. KÖTET. Igen!) Ha a t. ház ezt megengedi, akkor áttérünk a harmadik interpelláczióra. (Zaj.) Popovics Dusán : T. ház! (Zaj és felkiáltások: Ezt is halaszsza el!) 1905 (Ezerkilenczszázöt) évi november 23. (huszonharmadikán), szóval három évvel ezelőtt a jelenlegi horvát bán b. Bauch Pál a horvát országgyűlésen folyt költségvetési vita alkalmával beszédet mondott, melyben a következőket mondotta (olvassa): »Kem hihetem, hogy ma még legyen olyan politikai gyermek, mely nem látná be, hogy gróf Khuen-Héderváry itt nem folytatott unionisztikus politikát, hanem hogy az ő működésének egész iránya odairányult, hogy Horvátországban végső elégedetlenséget teremtsen, ugy hogy Bécs az adott pillanatban ismét visszaélhet velünk a magyarok megsemmisítésére, a mi saját megsemmisítésünkre és minden szabadság megsemmisitésére*. Ezek a szavak teljes terjedelmükben érvényesek Bauch báró mai rezsimjére, sőt reá magára nézve még'inkább, mert ő felülmulta gróf KhuenHéderváry rezsimjét a végső elégedetlenség megteremtésében. (Zaj. Elnök csenget.) Ugyanebben a beszédben Bauch báró a mai ellenzékről, mely akkor is ellenzék volt, ezt mondotta: »Én ugy hiszem, hogy a nemzeti párt dicső nevét inkább azok a férfiak érdemlik meg, akik meg tudták találni azt a húrt, mely örömre ébreszti minden horvát szivét, amikor elhatározták magukat a fiumei rezoluczióra. és megtagadták Bécset, ahonnét mindig csak keserű csalódás ért bennimkeU. (Zaj. Elnök csenget.) »Miután tovább azt látjuk, hogy ebbe az uj táborba miként sietnek egyenlő lelkesedéssel a horvátok és a szerbek, de a legerősebben a mi ifjúságunk, ebből az örvendetes összhangból azt kell következtetnünk, hogy ismét megkapjuk a nemzeti áramlatot és az igazi nemzeti pártot.« »Talán kiegyezési és nemzeti politika volt az, kérdezte magától 1905-ben b. Bauch Pál, a mikor a nemzeti párt támogatta az előbbeni bánt az összes szabad intézmények elnyomásában?* Erre is öntudattal ezt felelte: »Vannak elegen, a kik azt állítják, hogy az összes helytelenségeknek a magyarok az okai, hogy ez az ő kívánságuk s a többi. Én azonban autoritative biztosithatom önöket, hagy a dolog nem áll így, Ezeknek a helytelenségeknek az oka csak az előbbeni bán magyarellenes és személyes politikája, melynek befolyásától a nemzeti párt ma sem tud szabadulni.« A horvátországi alkotmányos életről pedig b. Bauch Pál három évvel ezelőtt ezt a nyilatkozatot tette: »Talán nemzeti és kiegyezési politika az, hogy Bach úgynevezett Prügelpátense ma is fennáll, hogy a sajtó bilincsekbe van verve, hogy az könyörtelen elkobzások által terrorizáltassék. hogy nálunk nincs gyülekezési szabadság, leg3