Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-425

425. országos ülés 1909 február 2í-én, szerdán. 223 sadalom érintkezési nyelvének. (Derültség.) Nem leket azt a katonát sem másként szóktani, mint a kogy müveit ember a maga müveit embertársát szólítja. A szolgálat amúgy is nekéz, nem szabad visszaélni annak az embernek alárendelt kelyzetével. Én, a kogy a polgári életben nem. ismerem el, kogy valaki a cselédjével, alkalmazottjával más kangon beszélbet, mint a kogy müveit ember müveit emberrel beszél, (Feíkiáltásoh: Szalonnyelven !) épugy nem ismerem el a katonaságnál divatozó kangot, ellenkezőleg azt tartom, kogy az ember azokkal szemben, a kik akár a szolgálati viszonynál fogva, akár pedig másképen iránta kötelezettséggel tartoznak, a kinek joga van parancsolnia, azzal szemben még finomabb, még udvariasabb legyen. Nekéz annak az embernek a kelyzete, nem kell megnekeziteni durva támadásokkal. De viszont, a kol a katalommal kerülök szembe, a kol tudom, kogy jogokért küzdök, a parlamentben vagy más kelyen, közgyűléseken, ott mindig férfias kangon lépek fel, mert azt tartom, a legnagyobb bűnnek, ka valaki lefelé katalmaskodik, basáskodik, a nagyobb előtt pedig kasravágódik, annak kizeleg. És méltóztassék megengedni, azt tapasztaltam, kogy a ki lefelé zsarnokoskodik, az felfelé rendesen kizelgő, szolgálatkész, kogy ka a lélek a maga finomságát elveszti lefelé és durva lesz, elveszti felfelé is és megszűnik férfiassága, őszintesége, szolgává sülyed. T. képviselőkáz! Kétszeresen fontos ez a katonai életben, kétszeresen fontos, kogy azt érezze az a katona, kogy feljebbvalója neki, valóságos második atyja legyen, kogy a szeretet kangján szóljon kozzá, mert csak ka ez a szeretet él annak a vezetőnek a lelkében, csak akkor tudja majd karezok, káboru idején tűzbe vinni a legénységet. T. konvédelmi minister ur, káboru előtt miért cserélgetik össze a kadsereg tisztjeit í Jekeifaiussy Lajos honvédelmi minister: Hol ? Nem igaz ! Nagy György: 1866-ban ... Ugron Gábor: 1866-ban ? (Derültség.) Nagy György: Sajnálom, Ugron Gábor t. képviselőtársam, de én a világtörténelmet meg nem változtatkatom ; 1866-ban volt az utolsó nagyobb káboru és akkor igenis majdnem az összes tiszteket kicserélték. Méltóztassék elolvasni az erre vonatkozó katonai munkákat és méltóztassék elolvasni azok lélektani indokolását. Azt mondja, kogy a mindennapi élet súrlódásaiban még a jó tisztekkel szemben is a legénység egy részében ellenszenv ébredket fel és épen azért szükséges, kogy teljesen uj tiszteket, vq vezetőket kapjanak, a kik a maguk kumánus . . . Ugron Gábor: Az ellenkező az igaz! A ki ismeri a legénységet, az kell kogy vezesse ! Nagy György : ... én nem vitatkozom, csak ezt olvastam; honnan merítsük az adatainkat, ka nem megfelelő szakszerű tanulmányokból ? Ha az ellenkezőre példa van, szívesen konczedálom, de 1866-ban nagy kicserélések történtek. Én is mint katona, igen jól emlékszem, kogy nem szerettük a tisztjeinket. Brassóban, Ugron Gábor képviselőtársam is tudja, a 2. gyalogezrednél, a kova kizárólag székely fiukat soroznak be, egyetlen egy tiszt sincsen, a ki magyarul tudna és egyetlen egy katona sincsen, a ki németül tudna. Hogy lekéssen ott kölcsönös szeretet í Egyetlen egy sárganyaku tiszt nem volt, a ki a legénységgel érintkezni tudott volna. Már most kogyka mondjuk nemeslelkű is az a tiszt, emberséges gondolkodású, ka soka nem tud kifejezést adni emberséges gondolkozásának, kogyan leket kívánni, kogy szeressék a katonák ? Hivatkozom a gyakorlati életre, a mely mutatja, kogy nincs meg az a szükséges szeretet, a mely nekéz időkben, a káboruban, feltétlenül szükséges. Hiszen békeidőben a katonaság nem tesz egyebet, mint kogy eljövendő hivatására készül, erősiti magát az eljövendő karezra. Ha mi a nemzet jogos követeléseiért kelyt állanánk, kiszem és erős meggyőződésem, kogy ezekből a közeljövőben sokat leketne megvalósítani. Egy olasz közmondás szerint, a ki mindig a felkőket nézi, sokasem fog útnak indulni. A ki mindig csak azt nézi, kogy milyen felkők vannak a politikai látkatáron, és a ki mindig a király tetszésétől teszi függővé elhatározását, az sokasem fog a nemzet számára elérni semmit. Egy parancsunk kell, kogy legyen : a nemzet parancsa, á. nemzet azért küldött ide bennünket, kogy jogaiért küzdjünk. Ha ezt a parancsot teljesíteni akarjuk, kötelességünk minden törvényjavaslat tárgyalásánál megragadni az alkalmat a nemzet jogainak erősítésére, kataimának fokozására. Sajnálom, kogy kiment a konvédelmi minister ur. Szerettem volna megkérdezni, miért történik káboruban a katonatisztek kicserélése, ha a katonatiszteket a legénység szereti ? Érdekes átolvasni a honvédelmi minister 1087. számú jelentését, a melyben a cs. és kir. közös kadsereg magyar konosságu tiszteinek számáról és szolgálati beosztásáról tesz jelentést a képviselőbázba. Ezen jelentés szerint 1907. november 1-étől 1909. január 1-éig osztrák állampolgárrá lett a magyar szent korona országaiban 28 tiszt és egy kadapród, viszont magyar állampolgárrá nem lett senki. Ebből a két számadatból, a ki szeret és tud gondolkozni, és a statisztikai adatokat felhasználja következtetésekre, arra az eredményre jutkat, kogy itt a magyar szent korona országaiban szolgáló tisztek a kadvezetőség szelleme miatt szükségét érzik annak, kogy megtagadják magyar állampolgárságukat és dicsőségnek, a maguk szempontjából előnyösnek tartják, kogy osztrák állampolgárrá legyenek. Nagyon szomorú jelenség ez és azt bizonyitja, kogy a magyar állam polgárai nem részesülnek az előrehaladásnál azon előnyökben és kiváltságokban, a melyeket egyoldalulag és önkéntelenül élveznek az osztrák állampolgárok. Hogy másra ne kivatkozzam, ha valaki magyar állampolgár,