Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-425

b25, országos ülés 1909 február 2i-én, szerdán. 219 hogy igyekezzék ezt az eljárást korrigálni. Azt mondja a jelentés, hogy ennek az az oka, hogy Ö felsége környezetében, továbbá az Ausztriában elhelyezett központi hatóságoknál és intézeteknél a hadügyministeriuniban, a vezérkar központi irodájában, a tüzér- és műszaki törzsnél, a vasúti és és táviróezrednél, a nevelő- és képző-, valamint szakképző intézetek tanári karában, a katonai földrajzi intézetben, a hadsereg lövésziskolájában, a tüzér hadiszergyárban, az utász-szertárnál stb. megfelelő számban magyar tisztek szolgálnak. Egy mulasztással nem lehet mentegetni a másikat. Hiszen ha igaz, hogy két külön állam vagyunk, akkor lehetetlen államjogi szempontból, hogy katonai téren egy egész csomó fontos intézmény, a melynek nagy jelentősége van a hadsereg szellemére és fejlesztésére, egyoldalúkig és kizárólag Ausztriában legyen elhelyezve. Ez még nagyobb bűn talán, mint a 646 visszatartott magyar honos. Még nagyobb bűn. hogy nincs Magyarországon hadügyministerium, hogy legalább fölváltva nem időzik a hadügyministerium itt, és nincs megfelelő helye, hogy nincsen magyar vasúti- és táviróezred, hogy a vezérkarnak nincs központi irodája, hogy nincsenek megfelelő nevelő, képző, szakképző intézetek, nincs hadi szergyár, földrajzi intézet, utász-szertár. Nagyon szomorú bizonysága ez a mi gy öngeségünknek. Hát, t. ház, követeljük mindezt. Addig nem lehet még megvalósítani a közösséget séma hadseregnél, — nem hogy az önálló magyar hadsereget tudnók megvalósítani, a mi pedig, azt hiszem, mindnyájunk vágya — ha tűrjük, hogy ezek az összes fontosabb intézmények egyoldalulag csak Ausztriában legyenek elhelyezve. Hiszen a delegáczió követelte a második arzenálnak Magyarországon való felállítását. Nem lett volna szabad egy fillért sem megszavaznia, mig e követelését nem teljesitik. Követelte a magyar hadi iskola felállítását. Miért állott el ettől ? Tovább sürgeti. Fel kellett volna hogy állítsa a költségvetés megszavazásának feltételeként. A függetlenségi és negyvennyolezas"; pártnak mindig az volt az álláspontja, hogy az ujonezok megajánlásánál a feltételeket maga szuverén nemzet állapítja meg. (Ugy van!) És milyen szerények e feltételek ! Nem ismerjük most már az önálló magyar hadsereg követelését ; pedig ez lenne az igazi, vérbeli feltétel. Csak a közösség keresztülvitelét követeljük, csak azt, hogy olyan intézetek, a milyenek Ausztriában vannak, nálunk, Magyarországon is állíttassanak fel, hogy ne kelljen újra azt a szomorú jelentést meghallgatnunk, hogy azért vannak külföldön, idegen államban a mi magyar ifjaink, mert nálunk megfelelő intézetek nincsenek. Hogy ilyen szerény igényeink sem találnak meghallgatásra, annak egyik oka az, hog)? helytelen volt véleményem szerint, hogy egy talpalatnyit is engedett a többség az önálló magyar nemzeti hadsereg követeléséből. Erős akarattal, férfiasan ki kellett volna mellette tartani, nem törődve mással, mint egyedül a nemzet jól felfogott érdekével; egyetlen ujonezot sem lett volna szabad megszavozni, a mig a nemzet e követelése nem teljesült. (Helyeslés balfelől.) De ha már ebből a többség engedett, akkor méltóztassék a megajánlás feltételéül legalább azt követelni, hogy a közösség becsületesen, igazságosan hajtassék végre, hogy a magyar honos tiszteket, ugy a mint a király 1867 augusztus 8-án Ígérte s azóta elfelejteni kegyeskedett, helyeztessék vissza, juttassuk eszébe újra a királynak ezt az Ígéretet, hogy teljesítse ; állíttassuk fel Magyarországon azokat az intézeteket, a melyek most idegen rabságban tartják a mi magyar ifjainkat. Azután miféle igazság, miféle paritás az, hogy soha még magyar ember hadügyminister nem volt ? Nem az lenne-e az igazságos dolog, hogy felváltva, egyszer osztrák, egyszer magyar állampolgár legyen ? Méltóztassék, honvédelmi minister ur, egyetlen egy magyar állampolgár hadügyministert is mutatni! Hát ez az a közösség, a mely mind a két félnek legalább egyenlő jogokat biztosit, a mikor a kötelességek teljesítésében a nagyobb terhet ugy is Magyarország viseli ? Azután alkotmányosság-e az, hogy a hadügyminister ma is táborszernagyként szerepel, s hogy Ausztriában még mindig azt követelik, hogy Reichskriegsminister-nek nevezze magát ? Itt felmutattam a hadügyminister eredeti aláírását. Akkor valamelyik képviselőtársam igyekezett felvilágosítani, hogy ez régi gyakorlat, hogy a hadügyminister, a mikor erre az állásra kinevezik, nem szűnt meg továbbra is katona lenni. Hiszen ez a legnagyobb sérelem, hogy a katonának feltétlen felebbvalója, feltétlen parancsolója a hadúr. Ha tehát a ministerek élni akarnak alkotmányos jogukkal, akkor a király egyszerűen átváltozik feltétlen jogú hadúrrá és mint ilyen, esetleg súlyos büntetés kilátásbahelyezésével követelheti ministerétől bármilyen rendelet végrehajtását. Jekelfaíussy Lajos honvédelmi minister (tagadólag itU). Nagy György: Méltóztassék elhinni, t. honvédelmi minister ur, hogy így van ez ; bár ne lenne így. Méltóztassék elhinni, hogy nem egyeztethető meg az alkotmányosság elvével az, hogy egy minister kinevezése után továbbra is katonai szolgálatban álljon, sőt tovább megyek, még a mi magyar honvédelmi ministerünk sincs teljesen elkülönítve a katonai szolgálattól, még a magyar honvédelmi minister is bizonyos katonai vonatkozásban marad és ezen feltétlenül segíteni kell. A legerősebb és leggyökeresebb orvoslás az lenne, hogyha katonát ministerré nem neveznének ki, mert mihelyt polgárembert neveznének ki. . . Jekelfaíussy Lajos honvédelmi minister: JPéldául önt! (Derültség.) ' ^ Nagy György: Adja a jó Isten, mert ez azt jelentené, hogy megvan az önálló magyar hadsereg, mert én ehhez a feltételhez kötném azt. (Derültség.) 28*