Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-425

216 Í25. országos ülés 1909 február %-én, szerdán. Elnök : Bocsánatot kérek, én nem állítottam fel a kereteket, de a házszabály állítja fel, még pedig a 207. §., ebhez méltóztassék alkalmazkodni. Nekem kötelességem ügyelni arra, hogy a házszabályoknak 207. §-a végrehajtassék. (Helyeslés.) Nagy György: Beterjesztem mindenekelőtt határozati javaslatomat, a melyet beszédemben később fogok indokolni. Határozati javaslatom a következő : A ház az ujonezok megajánlásáról szóló 1052. számú törvényjavaslat tárgyalását a napirendről leveszi és kimondja, hogy az önálló nemzeti bank felállításának intézményes biztosítása előtt nem tárgyal olyan törvényjavaslatokat, melyek a nemzet ujabb megterhelésével járnak. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Már most kérem, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. Mert hiszen, ha mindnyájan komolyan, erős akarattal követeljük, kívánjuk az önálló magyar bankot, akkor mindnyájunknak az az óhaja, vágya, törekvése, hogy mindaddig, mig ez biztosítva nincs, ne tárgyaljuk az ujonczmegajánlásról intézkedő törvényj avaslatot. T. képviselőház ! Nem a magam eszméje volt, de kötelességemnek tartom, ha másnál egy ilyen nemes eszmét hallok vagy olvasok, miután más nem hozta fel, a képviselőházban felszólalás tárgyává tenni. Nagyon helyesen mutat rá a Pesti Hirlaj) vasárnapi számában arra, hogy az ujonczniegajánlásnál a nazarénus katonák sorsáról egy szó sem esett. Elolvasva az erre vonatkozó fejtegetéseket, azokat helyesnek, szépnek és igazságosnak találom és kötelességemnek tartom, hogy erről itt néhány megjegyzést tegyek. A minister ur előtt, azt hiszem, nem kell fejtegetnem a nazarénus katonák sorsát. Kétségbevonhatatlan, hogy ezek az emberek egy erős hitnek a katonái. Lehet az a felfogás, melyet vallanak, hibás, lehet jó, de az bizonyos, hogy a legerősebb, legtisztább intencziók vezetik őket. Hiszen a polgári életben is látjuk, hogy sokan azok közül, kik a nazarénus hitre térnek át, első kötelességüknek tartják régi bűneiket megvallani, minden elkövetett bűneikért, kisebb mulasztásaikért is megszenvedni. Mikor pedig ezek bekerülnek a katonasághoz, ott egyszerűen mint bűnösöket, gonosztevőket kezelik őket, mert ők a bibliát, az Ur Jézusnak azt a tanítását, hogy a ki fegyvert fog, fegyver által pusztul el, szó szerint értelmezik, és ezért nem akarnak fegyvert fogni. A léleknek ezen ártatlan megnyilatkozását bűnnek tartják az elmaradt, középkori kegyetlenséggel intézkedő katonai körök, és tiz esztendőnél is hosszabb fogsággal büntetik ezen katonákat. Szükséges lenne, hogy végre ebben a kérdésben is a katonai körök humánusabban gondolkodjanak, különbséget tudjanak tenni egy eszmének hitvallója és a tételes törvényekbe ütköző, a fennálló jogrendet megsértő bűnös között. Az az ismertetés, mely a nazarénus katonák, a bibliás katonák sorsára hívja fel a magyar képviselőház figyelmét, szerintem igen alkalmas megoldási módot is ajánl: ezeket az embereket esetleg meghosszabbított szolgálati időre kell ott tartam a katonaságnál, és alkalmazni akár az egészségügyi csapatoknál, akár az ipari műhelyekben. Bozóky Árpád : A keresztény felebaráti szeretetet üldözi a katonaság. (Zaj.) Nagy György: Emberi szempontból nem szabad elzárkóznunk az elől, hogy ezen nazarénus hivők iránt bizoiryos tiszteletet tanúsítsunk. Az a fanatikus, rajongó hit mindenesetre tiszteletreméltó. Ilyen erős hitű emberek tudták csak mindig a világot előbbre vinni, ezek lehettek csak egy nagy eszmének hűséges katonái. És ha a ma fennálló jogrend szempontjából nem is lehet ezt helyeselni és a hadvezetőség sem helyeselheti ezeknek az eljárását, épen azért, mert szükség van arra, hogy minden állampolgár a maga véráldozatát lerója, de mindenesetre módot és alkalmat kell keresni, hogy ezen kérdést is emberségesen lehessen megoldani, mert azzal nemcsak czélt nem érünk, hanem ellenkezőleg, ezeket a mindenesetre mélyen érző lelkületű embereket egy egész életre szerencsétlenné tesszük, ha a katonai igazságszolgáltatás mint bűnösöket, gonosztevőket kezeli őket, és a helyett, hogy alkalmas megoldást keresne, gonosztevők, gyilkosok, rablók közé zárja őket. Ismerve a honvédelmi minister urnak emberszeretetét, én erre az emberszeretetre appellálok. Ha nem találja a felvetett megoldási módot helyesnek, méltóztassék egy jobbat proponálni. Nekünk nemcsak mint a magyar törvényhozás tagjainak, de mint embereknek is meleg szivvel kell éreznünk az ilyen embertársaink sorsa iránt, és ha azt látjuk, hogy igazságtalanul, embertelenül megkínoztatnak egy hitvallásnak bátor hirdetése miatt, akkor emberi kötelességünk ezek segítségére sietni. Ezt szükségesnek tartottam elmondani, arra hivatkozva, hogy én nem akarok idegen tollakkal dicsekedni. Más vetette fel az eszmét, de én kötelességemnek tartottam ezt az eszmét a törvényhozás termében hangoztatni, mert igazságosnak és emberségesnek tartom. (Helyeslés balfelől.) Az ujonczvita során mindig felhangzott a nemzetnek a múltban vallott vezérei, különösen gr. Apponyi Albert részéről az a követelés, hogy az ujonczlétszám végre kontingentáltassék. Ennek hiánya egyik legdurvább, legsértőbb sérelem, mely a magyar nemzetet katonai téren éri. Mi itt naiv jámborsággal megszavazzuk, illetőleg a többség, a kormánypárt megszavazza a 44.076 ujonczot és a honvédség számára a 12.500 főnyi ujonczot, de a hadvezetőség nem törődik azzal, hogy a magyar törvényhozás mit csinál, hanem derüre-borura besoroz annyit, a mennyi neki jól esik. Az 1889. évi VI. t.-cz. 15. §-a felhatalmazza, hogy ezeket póttartalékba helyezze és így a burkolt póttartalékba helyezés hamis ürügye alatt mindig nagyobb a létszám, mint a mekkorát a magyar törvényhozás megállapított. Majd hivatkozom statisztikai adatokra. Mig 1889 óta a meg-