Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-424

204 424. országos ülés 1909 február 20-án, szombaton. Ezzel, t. képviselőház, az ujonczlétszámnak az 1909. évre való megállapítása tárgyában benyújtott törvénj'javaslat (írom. 1051, 1096) általánosságban és részleteiben letárgyaltatván és elfogadtatván, javaslom annak harmadszori olvasását a ház legközelebbi ülésének napirendjére kitűzni. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen I) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Egyszersmind kijelentem, hogy most már a háznak azon határozata, hogy az ülések délutáni 3 óráig tartanak, hatályát vesztette. T. ház ! mint méltóztattak az ülés elején elhatározni, most az interpellácziók következnek. Mielőtt erre rátérnénk, javaslatot kivánok tenni a ház legközelebbi ülésének idejére és napirendjére nézve. (Halljuk ! Halljuk !) Javaslom a t. háznak, hogy hétfőn és kedden ne tartson ülést, hanem legközelebbi ülését szerdán, 1909. évi február 24-én d. e. 10 órakor tartsa. Ezen ülés napirendje lenne : Elnöki előterjesztések és irományok bemutatása, az indítvány- és interpellácziós könyvek felolvasása, azután a mai ülésben részleteiben is elfogadott törvényjavaslat harmadszori olvasása, az 1909. évre kiállitandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat és az ezen törvényjavaslattal kapcsolatos jelentések, azután a házadóról szóló törvényjavaslat, a tőkekamat- és járadék-adóról szóló törvényjavaslat, az általános kereseti adóról szóló törvényjavaslat, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvényjavaslat, a jövedelemadóról szóló törvényjavaslat, a közszolgáltatások egyesitett kezeleséről szóló törvényjavaslat, a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat és a közadók reformjáról szóló törvényjavaslatokkal kapcsolatos kérvények és feliratok tárgyalása. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? Pilisy István : T. ház ! Én az elnök urnak a napirendre vonatkozó indítványához hozzájárulok, csupán azt kérem a t. háztól, hogy ne azt méltóztassék elhatározni, hogy a legközelebbi ülés szerdán legyen, a mennyiben az hamvazó szerda. * hanem méltóztassék a legközelebbi ülést csütörtökre kitűzni. Elnök : Ez a megállapodás. Pilisy István : Azt méltóztatik mondani, hogy abban állapodtunk meg ? Elnök : Csak azt mondtam, hogy megállapodás volt a képviselő urakkal, hogy szerdán lesz az ülés. (Helyeslés.) Kérdem a t. házat, méltóztatik-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni, igen vagy nem ? (Igen!) Kérem azokat, a kik ahhoz hozzájárulnak, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház elfogadja javaslatomat, minélfogva a legközelebbi ülés idejét és napirendjét előterjesztésem értelmében megállapítottnak jelentem ki. Következnek az interpellácziók. (Az elnöki széket Návay Lajos jogialja el.) Raisz Aladár jegyző: Hoffmann Ottó! Hoffmann Ottó : T. ház ! Bosznia és Herczegovina alkotmánytervezete tárgyában interpellálom a ministerelnök urat. Interpelláczióm logikai felépítésénél azokat a politikai, s főleg közjogi eseményeket, melyek az annexió fejlődése során eddig felmerültek, elfogadom alapul, a nélkül, hogy azok vizsgálatával foglalkoznék. Csupán ama sérelmeket és viszszásságokat fogom felemlíteni, melyek a tartományokat illető alkotmánymozgalom folytán a mi politikai és közjogi rendünket érzékenyen érintik. Természetes dolog tehát, hogy nem bírálom a tervezett önkormányzati intézmény részletes rendelkezéseit, hanem az alkotmány megalkotásának módját, az intézmény terjedelmét és az alkotmányozó tényezők illetékességét kifogásolom. (Halljuk ! Halljuk!) A magyar nemzet ugyan lelkes örömmel üdvözöl minden eseményt, mely a szabadságjogok és alkotmányos közélet megteremtését czélozza és kétszeres örömmel érezteti az alkotmányosság iránt táplált szeretetét azokkal szemben, a kiknek sorsa intézését a történelem folyása az ő hatalmi szférájába terelte, de saját küzdelmes, nehéz helyzetünkben féltéken3

;r gonddal kell őrködnünk mindenek fölött arra a határra, a melyet ez idegen jogok közjogi és politikai helyzetünkre gyakorolnak, vagy pedig a jövőben gyakorolhatnak. (TJgy van I Úgy van !) Ilyen értelemben Bosznia és Herczegovina belviszonyainak rendezése, az az összefüggés, a mely e tartományok autonómiája és Magyarország, illetőleg a monarchia között fennáll, számos olyan alkalmat adhat arra, hogy káros és zavaró befolyások keletkezzenek nemcsak egész jövő nemzeti fejlődésünkre, döntő politikai áramlatokra, hanem sok tekintetben némely közjogi intézményünkre is, a melyekben — fájdalom — úgyis túlnyomó a jogi tartalom. Bosznia-Herczegovina jogviszonyainak eddigi rendezetlensége folytán, a melyet az ideiglenesség örve takart és a mely rendetlenség ugyancsak az ideiglenesség leple alatt tulaj donképen folytatódni fog ama annexiós javaslatok által, a melyek a ház asztalán és az osztrák Reichsrathban feküsznek, a jogviszonyoknak eme rendetlensége folytán eddig ugyan inkább csak elméleti komplikácziók merülhettek fel, de ha a tartományok alkotmánymozgalma — függetlenül az annexiós javaslatoktól — olyképen bonyolittatik le, a mint azt az eddigi tényekből következtethetjük, akkor egy veszedelmes jogsérelemmel állunk szemben, a melynek elhárítását annál is inkább elvárhatjuk a ministerelnöktől, mert ma még módjában van annak megelőzése, (ügy van!) Hogy történetileg betartsam a sorrendet, az első helytelen lépés ebben az alkotmányos mozgalomban az a rendelkezés, a mely az annektált