Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-418

MS. országos ülés 1909 február 13-án, szombaton. 13 létszámra vonatkozólag lejárt és azt évről-évre ezzel a hiánypótló intézkedéssel kell megtoldanunk. Sokkal jobb szeretnők, sokkal inkább kivánnók, hogy e hiánypótlás helyett mielőbb az uj véderőtörvényt térj eszthetnők a t. ház elé, az uj véderőtörvényt, a mely a nemzet követelményeinek közjogi és szocziális téren, de másfelől a modern technikával, a jelenlegi külpolitikai viszonyokkal és a hadtudomány fejlődésével megegyező katonai követelményeknek is eleget tesz. Kérem a t. házat, méltóztassék a honvédelmi minister ur javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés.) Bozóky Árpád: T. képviselőház ! A házszabályokhoz kérek szót! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Parlamenti szokás, t. képviselőház az, hogy mikor közel vagyunk a tanácskozási idő befejezéséhez, sokszor maga az elnök ur tesz indítványt aziránt, hogy miután közeledik a tanácskozásra szánt idő befejezése, szakitsuk meg a tárgyalást és menjünk át az interpellácziókra. Nagyon kérem az elnök urat, méltóztassék ezt a szokást most is alkalmazni ; méltányosságból kérem ezt, mert épen a balpárt vezérszónoka, Babocsay Sándor t. képviselőtársam következnék, a ki legalább is egy órát szándékozik beszélni, mert sok idő kell ahhoz, hogy ezeket a törvényjavaslatokat taglalja. Méltóztassék azért inditványt tenni az iránt, hogy a tárgyalást félbeszakítsuk. Elnök : Ilyen inditványt nem lehet előterjesztenie a képviselő urnak. Bozóky Árpád: Sem is én terjesztem elő, hanem kérem az elnök urat, hogy terjeszsze elő ezt az inditványt. Lesz szives az elnök ur ezt az inditványt megtenni a háznak, hogy miután közeledik az 1 óra, térjünk át az interpellácziókra. Elnök : Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Babocsay Sándor ! Babocsay Sándor; T. ház ! Tekintettel arra, hogy a ház hangulata izzó, de különben is kevesebb, mint negyedóra múlva a tanácskozásra szánt idő lejár, egész tisztelettel kérem a házat, kegyeskedjék nekem megengedni, hogy beszédemet hétfőn mondhassam el. (Nagy zaj és felkáltások : Nem ! Elnök csenget.) !- Elnök: Kérdem, méltóztatik-e megadni az engedélyt! (Nem!) A t. ház nem adja meg az engedélyt. Méltóztassék beszélni a képviselő urnak. (Nagy zaj.) Kérem, Babocsay képviselő urat illeti a szó ! A ház nem engedte meg, hogy holnap mondhassa el beszédét, hanem engedélyt adott, hogy ma mondja el, és ebből a czélból meghoszszabbitja az ülést. (Folytonos nagy zaj.) Csendet kérek ! Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Babocsay Sándor: Én nagyon sajnálom, (Nagy zaj.) hog)" a nagy zajban az előadó ur beszédét nem hallottam és igy arra nem reflektálhatok. Elnök (csenget) : Méltóztassék csendben lenni! Babocsay Sándor: T. ház ! Én a szómegtartó, őszinte politikának vagyok a hive. Elismerem ugyan annak a tételnek az észszerűségét, hogy sapientis est mutare eonsilium in melius, bölcsnek tulajdonsága az, hogy meggyőződését jobb irányban megváltoztathatja, mégis, mindannak daczára, a mintegy három évvel ezelőtt a politikai helyzetről kialakult felfogásom megváltoztatására most semmi okot nem találok. Ha a klasszikus és művelt nemzetek, a görög és a római »gnothi seauton« és »nosce te ipsum«. . . (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Babocsay Sándor : ... de a magyar nemzetnek is »ismerd meg tenmagadat* elvét enmagamra alkalmazom, őszintén elismerem, hogy én sokkal inkább az erős meggyőződések, mint a meggyőződéseket változtatható bölcseség embere vagyok. Ezen tulajdonságom ugy keletkezhetett, hogy a mikor joghallgató koromban az egyetemi könyvtárba — mondjuk — melegedni bejártam, igen jó hatással volt reám, kitűnőnek tartottam Eötvös József bárónak egy filozofikus tételét. Életünk legfőbb boldogsága — mondotta Eötvös — elménk és kedélyünk nyugalmában áll. És minthogy az elsőt a szilárd meggyőződés, az utóbbit szilárd akarattal érhetjük el: erre a kettőre törekedjünk. Farkasliázy Zsigmond: Elnök ur, a gyorsírók nem hallják a beszédet. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : A gyorsírók e tekintetben semmiféle jelentést nem tettek nekem. A házban pedig megfelelő csend van. Méltóztassék a csend fentartását reám bizni. Babocsay Sándor : És minthogy boldog mindenki akar lenni, elhatároztam, hogy ezt a bölcs tételt követem, valóban követtem is és igy lelkem nyugalmát soha sem veszítettem el. Még egy reflexióra kérek engedelmet, a melynek bizonyos aktualitása is van. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Ha a politikai körülmények ugy hozzák magukkal, hogy az uj választás engem nem igazolna, vagyis népies nyelven szólva, veszedelemben forogna mandátumom, őszintén mondom, még ez a körülmény sem tenne boldogtalanná, mert ezen országgyűlés tartama alatt mindig meggyőződésem szerint cselekedtem. (Helyeslés a baloldal felső padjain.) Szilárd meggyőződés erős várából tekintek a jövőbe (Zaj.) és nem félek attól, bármiként alakuljon is az. Magy György : Halljuk ! Halljuk ! Ebből lehet tanulni ! Babocsay Sándor : Három évvel ezelőtt házunkban az alkotmánytiprás, az abszolutizmus dúlt. Őszintén megvallom, hogy engem az akkor bekövetkezett állapot valami nagy mértékben nem ejtett kétségbe ; mert mig egyrészről immár nem is rövid életem folyama alatt megtanultam elveim mellett kitartani és tűrni, másrészről, — história veritatis — a legújabb kor története igazolja, hogy az abszolutizmus még a legczivilizálatlanabb perifériákon sem tarthatja fenn magát sokáig, annak össze kell omolnia. Mégis, t. ház, örültem annak, a mikor 1906. év elején a király és a nemzet vezérei, — talán ezek az alkotmányszerző vezérek is épen heten voltak, — egy bizonyos alapvető eszmében megállapodtak. Ez az alapvető