Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-423
'i23. országos ülés 1909 párt részéről egyetlenegy szónokot találtam, a ki részben a maga nézetét, részben a párt nézetét általánosságban és a konkrét esetben kifejtette, a többi koalicziós pártok részéről csak igen rövid és apodiktikus felszólalásokat hallottam, sajnos nem is annyira a párt érdeméhez, mint inkább egy inczidentaliter felmerült kérdés tekintetében. Értem ez alatt a nemzetiségi kérdést, illetőleg azt az igazán helytelen és rosszul megválasztott támadást, a melyet Maniu Gyula képviselő ur jónak látott ez alkalommal intézni. Az ily inczidentálisan felmerült kérdéssel igenis szükségesnek látta a többi koalicziós párt, ha igen röviden, lapidáris kijelentésekben is, foglalkozni, a katonai kérdés lényegére nézve azonban nyilatkozatokat nem hallottam. Annál különösebbnek és sajnosabbnak kell ezt találnom, mert épen a t. ministerelnök ur tegnapi felszólalásában azt a hivatalos kijelentést tette, a mely sokakat meg is lephetett, mert eddig ily hivatalos kijelentés nem történt, hogy ez a kérdés, t. i. a katonai kérdés, képezi a legakutabb politikai kérdések egyikét, a melyeket a legközelebbi jövőben, ha békés állapotokat akarunk, megoldásra kell juttatni. A ministerelnök ur a legakutabbnak, közvetlenül megoldandónak minősitette a katonai kérdést, és akkor a többségi pártok nem látják szükségét annak, hogy ezen akut és legközelebb megoldandó kérdésre nézve részleteket, azok tekintetében szándékukat, óhajtásukat, törekvésüket álláspontjukat kifejtsék. T. képiviselőház! Tudom, hogy mivel mentegetik, mert indokolni nem lehet, passziv magatartásukat a t. többségi jjártok. Azt kivánták a közvéleményben elterjeszteni és elhíresztelni, vagy legalább is jirivát beszélgetésekben emiitették itt meg, hogy nekünk, ellenzéknek obstrukcziós szándékaink volnának ezzel a törvényjavaslattal szemben. Elvtársaim ezt a gyanúsítást, ezt a vádat már visszautasították és én is szóltam már róla. De ime, az a tény, hogy itt egy nagy horderejű törvényjavaslat tárgyalásánál rövid nyolcz nap után az általános vita végére ért, már magában is bizonyítja, hogy obstrukcziós szándék részünkről nem volt. De azonkívül hiszen jól méltóztatik ismerni a házszabályokat. Ha nekünk obstrukcziós szándékaink lettek volna ós lennének ezzel a törvényjavaslattal, igen sokféle módunk volna a technikai szabályok igénybevételével késleltetni, húzni és halasztani ezt a vitát. Ezzel szemben bátorkodom rámutatni arra, hogy az egész nyolcz napos vita során egyéb nem történt, mint hogy magas szárnyalású, tárgyilagos, részletes megvitatásával találkoztunk a katonai kérdéseknek általában és különösen az ujonczmegállapitás kérdésének, ellenben az ellentállás fegyverének technikai i'észét, az obstrukcziót abszolúte igénybe nem vettük, sőt még a házszabályok helyes alkalmazásának kérdése is I február 19-én, pénteken. 165 az egész vita során mindössze háromszor merült fel, akkor is oly konkrét esetekből és oly égető szükségből kifolyólag, hogy tulaj donképen elkerülhetlen volt az, hogy a t. elnökséggel megvitassuk a házszabályok helyes alkalmazásának kérdését. Ily körülmények között csak csodálkozni lehet azon, hogy a többség részéről, sőt a kormány egyes tagjai részéről is privát beszélgetésekben bizonyos méltatlankodással találkoztunk, hogy miért húzzuk ezt a vitát, miért tartjuk itt a képviselőházat három óráig, mint ezt tegnap kellett hallanom. (Zaj.) Engedelmet kérek, három óráig nem mi tartjuk itt a képviselőházat, hanem a t. többség, a mely elhatározta és megszavazta, hogy az ülések ideje meghosszabbittassék. Mi ennek a határozatnak csak alávetettük magunkat és alávetjük magunkat annál is inkább, miután mi magunk is oly fontosnak és jelentősnek találjuk épen ebben a pillanatban a katonai kérdések részletes és alapos megvitatását, hogy csak örülünk annak, hogy a t. ház bölcsesége hosszabb időt biztosit számunkra a végből, hogy ezeket a kérdéseket megvitassuk. T. képviselőház! Ismétlem — és tijból kérem ennek megállajritását — hogy mi nem obstrukcziós szándékkal viseltetünk ezen törvényjavaslat iránt, ellenben igenis elismerjük és állítottuk első percztől fogva, hogy szerény és, sajnos, csekély erőnkből telhetőleg azon vagyunk, hogy a határozathozatalt ezen kérdésben, az ujonczuiegállapiitás kérdésében késleltessük. Kifejtettük részletesen azon okokat is, melyek ezen elhatározásunkat nemcsak indokolják, hanem szükségessé és elengedhetetlenné teszik. Nemcsak a mi szempontunkból, nemcsak ellenzéki szempontból, de a kormánypárt, a koalicziós többség érdekében is, sőt tovább megyek — mert a kettőt nem akarom azonosítani — az ország, a nemzet érdekében is szükséges a határozathozatal a katonai kérdés szempontjából. Megmondtuk többen elvtársaink közül, én is megmondtam, hogy mi nem czéltalanul, nem usque ad infinitum, nem azért késleltetjük a javaslatot, hogy oknélkűli vitát hozzunk létre. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy olyan kellemes dolog itt a házban, sajnos, többnyire üres padsorok előtt ezen nehéz kérdéseket vitatni, az embereknek egészségét, tüdejét fárasztani és ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez valami könnyű dolog. Igen súlyos kötelességérzet kell ahhoz, hogy csekély számból álló párt erre a súlyos feladatra vállalkozzék; de teszszük ezt azért, mert az a meggyőződésünk, hogy káros volna az ország szempontjából, de a koalicziós többség szempontjából is, ha idő előtt, kellő megvitatás nélkül és oly időpontban szavaztatnának meg az ujonezok, mikor fontos politikai kérdések, melyele aktuális eldöntés előtt állanak, még tisztázva nincsenek. Megmondtam, hogy az ujonezok meg-