Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-422

122 tói*, országos ülés 1909 február 18-án, csütortokoit. És hogyha kinn az igazságügyminister ur által kilátásba helyezett büntetőtörvénykönyvi reform gondoskodni fog arról, hogy a legsúlyosabb megtorlásban részesüljön a hűtlenség és a haza elárulása, mindenesetre szükséges nekünk is valamely módot kitalálnunk, hogy a szólásszabadság teljességének megmentésével a házszabályban történhessék intézkedés arról, hogy azokért a képviselő sokkal súlyosabb megtorlásban részesüljön, esetleg pedig mandátumának elvesztésével bűnhődjék. (Elénk helyeslés.) Nagyon helyes és nagyon találó volt gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársamnak az a jellemzése, hogy itt tulaj donképen a szövetséges társával állunk szemben az osztrák Reiohsrath azon részének, a mely ellenünk, különösen a katonai követelések tekintetében a legádázabb izgatást folytatja. (Igaz ! ügy van !) Nagyon helyesen mutatott rá annak a két osztrák urnak szereplésére, a kiknek gondolatmenetét oly nagyon hasonlatosan ismételte ebben a házban Maniu Gyula nemzetiségi képviselő. Tudjuk, hogy ezek egyike az urakházában, a többség helyeslése és a kormány képviselőjének hallgatása mellett egyenesen azt a kijelentést tette, hogy a magyar állameszme érvényesítése a közös hadsereg legnagyobb veszedelme. Ugyancsak ez az ur, ez a lojális császárhű ur, nem átallotta fenyegetőleg kijelenteni azt, hogy ha pedig a magyar állameszmének tér engedtetnék a közös hadseregben, akkor az osztrák urakháza még a közönséges, rendes ujonczjutalékot sem fogja megszavazni. Egy másik parallel felszólalás, egy impertinens interpelláczió is történt az osztrák képviselőházban. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék ilyen hangon birálni az osztrák képviselőházat. Parlamentáris formák közt is keményen lehet mindent megmondani. Tessék a parlamentáris illendőséget szem előtt tartam. (Helyeslés.) Kmety Károly: Köszönöm a figyelmeztetést és törekedni fogok szemben a bécsi támadásokkal is a teljes nyugodt hangot megőrizni. (Mozgás.) Szokoly Tamás: Ott minket nem véd az elnök. Elnök: Engedelmet, de engem nem irányit az, hogy miképen viselkedik az osztrák képviselőház elnöke ? Isten mentse is meg az országot attól, hogy hasonló jeleneteknek legyünk tanúi a magyar képviselőházban, mint a minő jelenetek az osztrák képviselőházban folynak le. (Helyeslés.) Mintául tehát nekem sem az osztrák képviselőházat, sem az osztrák elnök működését ne méltóztassék ajánlani. En a házszabályok szerint szigorúan járok el, tekintet nélkül arra, hogy mit csinál az osztrák képviselőház, és mit csinál az osztrák képviselőház elnöke. (Helyeslés.) Kmety Károly: Tökéletesen értem és helyesnek tartom azt az álláspontot, a melyet méltóztatik az elnöki székből proklamálni, de azt hiszem, hogy mégsem szükségtelen, sőt talán nagyon is szükséges, hogy e házban azokkal a provokálásokkal szemben, a melyek különösen a katonai követelések tekintetében Ausztriából, a Reichsrathból minket folytonosan érnek, ne a struczpolitikát kövessük, ne dugjuk be fülünket, hanem mivel azok tulaj donképen ide vannak adresszálva, halljuk meg azokat. Elnök: A képviselő ur teljesen félreértette figyelmeztetésemet. Én azt nem mondtam, hogy ne méltóztassék ezzel foglalkozni, hanem mivel a képviselő ur azt mondotta, hogy >>impertinens felszólalás*, azt mondtam, hogy ilyen modorban ne méltóztassék kritizálni az ottani dolgokat, mert azt meg nem engedhetem. (Helyeslés.) Kmety Károly : Szükséges lett volna tehát az én szerény meggyőződésem szerint, ha nemcsak olyan csekély személyiség részéről mint én vagyok, hanem egészen illetékes helyről, talán a kormányszékekről történt volna e tekintetben valamely felszólalás, de ha már ez nem történt meg, azt hiszem hogy valamely mértékben ennek eleget tehetek a magam szerény felszólalásával is. Abban az interpelláczióban, melyet Lueger pártja, a keresztény-szocziálista többség nevében az a bizonyos Morsey képviselő a Reichsrathban tett, egyenesen az a jogi álláspont nyer kifejezést, hogy az osztrák parlamentnek hozzászólása van ahhoz, vájjon Magyarország törvényei a magyar hadseregben, mint a közös hadsereg kiegészitő részében érvényre jussanak-e vagy sem ? Ezen álláspont egyenes ellentétben van magával az 1867 deczeniber 21-én kelt osztrák alaptörvénynyel is a közösügyek tekintetében, a mely törvény kizárólag a császárnak tartja fenn azt a jogot, hogy ezen és hasonló természetű kérdések tekintetében a közös hadseregre rendelkezzék. Ez az interpelláczió és az abban kifejezett többségi álláspontja a Reichsrathnak nemcsak a magyar törvénybe ütközik bele, hanem homlokegyenest ellentétben van magával az osztrák alaptörvénynyel is. Kirándul ezen interpelláczió a magyar közjog terére is és a magyar közjogból épen az ellenkezőjét törekszik bebizonyítani annak, a mi a valóság szerint a magyar közjogban és a 67-es törvényben foglaltatik. Nevezetesen uj terminus technikust használ a közös hadsereg jellemzésére és azt mondja, a közös hadsereg egy communio pro indiviso, a mivel azt akarja mondani, hogy ebben a hadseregben egyáltalában nem foglaltatik bizonyos magyar rész, ez a hadsereg teljes mértékben egységes, abba a magyar elem tökéletesen bele van olvadva. Ez állásponttal szemben Deák Perencznek 1868-ban tartott azon beszédére és kijelentéseire utalok, hogy az 1867 : XII. t.-czikkben biztosított magyar hadsereg az egész hadseregnek oly kiegészitő része, a mely közjogi jellegénél fogva magyar, a mely abba be nem olvadt, a mely nem válik kizárólagos, kiegészitő elemévé annak az egész hadseregnek, hanem a mely abban közjogilag mint a magyar állam hadserege foglaltatik. Az osztrák parlamentben erős támadások érik a közös hadügyministert a miatt, mert állító-