Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-421

110 421. országos ülés Í909 február 17-én, szerdán. jutalék megállapításának kérdésével, s ez felszólalásom második tárgyát fogja képezni, hogy ez a kérdés teljesen tisztáztassék. Most, mondom, először ezt a szigora formai kérdést kívánom tisztázni. Mert megtörtént, hogy a mikor Bozóky Árpád t. képviselőtársam kérését másodszor intézte a t. elnök úrhoz, illetőleg a t. házhoz, hogy eltérhessen a szőnyegen forgó tárgytól, akkor Justh Gyula igen t. elnök ur azzal, hogy ő már a határozatot kihirdette, a másodszori kérést nem terjesztette a t. ház elé. Bocsánatot kérek, de az eddigi egész 40 esztendei gyakorlatra hivatkozva, kérem a t. elnökséget, méltóztassék megállapítani, hogy a 207. szakasz egyáltalán nem állapítja meg, sőt a házszabály egyetlen szakasza sem vonatkozik arra, hogy a tárgytól való eltérést egy beszéd, vagy egy nap, vagy nem tudom, milyen idő alatt, csak egyszer lehetne kérni. Mert ellenkezőleg a dolog természetéből folyik, hogy a házszabályok 207. §-ában foglalt joggal a képviselő annyiszor élhet, a hányszor jónak látja. Hogy ezt egy esettel, egy példával illusztráljam, mondjuk, hogy a felszólaló képviselő ur eltérni kivan a tárgytól a bankkér ól és tekintetében, és a ház ugy talaja, hogy a bankkérdésre nézve az eltérést nem engedheti meg, és nem adja meg a jogot. De a beszéd folyamán a felszólaló képviselő ur esetleg a következő alkalommal, fél órával, egy órával, vagy épen öt órával később, a mi hosszabb terjedelmű vitánál előfordulhat, azt kéri, hogy ő most egy másik kérdésre, mondjuk, a létszámemelés kérdésére kivan kitérni. Már most azért, mert egyszer a ház abban a nézetben volt, hogy a képviselő bizonyos tárgyra nem térhet ki, azzal, impíiczite kimondani, hogy más tárgyra sem térhet ki, ez sem a házszabályok szavaival, sem a házszabályok szellemével, sem a parlamentarizmus szellemével nem egyeztethető össze, sem azzal, hogy a parlamentnek nincs is más feladata, mint a szőnyegen forgó kérdéseknek, a melyek a közvéleményt- foglalkoztatják, megvitatása. Bizonyos vagyok benne, hogy az elnökség a hosszú évekre terjedő eddigi gyakorlatra hivatkozva, meg fogja állapítani, hogy igenis különböző tárgyra való eltérés iránt a kérelmet a képviselő beszéde folyamán többször is előhozhat. Figyelmeztetni vagyok bátor az elnökség egyes tagjait, a kik esetleg más nézetben találnak lenni, épen a konkrét esetből kifolyólag, mert véletlenül rólunk, a mi kisebbségünkről van szó, hogy voltak kisebbségek, a melyek e joggal számos alkalommal éltek ; és a ki a haza érdekét szíven viseli, gondolja meg, hogy lehet idő, a mikor a házszabályon alapuló e jogot fel kell használni, hogy fontos, a közéletre vonatkozó kérdések tisztáztassanak akkor, a mikor esetleg más kérdések vannak vita alatt. De most ezzel kapcsolatban vagyok bátor a másik kérdésre nézve az elnökség felvilágosítását, illetőleg megnyugtatását kérni. T. i. a mostani vita során többször előfordult, hogy a szónokok, szerénységem is annak idején, kitértek bizonyos kérdésekre, a melyek a mai politikai helyzet kifo-lyásaként az ujonczj avaslattal szoros összefüggésben vannak. Ilyen elsősorban a bankkérdés. Magam is voltam bátor rámutatni, hogy mi az ujonczjutalék megállapítását, a szőnyegen forgó javaslat megszavazását azért kívánjuk elsősorban késleltetni, mert azt kívánjuk, hogy az ujonczj avaslat megszavazása előtt a bankkérdés tisztáztassék. Nem ugy, hogy a kormány a bank mellett nyilatkozzék, nyilatkozhatik bárhogy, de nyilatkozzék. (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Ez nem házszabály !) Elnök : Csendet kérek. Farkasházy Zsigmond: Azért voltam bátor erre kitérni, mert ebből méltóztatik látni, hogy igenis fontos politikai jelentősége van annak, hogy a bankkérdéssel kapcsolatosan tárgyaltassék ebben a vonatkozásban az ujonczjutalék. Én elismerem, hogy a t. elnökség e tekintetben nem is korlátozta a felszólalást és beszédemnek ilyen vonatkozású fejtegetéseit nem tekintette a tárgytól való eltérésnek. Ellenben nagy csodálkozásomra az én felszólalásom során a t. elnökség azon véleményének adott kifejezést, hogy miután most csak a rendes ujonczjutalék megállápitásáról van szó, ennélfogva az ujonczlétszám emelésével az ezzel kapcsolatos katonai kérdésekkkel ezen vita során foglalkozni nem lehet. Ismétlem, hogy csodálkozással tapasztaltam ezt, mert hiszen, ha e tekintetben kétségei lennének, nem kellene egyebet tennie, mint hogy az utolsó öt esztendő képviselőházi naplóit átolvassa és ott fogja tapasztalni, hogy a rendes ujonczjutalék megállápitásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál tulaj donképen egyébről sem volt szó, mint mindig a létszámemelés kérdéséről és az azzal kapcsolatos nemzeti követelésekről. Mikor egy üyen praxis, ilyen preczedens áll a t. elnök ur előtt, nem értem, hogy lehet egyáltalában a katonai kérdésekkel össze nem függőnek nyilvánítani a nemzeti követeléseket és a létszámemelés kérdését. T. ház! Hogy ez a kérdés szorosan a tárgyhoz tartozik, annak bebizonyítására elég, ha arra hivatkozom, hogy tulaj donképen a mai ujonczjutalék megállapításánál másról nem is lehet szó, mint arról, vájjon ezen ujonozjutalék rendes létszámmal való megállapítása végleges és állandó dolog-e, vagy pedig olyan, a mely már a legközelebbi jövőbe vág ? Ezt tehát máshol, mint az ujonczj avaslatok tárgyalásánál vitatni egyáltalában nem lehet. Méltóztassék figyelembe venni, milyen anomália volna az, hogy mikor az egész ország egyébbel nem foglalkozik, mikor a lapok állandóan pertraktálják, és mikor tárgyalásokról tudunk és hallunk mindenfelé, és a folyosók tele vannak az ujonczlétszám felemelésének és a nemzeti vívmányoknak kérdésétől, akkor mindenfelé lehessen az egész országban erről tárgyalni és nyilvános gyűléseken beszélni, csak a parlamentben ne lehessen ezen kérdésekről a katonai kérdésekkel kapcsolatban szólni. Méltóztassék a t. elnökségnek megmondani, mikor foglalkozzanak a képviselők ezen kérdéssel, mikor-nyilatkoztathatják ki-