Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-418

4 47S, országos ülés 1909 február 13-án, szombaton. kozási képesség megállapítása tekintetében teljesen figyelmen kivül hagyta ezt a szakaszt és csakis az ellenzék, illetőleg a kisebbség részéről jövő figyelmeztetések esetén és akkor is csak kivételesen alkalmazta ezt a szabályt, nevezetesen ezen esetekben gondoskodott arról, Hogy a tanácskozási és határoztaképességhez szükséges számú képviselő jelen legyen. Azt hiszem, hogy a házszabályoknak kevés olyan fontos és jelen tőségteljes szakasza van, mint a minő a 195. §. Hiszen a parlament maga nem egyéb, mint egy tanácskozó, egy vitatkozó testület és határozatai oly nagy jelentőséggel birnok az ország sorsára nézve, hogy mindesetre ennek a szakasznak pontos megtartásától függ az, vájjon csakugyan a parlament akarata nyilvánul-e meg a határozatokban és vájjon a tanácskozásoknak megvan-e az a jelentőségük, amelylyel azoknak egy ilyen fontos testületben birniok kell. (Helyeslés balfelől.) Azt hiszem, hogy a képviselő urak szorgalmának hiányával szemben a házszabályok már rendkivüli lojalitást és engedékenységet tanúsítanak akkor, midőn 453 képviselő közül mindössze 40-nek jelenlétét teszik a tanácskozási képesség szempontjából szükségessé. Ugyancsak a képviselő urak kényelmére vannak különös tekintettel a házszabályok akkor, midőn a jeg}

r

zőkönyv hitelesítéséhez csupán 40 képviselőnek jelenlétét teszik szükségessé. Arra tehát, hogy 40 képviselő jelen legyen, ebben a parlamentben mindenkinek ügyelnie kell, de ügyelnie kell elsősorban magának az elnök urnak és nemcsak a kisebbségi kívánságtól, a kisebbség felszólalásától kellene függővé tennie annak ellenőrzését és megállapítását, hogy vájjon jelen van-e 40 képviselő, vagy nincs % (Halljuk ! Halljuk !) A 40 képviselőnek jelenléte annyira szükséges és természetes kivánság, hogy e nélkül tanácskozni egyáltalán lehetetlenség. Hiszen hog3^an kéjazelhető az, hogy valamely tárgyban a kapaczitálásnak, a magyarázásnak, a megértetésnek, a vitatkozásnak lehetősége meg legyen akkor, a midőn nincsenek jelen egyének, a kiket meggyőzni és a kikkel vitatkozni lehetne ? Nagy György: Tegnap itt voltak, hogy napirendre tűzzék az ujonczj avaslatokat! Hol vannak ma % (Mozgás jobbfelől.) Farkasházy Zsigmond: Épen azért általában arra kérem az igen t. elnök urat, hogy nemcsak a jelen esetben, hanem mindenkor méltóztassék a viták során hivatalból, elnöki tiszténél fogva figyelemmel lenni arra, hogy 40 képviselő a tanácskozás folyama alatt mindig jelen legyen. (Helyeslés balfelől.) Annál jogosultabb ez a kérés a mi részünkről, mert a múltban tudvalevőleg ugy kezeltettek a házszabályok, hogy azok elsősorban mindig a kisebbségnek védelmére szolgálnak, tehát olyan szabályok alkalmazásánál, a melyek a kisebbségnek jogokat biztosítanak, a többségre pedig kötelességeket rónak, az elnökség mindig fokozottabb figyelemmel és kötelességérzettel járt el. Ezzel szemben ujabban az a gyakorlat honosodott meg, hogy mikor az ellenzék jogairól van szó, akkor a legnagyobb minucziózitással, preczizitással, megengedem, a házszabályok értelmében, de a legnagyobb szubtilitással alkalmaztatnak a szabályok és igy megtörtént az, hogy ha valaki fél perczczel háromnegyed kettő előtt beszédének elhalasztását kérte, már ezt megtagadták tőle. Más hasonló példákat is tudnék még felhozni. Ezzel szemben mikor a többség kötelességére vonatkozó szabályok alkalmazásáról volt a szó, a t. elnökség sajnálatomra mindig a tágabb, illetőleg lojálisabb értelmezést kívánta alkalmazni és olyan értelemben óhajtotta a házszabályok 195. §-ának rendelkezését érvényesíteni, hogy ha az ellenzék nem kívánta okvetlenül ennek a szabálynak megtartását a tanácskozási rendre vonatkozó szabályok figyelembevételével, azt egyszerűen mellőzte. (Zaj.) Sokkalta nagyobb fontossággal bir a házszabályok 195. §-ának az a rendelkezése, hogy a határozathozatalhoz legalább 100 tagnak jelenléte szükséges. En azt merem állítani, hogy minden egyes alkalommal, mikor a parlament határozatot hoz 100 tag jelenléte nélkül, tulajdonképen a ház akarata hamisittatik meg, mert 453 képviselő tagja van ennek a parlamentnek, s azt hiszem, szükséges és feltétlenül kötelező minden parlamenti tagra nézve, hogy minden tanácskozásnál, csak egyes kivételes esetektől eltekintve, jelen legyen. Simkó József: Ez igaz ! Farkasházy Zsigmond: Mikor azt tapasztaljuk, hogy néha 8—10—25 ember hoz határozatot, akkor ezt joggal tekinthetem a parlamenti tanácskozással össze nem egyeztethetőnek, sőt joggal állithatom, hogy ez a parlamenti tanácskozásnak és határozathozatalnak meghamisítása, mert 100 képviselő, a kiknek jelenlétét a házszabályok szigorúan előírják, a legminimálisabb szám, a mely annyira távol áll a parlament abszolút többségétől, hogy ha 100 tag jelenléte nélkül hoz határozatot a ház, az a határozat a parlamenti többség akaratát egyáltalában nem fejezi ki. Ha figyelembevesszük és nézzük azokat a sza/ázásokat, a melyek külföldi parlamentekben folynak le, igazán szégyenkezéssel kell tapasztalnunk, hogy míg a magyar parlamentben maximálisan 150—160—180 tag hoz határozatot — s ez is csak a ritka kivételek közé tartozik és különösen akkor fordul elő, mikor Bécsnek nagyon kedves dolgokat kell megszavazni, —addig a külföldi parlamentekben, pl. a franczia parlamentben nem fordul elő szavazás a parlamenti tagok üyen csekély számú részvételével és néha napról-napra történnek szavazások, a melyeknél 500—600 tag vesz részt a szavazásban. Azt hiszem tehát, hogy nemcsak a lojalitás követelménye, nemcsak a a kötelességérzet alapján, de a legelemibb parlamenti szabályoknak megfelelően is kívánhatjuk,