Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-400

M iOO. országos ülés Í9Ö9 január 21-én, csütörtökön. ban 36%, a többi országokban 40—48%. A G-emeindezusehlag G-ráczban, a hol majdnem a legnagyobb, 40%. A legnagyobb, azt hiszem, Budweisban. Én ezzel csak azt akartam bizonyítani, hogy Ausztriában a kereskedőnek és iparosnak az adója jóformán a fele annak, mint a mit mi fizetünk. Kérdem, szolgálja-e ez azt a törekvést, a mely Magyarország gazdasági önállóságát akarja ? Hiszen méltóztassék elképzelni azt, hogy mi mindennel meg vagyunk mi áldva : a kamatunk magasabb, munkaerőink drágábbak, munkabéreink magasabbak, nagyobb a betegsegélyezési illetékünk, terhesebb az adónk, közlekedési politikánk rossz, és azonkívül, bocsánatot kérek, hogy kimondom a véleményemet, itt van a koaliczió uralma is. Ezt az ország olyan könnyen ki nem birja. Ausztriában rendes parlamenti viszonyok, nálunk hosszú időkig a koaliczió: ezt a városi lakosság el nem birja. A városi lakosságra nézve az utolsó 5—6 év borzalmas idő volt. Higyjék el, küzdenek a létért, sok álszemérem van abban, hogy sokan több kereseti adót fizettek, mint a mennyit tulaj donképen fizetni tudnának. Ezt az 5—6 évet a városi lakosság soká megemlegeti. Hiszen látják, az építkezés abszolúte lehetetlen Magyarországon. Minden pang; most még csak az kell. hogy több adót is fizessünk, mint Ausztria ! Azt hiszem, ez az ország első fórumának intencziója nem lehet, és hiszem, hogy a pénzügyminister ur belátja ezt és segítő kezét nyújtja nekünk, bár eddig nagyon ellenkezett eddigi nézetünkkel. Legyen szabad végül felolvasnom egy rövid idézetet. Koritovszky osztrák pénzügyminister beszédéből. A mikor azt kérték tőle, hogy az osztrák kereseti adót és az osztrák jövedelmi adót emelje fel, csak azért, hogy az államnak nagyobb szükségletét fedezhesse, ő a következőket mondotta: »az osztrák állam pénzügyi'bevételi forrásainak növelése szempontjából minden útra és módra lehet gondolni, csak épen az osztrák kereseti adó és jövedelmi adó emelésére nem, mert ez az adó már most is súlyosan nehezedik az osztrák közgazdaságra és emelése szükségképen az ország kárára vezet«. így beszélnek Ausztriában azokról a foglalkozási ágakról, a melyeket önök olyan súlyosan akarnának megadóztatni. így beszélnek és cselekszenek ott, és ezért könnyebb az ő munkájuk, sokkal könnyebb az ő meggazdagodásuk, és azért vagyunk itt mi, az itteni kereső osztály olyan nyomorultak és olyan szegények. Pedig itt hivatkozhatom a pénzügyminister urnak egy kijelentésére, a melyet ő 1893-ban tett, és nagyon kérem, hogy tegye azt most is magáévá. Ö akkor azt jelentette ki, hogy »merénylet a kereskedőket és iparosokat egyoldalulag az agráriusok javára megadóztatni«. Ha ezt a nézetet fen tart ja a t. pénzügyminister ur, akkor nagyon hamarosan meg fogja változtatni ezen adójavaslatot és akkor e t. pénzügyminister ur okvetlenül elfogadja az általam benyújtandó határozati javaslatot, a mely abban kulminál, hogy ezen törvényjavaslatot itt e házban ne tárgyaljuk. ^ r

>

; Ha a t. pénzügyminister ur fenntartja azokat az elveket, a melyeket nagy örömömre táplált abban az időben, midőn még a merkantilisták vezérének nevezték; ha visszahívja emlékezetébe azokat az időket, a melyek nem voltak a legcsunyább idők az ő múltjában, sőt a melyek nézetem szerint az ő legszebb emlékeihez tartoznak, ha a t. pénzügyminister ur ezen hitvallást ma is magáévá teszi: akkor azokhoz is csatlakozni fog, a miket én itt elmondani bátor voltam. Midőn a föld értéke megduplázódott; midőn a kereskedelem és ipar pang, a mit nemcsak mi, hanem a pénzügyminister ur is elismer; midőn itt azon gondolkodunk, hogy a kisebb osztályokat mentesítsük : akkor ilyen súlyos terhet rakni a munkás középosztály vállára a legnagyobb bűn. Nem akarom a t. házat hosszasabban fárasztani, hiszen lesz alkalmam még ezen kérdésekre visszatérni, s azért abba is hagyom érvelésemet. Csak azt jegyzem meg, hogy hiszek abban, hogy a képviselőház nem fog hozzájárulni a városi lakosság megnyomoritásához, de hogyha tévednék e feltevésemben, akkor legyenek meggyőződve arról, (Halljuk!) hogy be fog következni az, a mi megtörtént valamikor Meszlény! Lajossal. (Halljuk I) Talán emlékeznek még Meszlényi Lajosra, a képviselőháznak egykori kedves tagjára, a ki valóságos gentry, de azért minden izében demokrata volt, a kinek azonban volt egy rossz tulajdonsága, az, t. i., hogy nem szerette a ködmönszagot. Egyszer ez az ő hire, hogy nem szereti a ködmönszagot, a mezőkeresztesi matyóknak a fülébe is eljutott és midőn képviselőválasztásra került a sor, egy öreg matyó odaállt elébe, azt mondván neki, hogy: »ugy-e, most kell a ködmönszag; ugy-e, most kellemes a ködmönszag ?« Es akkor történt meg az, hogy Meszlényi Lajos össze-vissza csókolgatta a tisztelt polgártársat. Hát én is azt mondom, hogy abban az esetben, ha csalatkoznám, legyenek előre tisztában azzal, hogy önök is meg fogják majd tanulni azt, hogy a ködmönszag kellemes, meg fogják tanulni majd akkor, a midőn a polgárok előtt kell számot adniok arról, hogy milyen alapon voltak képesek megadóztatni a legerősebben azokat, a kik Magyarország legnagyobb kontingensét képezik. Van szerencsém a következő határozati javaslatot beadni (Halljuk 1 Halljuk! Olvassa) : »Tekintve," hogy egyenesadó-rendszerünk átalakítása a községi adózás gyökeres átalakítása, a jövedéki büntetőjog és a jogorvoslati rendszer reformja nélkül el nem képzelhető, utasittatik a kormány, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslatok visszavonásával adózási rendszerünk minden irányú átalakítására nézve nyújtson be javaslatot.« Természetes, hogy a javaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a középen.) Elnök : T. ház ! Az idő előrehaladván, bátor-