Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-400

84 íOO. országos ülés 1909 január 21-én, csütörtökön. Egy hang (balfelől) : Erdővel együtt! Sándor Pál: Ez a művelt terület megoszlásáról szól a magyar birodalomban a birtokosok szerint. (Zaj.) Polónyi Géza : De abban benne van az erdő is ! (Felkiáltások : Rossz statisztika !) Egy hang (balfelöl) : De ha Glücksthal mondotta ! (Derültség.) Sándor Pál : Meglehet, hogy t. képviselőtársamnak nagy tudása van ; én mindenütt ott veszem tudásomat, a hol kapom; összeszerzem czéljaimra ott, a hol kapom. Ha a képviselő ur olyan fölényben van, hogy a saját fejéből képes azt kihozni, hát méltóztassék csak produkálni. Laehne Hugó: Nem én mondtam, más mondta ! Sándor Pál : Itt csak mezőgazdasági statisztikáról van szó, erdőkről nincsen. Konstatálom, bármilyen kellemetlen legyen is, hogy 99-31% föld a birtokosok 44%-át képezik és az egész mivelt terület csak 48-84%-át birják, mig körülbelül 180.300 birtokos birja a többit. Ezekből 1945 birtokos képviseli 31-19%-át a magyar földnek. Tehát 2,400.000 földbirtokosnak van 13 millió holdja, 16.406-nak 3-4 millió és 1945-nek 7-4 millió. Igen nagy veszélyt látok abban, hogy azok a birtokok, a melyek voltakép a kisbirtokosok kezére kellene, hogy kerüljenek, mindinkább azoknak a kezébe kerülnek, a kiknek a kezén az u. n. holtkéz és a latifundiumok vannak. Laehne Hugó: A lipótvárosi latifundiumok kezébe ! Sándor Pál : Elhiszem, kérem, hogy a nagy földbirtoknak egyik rabszolgája itt lármáz, — elhiszem. Laehne Hugó: Nem vagyok rabszolgája! Sándor Pál : En annak tekintem. (Zaj.) Konstatálni óhajtom, hogy a kincstári, általában kötött birtokok folyton és folyton növekednek, a mi az ország lakosságára és magára a. nemzetre nézve a legnagyobb veszélylyel jár. Konstatálni akarom a statisztikai kimutatások alapján a következőket (olvassa) : »1870-ben a kincstári birtok körülbelül 2,700.000 hold volt, mig 1900-ban 3,100.000, a növekedés tehát 467.000 kataszteri hold. Konstatálom, hogy a városi és községi birtokok 6,300.000 holdról 8,600.000-re emelkedtek, az emelkedés tehát 2,300.000 hold volt. Az egyházi birtok 1,288.000 holdról 2,500.000-re emelkedett, a növekedés tehát harmincz esztendő alatt 1,400.000 kataszteri hold. A hitbizományi birtokok 463.000 holdról 2,363.000 holdra emelkedtek, az emelkedés tehát harmincz év alatt 1,700.000 hold. Az egyházi és a hitbizományi birtokok tehát növekedtek 1,900.000 holdról harmincz esztendő alatt 4,500.000 holdra.« (Zaj.) Bármennyire ragaszkodjék is valaki ahhoz, hogy jónak találja azt, hogy . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, Sándor Pál: ... ezek a nagybirtokok mint a magyar nemzetnek . . . (Zaj. Nagy György közbeszól.) Elnök (csenget) : Kérem Nagy Gj^örgy képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. Sándor Pál képviselő arat pedig kérem, méltóztassék beszédét folytatni. Sándor Pál : Bármennyire is kivánja valaki, mondom, hogy e birtokokat — a mint sokan mondják, — mint utolsó vagyonát Magyarországnak, meg kell tartani, mindazonáltal azt hiszem, senki sem lesz kétségben az iránt, hogy ezen nagybirtokok folytonos erős gyarapodásával az ország népességének érdekeit nem szolgálhatjuk, az ország vagyonát kellőképen nem szaporíthatjuk. A nélkül, hogy ezekre most rátérnék, azt hiszem, minden szocziális érzésű embernek csak az lebet a hitvallása, hogy az ország földje, ugy mint Prancziaországban és Németországban.— statisztikai adatokkal nem akarom a t. házat untatni, — minél kisebb parczellákban magyar emberek kezébe jusson. (Helyeslés a középen.) Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben kétség nem áll fenn. Nem akarok én itt semmiféle prozelitákat csinálni a nagybirtok, a latifundiumok vagy mások ellen, nem akarom egyes osztályok adózását kiemelni; én nem kérek mást, csak igazságosságot — igazságosságot az ország érdekében és nem egyes osztályok érdekében. (Helyeslés a középen.) Az előbb azt láttam, hogy kétséget támasztottak az iránt, hogy általában azok az adók, a melyekkel a városi osztályt erősen sújtják, elégnagyok volnának a földbirtokkal szemben. Leszek bátor egyes statisztikai adatokból kimutatni, hogy a földhozam mennyivel emelkedett, másfelől ki fogom mutatni, hogy mennyivel emelkedtek azon adók, a melyekkel általában sújtva volt és van az ország, a közvetett adók. Ezen statisztikai adatok szerint, a melyek 1883-tól 1906-ig terjedő időre vonatkoznak (olvassa) : »1883-ban a kereseti adó hozadéka volt 32 millió korona,* 19O6-ban\50 millió korona, t. i. a négy kereseti adóé.» Ez összesen kitesz 60%-os emelkedést. A részvénytársulatok adója, a mely oly sokszor szóba kerül, 1883-ban 5 millió volt, 1906-ban 8 millió. Nem titkolom egy pillanatra sem, hogy a t. pénzügyminister urnak igaza van abban, hogy ezek is nagyobb adót birnak el, a mint azt Hoitsy Pál t. előadó ur előadta. A tőkekamat és járadékadó volt 1883-ban 5~y

2 millió, 1906-ban 11 millió. A. fogyasztási adók közül a szeszadó volt 1883-ban 16 millió, 1906-ban 86 millió, tehát 400%-os emelkedés. A ezukoradó 1883-ban hét mülió korona, 1906-ban 33 millió, tehát 380% az emelkedés. A petroleumadó, — ez pedig tisztán a szegény emberek világitását szolgáltatja — 1883-ban 3 millió, 1906-ban 11 millió. Az emelkedés tehát 250%. A földadó eredetileg volt 29% 1881-ben 25%% 1883-ban; most leszállítják 20%-ra. Ez az a mérleg, a melyet én csináltam. De csináltam egy másikat is. (Halljuk ! a középen.) A földadó az ötvenes években az egyenes adó