Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-400

iÖÖ. országos ülés 1909 január tl-én, csütörtökön. 79 Ezt tiltják a házhaszabályok. Kénytelen leszek különben név szerint megnevezni azon képviselőket, kik folytonosan közbeszólnak. (Halljuk.

1 Halljuk!) Sándor Pál: Nagyon sokat beszélnek nálunk adómorálról. Az adómorál eddig bizony Magyarországon ä lehetetlenségekhez tartozik. Hogy lehessen adómorál ott, hol a gyengébb fél látja és tudja, hogy a nagyobb kevesebb adót fizet, mint ő ? Hogy lehet adómorál 25 és félszázalékos földadónál, mikor minden gyerek tudja, hogy a nagybirtok nincs megadóztatva, a kicsiny pedig erősen meg van terhelve ? (Ellenmondások.) Számszerint ki fogom mutatni. Hogy lehet adómorál egy országban, hol 10%-nyi kereseti adó van kiírva;* hol az állam maga azt mondja, hogy ezen 10%-ot neked sohasem kell fizetni ? Hogy lehet adómorál egy olyan államban, hol a II. osztályú kereseti adó oly sokáig sújtotta tisztán a szegény embert, mert majdnem egyenlő adózás volt a nagybirtok és a kisbirtok részéről ? (Zaj. Felkiáltások : Eltörülték!) Én az adómorált hirdetem és azt mondom, hogy eddig nem lehetett adómorál. Adómorálról ebben az országban csak akkor lehet szó, ha egy arányos, igazságos adókulcsot létesitünk, mely megfelel az országban létező viszonyoknak. Ha magasabbra teszszük az adót, mint a mennyit az egyes osztályok elbirnak, akkor az adómorállal ott tartunk, a hol elébb tartottak. Ha a t. pénzügyminister ur a kereseti adót 3%-ban állapitotta volna meg, s talán még súlyosabb kondioziók mellett, mint a mostaniak, s követelte volna, hogy azt mindenki fizesse meg, az ellen nem lehetett volna kifogást tenni. Ha azonban azt kivánja javaslatában, hogy 5%-ot fizessen plus, esetleg 5% jövedelmi adót és azt még fel lehet emelni 4%-kal, ez az igazságnak semmiképen meg nem felel. De én kérdezem, ha adómorált követelnek minden egyes adónemnél, miért épen a földadónál nem követelnek ? Miért épen a földadót kötik meg maximális kontingenssel ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Sándor Pál: Miért nem követelik meg a gazdag földbirtokosoktól, hogy annyit fizessenek, a mennyit törvény szerint és igazság szerint fizetniök kell ? Miért követelik önök, hogy megmaradjon a maximális kulcs olyan alacsonynak, hogy a legalacsonyabb, a mely eddig Magyarországon volt ? Hol van itt az adómorál ? Miért van az, hogy más exisztencziáknak nemcsak fizetniök kell az 5%-ot kereseti adóban, hanem még ki van mondva, hogy a minimális tételek alapján joga van a bizottságnak eljárni, ha ez neki jobban tetszik ? Nem elégséges a kereseti adónál, hogy kimondják azt, hogy a valódi jövedelem szerint kell az 5%-ot fizetni, hanem még azt is konczedálják a bizottságnak, hogy ha neki jobban tetszik, akkor minden vizsgálat, minden tanuzás és könyvvizsgálat daczára joga van az ő saját belátása szerint az adót kivetni. Hol van itt adómorál a jövőre nézve ? Ne beszéljünk adómorálról ennél a javaslatnál, a hol adómorálról beszélni nem szabad. Erre az adómorálra csak még egyet mondok. En azt hiszem, hogy a pénzügyminister ur ő exczellencziája az adómorálnál csak az adózóra gondolt és nem az államra, mert az államnak nincs szüksége arra, hogy adómorálja legyen. Az adózótól megköveteli, hogy becsületesen, utolsó fillérig bevallja jövedelmét, de az államtól nem követeli meg, hogy az igazság szerint állapitsa meg az adózó terhét. Ott, hol az állam maga adómorált nem ismer, nem követelheti meg az adózótól sem, és ez mindig arra fog törekedni, hogy a magasabb kulcs mellett kijátszsza a pénzügyi hatóságot. Meglehet, hogy egyesek áldozatul esnek ezen kijátszásnak, hanem azért még sem fog czélt érni ebben a tekintetben a t. pénzügyminister ur. A demokrácziának . . , Laehne Hugó: Ah! Sándor Pál: . . . Hát maga arisztokrata, hogy a demokráozia szó a fülét sérti ? (Mozgás és zaj a középen.) Laehne Hugó: Még nevetni sem szabad ? Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: A demokráczia alapelve, hogy mindenki adózzék saját tehetsége szerint, ez pedig a jövedelmi adóban kulminál, a mely körül a többi adónemek helyet foglalnak, a többi eddigi adónemeket pedig fentartani, de egyszersmind jövedelmi' adóval sújtani is, ez sohasem volt a demokráczia követelése. Ez ellenkezőleg, inkább az arisztokrácziának, tehát Laehne t. kéjyviselőtársamnak nézetét képezi, az, t. i., hogy ne a valódi jövedelem szerint adózzon valaki, hanem hogy lehetőség szerint egyik osztály kijátszhassa a másik osztályt abban, hogy melyik fizet kevesebbet. Magam is tiltakoznám az ellen, hogy azok az osztályok, a melyeknek egyik képviselője én is vagyok, ne fizessenek igazságosan annyit, a mennyit fizetniök kell. Magam is helytelennek tartom azt, hogy egyes foglalkozási ágakban vannak sokan olyanok, a kik alig fizetnek adót. Buza Barna: Ugy van! Sándor Pál I Magam is azt mondom, hogy ezeket az adókat az igazság szerint be kell hajtani. Teljesen azon az állásponton vagyok, hogy egyenlően adózzanak a többiekkel, de megkövetelhetem ezt ott is, a hol a nagy milliók vannak . . . Laehne Hugó: önöknél vannak a nagy milliók. Sándor Pál: . . . megkövetelhetem azoktól is, a kik eddig alig adóztak valamit. . . Laehne Hugó : ön mennyi adót fizet ? Sándor Pál : ... a kik arra törekedtek, hogy a községi adókat magukról egészben elhárítsák. Egy hang (jobbfelől) : Kik azok ? Sándor Pál : A nagybirtok ! Be fogom bizonyítani, hogy ezeket az óriási terheket a községek adóival átruházták arra, a szegény lakosságra, a mely a falvakat lakja. Ez nem igazság, és itt kellett volna a t. ministerelnök urnak eljárnia,