Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-400

íOO. országos ülés 1909 január 21-én, esütörtökön. 75 venni, hogy mit méltóztatott Szivák Imre t. képviselőtársamnak azon megjegyzésére válaszolni, hogy a harminczad-utasitás irányadó-e még a jövedéki dolgoknál, vagy nem. A kezelési törvénynek nem tudom melyik szakaszában benne van az, hogy az ezen törvénynyel nem ellenkező törvények, gyakorlatok stb, érvényben maradnak. Már most tudomásom szerint az 1788-iki harminczad-rendtartás hatodik része és az 1842-iki harminczad-utasitás negyedik része a jövedéki kihágásoknál ma is érvényben van; pedig az annyira elavult, hogy azt igazán szégyen lentartani. Például benne van — természetesen tudom, hogy ez ma nem érvényesíttetik, de hogy jellemezzem a karakterét, felhozom — benne van, hogy a jövedéki kihágásoknál testi büntetéssel sújtható ki nem tudja megfizetni a kihágásért járó büntetésösszeget. Kmety Károly : Ezt nem alkalmazzák ma már ! Nagy Sándor : Tudom, csak felhozom, hogy benne van. Benne van továbbá, hogy nemeseket és lelkészeket, ha jövedéki kihágást követnek el, nem lehet megidézni, kivéve ha mint kereskedők követtek el ilyet. Ugy látszik, már akkor sem volt igen tetszetős foglalkozás a kereskedőé. Polónyi Géza: Nem ezt mondja, hanem azt mondja, hogy a zsidótól el kell vonni az üzletét. Ez is benne van, majd holnap felolvasom ! (Zaj.) Nagy Sándor : Én a zsidókról most nem akarok beszélni, csak azon nézetemnek akartam kifejezést adni, hogy világosan kifejezésre kell juttatni a javaslatban azt, hogy a harminczad-utasitás intézkedései teljesen hatályukat vesztik. (Helyeslések.) A t. pénzügyminister ur ettől az adójavaslattól várja az adómorálnak Magyarországon való megerősödését. (Halljuk ! Halljuk !) Az adómorálra nézve egy trieri pap »Steuermoral« czim alatt egy munkálatot irt, és abban megállapitja, hogy az adómorál tulaj donképen csak a biblikus időkben állott fenn egész terjedelmében, mert abban az időben megvolt még az az elv, hogy »add meg a császárnak, a mi a császáré*; de azóta az egész világon az adómorál folytonosan sülyedt, és azért nagyon kétséges, hogy ez a javaslat az adómorált helyre fogja-e állitani. A földbirtokos urak sem hányhatják a szemükre azoknak, a kik a kereseti adó alá tartoznak, hogy ők miért vétettek eddig az adómorál ellen. A földbirtokosoknak könnyű volt eddig nem véteni az adómorál ellen, mert hiszen ők nem adóbevallás alapján adóztak. De Ausztriában is kitűnt, hogy milyen nagy ez az adómorál, a hol például a 96-os törvény alapján megesett, hogy inig a kataszteri tiszta jövedelem 330 millió koronát hozott ki, a földbirtokosok tiszta jövedelem gyanánt 1903-ban 250 millió koronát, 1904-ben pedig 260 millió koronát mutattak ki, tehát kevesebbet, mint a mennyit a kataszteri tiszta jövedelem feltüntetett. (Zaj.) Távol áll tőlem, t. képviselőház, hogy én ezzel a földbirtokosok ellen akarnék támadni. A legnagyobb tisztelettel viseltetem Magyarország földbirtokos-osztálya iránt, és ezt csupán annak a jellemzésére hoztam fel, hogy tényleg az államok intelligencziájának fokával együtt jár az, hogy az adómorál egy országban megerősödjék. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselőház ! Nagy Sándor : Végigmenve, t. ház, ezeken a törvényjavaslatokon, a midőn befejezem beszédemet,- megcsinálom a rezümét is, a mint megcsinálta azt Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam. (Halljuk! Halljuk!) Az én rezümém pedig az, t. uraim, hogy ez a törvényjavaslat az első, a mint már említettem, mely a jövedelmi adót behozza ; ez a javaslat igazságtalan adókat törül el és épen a kisemberek szempontjából jó, továbbá a kontingentálás intézménye által eloszlattattak mindazon aggodalmak, a melyek fenforogtak. A jövedelmi adótól igenis várjuk azt. De nem ezen reformból kifolyólag, hanem a jövőben az adóalanyak és adótárgyak szaporodása folytán — hogy a jövedelmi adó nálunk is megteszi azt az utat, a melyet megtett Poroszországban és Ausztriában. Ott az adóügyi bizottság véleménye szerint 30 millió koronára taksáltatott a jövedelmi adó hozadéka és ma már hatvan millió koronát tesz ki, mert hiszen ha természetes utón fejlődik valamely állam, ennek a növekedésnek nagyon helyesen be is kell következnie. Könnyű dolog minden társadalmi osztályt kielégíteni akarni és ha idejön a kultuszminister és magasabb kultúrai czélokra összegeket kér, azt megszavazni, jó utakat, jó közegészségügyet teremteni, szóval az áham minden igényét kielégiteni akarni és az állami intelligencziát fokozni, de akkor t. uraim az adóalanyok és adótárgyak természetes szaporodásáról is kell gondoskodnunk. És minthogy ez a javaslat egy igazságos jövedelmi adón alapuló törvényalkotás, a mely a jövedelmeket igazán az adóztatás alá akarja vonni, minthogy ezt látom t. ház, azért csak azt mondhatom, hogy üdvözölnöm kell ezt a reformot és azt a magam részéről a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik szólásra ? Szmrecsányi György jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. képviselőház ! Mikor utoljára beszéltein a képviselőházban egy lényeges tárgyról, a kiegyezési kérdések komplexumáról, akkor a pénzügyminister ur ő exczellencziáj a ugy látott engem, mint egy letűnt korszaknak árnyékát, és ugy akarta a ház előtt az én működésemet és tevékenységemet ecseteim, hogy »ennek a letűnt árnyéknak pedig ti, t. képviselőház, ne higyjetek !« A mostani adóagitáczió tekintetében szintén abban a világitásban akarják odaállitani azt a nagy, óriási küzdelmet, a melyet a városi lakosság folytat; ismét azt akarják elhitetni a világgal, hogy ez egy politikai frak10*