Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-399

399. országos ülés 1909 január 20-án, szerdán. 63 czellában volt egy rablógyilkossal, a kit a zágrábi törvényszék halálra itélt. (Mozgás.) Josipovich Géza horvát-szlavon-dalmát minister : Az esperes ? Polit Mihály: Nem az esperes ; nem állítottam. Hanem az egyik vádlott, jómódú, intelligens ember. Ezek az emberek, minthogy hónapokon át nem hallgatták ki őket, éhségsztrájkhoz folyamodtak. Akkor a kórházba kellett őket transzportálni. De azt találták ki Zágrábban, hogy a ki éhséggel sztrájkol, az abnormális, őrültforma ember és azért a kórháznak abba az osztályába szállitották őket, a hol az őrültek vannak. Persze mindjárt elálltak. Volt egy eset, hogy egy pap nem akart kórházba menni, ellenállt, borzasztó lármát csapott, pedig oly gyenge volt, hogy az orvos azt mondta, el kell szállítani. Ebből nagy lárma keletkezett, a többi fogoly erőszakkal akart kimenni a czellákból, de a börtönőrök szuronyokkal léptek közbe, vasra verték őket és sötét czellákba transzportálták az illetőket. Nagy György: Súlyos vádak ! Polit Mihály : Ezek olyan jelenetek, hogy emlékeztetnek a franczia nagy forradalom börtönjeleneteire, a rojalistákra. Kérdem, vájjon ilyen eljárás méltó-e Magyarországhoz, emeli-e renomméját a külföldön, hogy ilyenek történnek ? Nincsen más kifejezésem erre, bocsánatot kérek, hogy ezzel élek, de a magyar szótárban csak egy szót találok rá és ezt lehet alkalmazni, széles Horvátországban, és ez az, hogy ez rémuralom. (Mozgás.) T. ház ! A szerb foglyok közt volt egy dúsgazdag ember, kereskedő, ki jóltevője volt az egész környéknek, a katholikus horvátoknak. Mikor látták ezt a katholikus horvátok, akkor a katholikus papok összejöttek és a horvátokkal nagy küldöttségben Zágrábba mentek, kérvényt intéztek Ö felségéhez és azt mondták, hogy ez az ember teljesen ártatlan. Utoljára sikerült, hogy ez az ember, miután pár hónapig volt fogságban, szabadon bocsáttatott. És mit mondott ez az ember ? Azt mondta : barátaim, én most kimegyek ezen kis börtönből, de jövök egy nagy börtönbe és ez Horvátország, mert a mai napon Horvátországban nincs szabadság, nincs törvény és nincs alkotmány. Az én interpelláczióm ezélja épen az, hogy a normális állapotok helyreállíttassanak Horvátországban, és azt hiszem, hogy minden magyar hazafinak ez a véleménye. T. ház ! Ezek a foglyok védőket választottak és a védelmet elvállalta előkelő 30 horvát és szerb ügyvéd. Ezek között van a volt tartománygyűlésnek az elnöke, dr. Medákovics Bogdán. A magyar kormány ezt a férfiút ismeri, tisztességes ember, tisztességes politikus. Ö ügyvéd, de nem szorul az ügyvédségre, és ha ezek a foglyok nem volnának ártatlanok, dr. Medákovics bizonyára nem vállalta volna a védelmet. Nagy György: Az ügyvéd elvállalhatja a védelmet, nem kell a vádlottnak ártatlannak lenni. Polit Mihály : Ezek az ügyvédek egy könyvet adtak ki az egész perről és azt mondták, hogy még a második, harmadik és negyedik kötet meg fog jelenni. Ezt elolvasni már túlhalad minden képzeletet. Ebben a könyvben jelezve van a szereplése a hires és hírhedt Naszticsnak. En tudom, hogy nem szabad a parlamentben megtámadni olyan embert, a ki nincs abban a helyzetben, hogy magát itt védje ; de azt is tudom, hogy az európai parlamentekben, ha' bebizonyul valakiről, hogy agent provocateur, nemcsak szabad megtámadni, hanem kötelesség is ezt tenni. Pedig ez a Nasztics — a vádirat súlyt fektet rá — egyszerűen agent provocateur, a ki szomorú üzletet gyakorolt Montenegróban, Belgrádban. Szarajevóban és utoljára eljött Horvátországba, hogy ott a kir. ügyész őt koronatanúnak szerepeltesse. Ha ilyen embert lehet koronatanúnak szerepeltetni, akkor minden kóborlót és minden csavargót lehet koronatanúnak szerepeltetni. Elnök: Figyelmeztetem a szónokot, hogy távollevőket ne támadjon és ne sértsen. Kérem arra is, hogy legyen tekintettel az idő előrehaladott voltára és a háznak fáradtságára. Polit Mihály : Rövid leszek. Ezeknek előadása Magyarország érdekében fekszik, mert mint Magyarországnak fia nem szeretem, hogy a renomméja Magyarországnak olyan legyen, hogy ez nem j ogállam. Méltóztassék még csak pár szót meghallgatni; mindjárt befejezem. Magyarországnak és a magyar nemzetnek nemcsak Aradon voltak vértanúi, hanem vértanúi voltak a mohácsi vész óta is. Nem hiszem, hogy Magyarország érdeke volna utánozni az osztrák eljárást, felidézni Caraffa idejét Horvátországban. Én azt gondolom, hogy nagy szégyen volna, hegy mig Magyarország alkotmányos ország, Horvátországban az önkény uralkodjék, mert ott még a Bach-korszak rendeletei vannak nemcsak a közigazgatási, hanem a bírákra is vonatkozással. Az én interpellácziómnak épen az a ezélja, hogy az igazságszolgáltatás legyen szabad. Jellemző, hogy mindezen 53 vádlott a választásnál Rauch jelöltjei ellen szavazott. En csak egy kéréssel fordulok önökhöz : ne tessék harmadiknak az ügyét képviselni itt a magyar parlamentben. Van, kinek ezen egész állapot nagyon is érdekében áll! Ne tessék oly helyzetbe hozni Magyarországot, hogy reá applikálni lehessen ezt a latin mondást : sic vos non vobis. Nagy György: Kinek az érdeke 1 mondja el! Elnök: Csendet kérek, Nagy György képviselő ur. Polit Mihály : Ezek után bátor vagyok a t. ministerelnök úrhoz a következő interpellácziót intézni (olvassa) : »Interpelláczió a ministerelnök úrhoz. 1. Informálva van-e a ministerelnök ur a