Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-399

399. országos ülés 1909 január 20-án, szerdán. 47 kielégítő módon, mert pusztán a fővárosról gondoskodott, de az ország többi városairól nem gondoskodott. Igenis azt látjuk, hogy a jövedelmi pótadőnál a jelenleg érvényben álló törvény Budapestre nézve 4000 koronás lét­minimumot állapit meg, a mennyiben ezen határig a törzsfizetést jövedelmi pótadómentes­nek jelenti ki, másutt pedig a jövedelmi pót­adótól való mentességet 3000 koronányi határon alul állapítja meg. A jövedelmi pótadóra nézve tehát igenis megtaláljuk a Budapest és a vidék közti megkülönböztetést és ennek nagyon egy­szerű alapja és indokolása volt, mert hogyha egy kormány a saját alkalmazottainak lakbérét is a városok különböző kategóriái szerint különbözőképen méri ki, akkor hogyan lehet és szabad arról beszélni, hogy a megélhetés föltételei mindenütt ugyanazok? De nemcsak az alkalmazottak IV. osztályú kereseti adójánál látjuk meg az ezen jövedelmi pótadóra nézve megállapított létminimumban a megkülönböztetést a főváros és a vidék között, hanem ennek a megkülönböztetésnek nyomait látjuk a III. osztályú kereseti adó jövedelmi pótadójánál is. (Ugy van!) A jövedelmi pót­adóról szóló törvény ugyanis Budapesten 400 forintban, másutt pedig 300 forintban állapí­totta meg azt az adóköteles keresetet, mely után nem a jövedelmi pótadó 35%-a, hanem csak 10°/o-a fizetendő. A Budapest és a vidék közti különbséget tehát az általános jövedelmi pótadőról szóló törvény — erre bátor voltam rámutatni — két esetben is ismerte és ismeri most, mert érvény­ben van. Nem kielégitőnek neveztem ezen ren­delkezést azért, mert nemcsak Budapest, hanem a 15.000 lakosnál több lakost számláló városok is igényt tarthatnak arra, hogy a létminimum meg­állapításánál figyelembe vétessenek. (Helyedén.) Egyebekben én ezt a megkülönböztetést Budapest, a városok, a kisebb községek és az egész kis falvak közt, a melyet nem kivan ismerni a j^énzügyminister ur a létminimum megállapításánál, javaslataiban egyéb helyeken feltalálom, (Ugy van!) mert akkor, midőn a házbéradó megállapításáról van szó, akkor tud különbséget tenni Budapest és a 15.000 lakos­nál népesebb vagy csekélyebb népességű városok közt; akkor tud Budapest számára megállapí­tani egy 17°/ 0-os, a többi városok számára pedig egy 15%-os házbéradót, a kisebbek szá­mára egy ll°/Vosat és végül megáll a 9%-nál. Ha tehát a házbéradő magasságának meg­állapításánál tudunk különbséget találni városok és falvak közt és a mikor bizonyos az, hogy a házbéradó magassága egyenes arányban, kapcso­latban és összeköttetésben van a megélhetés feltételei nehezítésével, mert a házbéradót nem a háztulajdonosok, hanem a lakók viselik, a kikre az általhárittatik, akkor a létminimumot ilyen törvényjavaslatban, a mely ezt a meg­külömböztetést a házbéradónál ismeri, az egész országban egységesen megállapítani: nem az egyenlőség elve, hanem az egyenlőség formasága, a valódi egyenlőségnek és arányosságnak a ki­gunyolása. (Elénk helyeslés a középen.) T. ház! Nemcsak a létminimuma ala­csonyabb a mi jövedelmi adótörvényünknek, mint az osztrákénak, hanem a skála alkalmazá­sában is általában a tervezett törvény súlyo­sabb teher alá vonja Magyarország egész adózó közönségét, mint az osztrák törvény. Az osztrák jövedelmi adónak maximális kulcsa sohasem éri el az 5%-ot, hanem az előtt megáll. (Mozgás.) Nem éri azt el. Magasabb létminimummal kez­dődik, 1200 koronával és a maximális kulcsa alacsonyabb, mint a mienk. Igen egyszerűen elvégezheti bárki az összehasonlítást, ha egymás mellé rakja az osztrák jövedelmi adótörvény skáláját és a pénzügyi bizottság által most már kiegészített magyar tervezet skáláját. Azt kell találnia, hogy 800—900 korona jövedelem mel­lett a szegény osztrák nem fizet semmit, a gazdag magyar fizet 5 koronát, 900 koronán túl 1000 koronáig a szegény osztrák nem fizet semmit, a magyar fizet 6 koronát, 1000 koroná­tól 1100 koronáig a szegény osztrák nem fizet semmit, a magyar pedig fizet 7 koronát. íme, a iétminimumbeli különbség a legszegényebb osztályoknál. Már most a skála további részeiben is mindenütt található differenczia, még pedig ko­ronákban kiszámithatóan mindig a magyar adózó hátrányára. Mindenütt magasabb a ma­gyar adózó jövedelmi adóterhe, a mi azután nemcsak a városi lakosságot, hanem az egész ország lakosságát érinti. Az alsó fokoknál mu­tatkozik ez a különbség 3 koronákban, 8 koro­nákban, a középfokokon mutatkozik 36 — 52 — 60 — 92 koronákban, a legmagasabb fokokon pedig 500 — 550 — 750 korona differencziát is tesz ki. Unalmas munka volna az egész skála felolva Sasa. de elvégezheti ezt a munkát bárki, ha egyszerűen egymás mellé rakja a két skálát. Azt fogja tapasztalni, hogy nincsen egyetlenegy tétel sem, a melyben a magyar adózó ne fizetne többet, mint az osztrák. Hogy ennek mi az indokolása, azt nem tudom. Lehet, hogy az a büszke öntudat, hogy többet ér magyarnak lenni, mint osztráknak, tehát fizessünk többet. Ezt én belátni nem tudom, hogy egy szegényebb ország lakossága miért birjon ki nagyobb ter­heket, mint egy gazdagabb ország lakossága. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Hencz Károly közbe­szól.) Te is visszamehetsz barátom. A Henczek körülbelül ugyanazon időben jöttek be Árpád­dal, mint a Weiszok. (Derültség.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos: Nemcsak a kereseti adó­ban fizet többet a magyar iparos és kereskedő, mint az osztrák, hanem jövedelmi adóban is többet fizet, mint az osztrák. A jövedelmi adó

Next

/
Thumbnails
Contents