Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-399

44 399. országos ülés 1909 január 20-án, szerdán. fogja sinyleni ezt az egész u. n. adóreformot az a középosztály, a melynek jövedelme 20—30 ezer korona, mert azt már mint tőkegazdag, hatalmas férfiú jövedelmét tárgyalják ebben az országban, holott e jövedelmek azt hiszem nem tartoznak még a nagy jövedelmekhez, mert családos embernél, a kinek társadalmi állása van, még az nem teszi 'dhetővé, hogy a tőkegyűjtést a jövőre megkezdhesse, hanem egyszerűen a család tisztességes fentartását és a gyermekek tisztességes felnevelését teszi lehetővé. A keresetadónak 5%-os kulcscsal való megállapítása egy ily tőkeszegény országban, a hol, mint mondom, a középosztályt kinevezik gazdag társadalmi osztálynak, ily körülmények közt a középosztálynak még további összeroskadását és további gazdasági meggyengítését fogja eredményezni. Eredményezni fogja a keresetadónál és a jövedelmi adónál azt, a mire mindenki igazán undorral gondol, eredményezni fogja azt, hogy a jövedelem- és keresetbevallási kényszer ép ugy mint ma, teljesen csődöt fog mondani, mert mindenki védekezni fog, a középosztálybeliek pedig különösen fognak védekezni az egzisztencziájukat, megélhetésüket fenyegető tönk ellen, mert kiszámíthatja bárki papiron, hogy a kereseti adó czimén, a mely mellé a középfokon már a 3*4% jövedelmi adó járul, 814%-ot igazi kipuhatolható jövedelem után senki sem fizethet. Be fog ennélfogva állani a szégyenletes állapot, a mely meg van ma, hogy a kényszerbevallásnak bekövetkezik a csődje, vallomást tenni nem fognak, inkább eltűrik, hogy a minimális tételekkel legyenek megadóztatva, tehát a mai állapot azzal a változtatással áll fenn, hogy ma megkétszereződött minimális tételek mellett fognak 5%-ot fizetni, azelőtt pedig ennek felét képező minimális tételek alapján fizettek 10%-ot, de minthogy az inquizitórius eljárás lehetősége sokkal nagyobb mértékben van meg, mint volt eddig, ennek következtében egyes kiválasztottak, kivételesek, áldozatul fognak esni az adóreformnak, (Mozgás.) a kikre egyenesen pályáznak, vagy a kik gyanúsakká teszik magukat. (Mozgás.) Előre jósolom, hogy ez adóreform életbeléptetésével a bevallás az egész vonalon rendszeresen meg fog tagadtatni, mert mindenki inkább fizeti a minimális tételeket a középjövedelműeknél, még hozzávéve az l-f 5, tehát 6, a kereseti és jövedelmi adónál pedig a 12%-os birságszerű adóemelést is, a mely a bevallás elmulasztása után jár. Inkább senki sem fogja bevallani keresetét, jövedelmét, semhogy a középosztály részéről teljesen elviselhetetlen 8 vagy 8%%-os adót viselje, személyesen kipuhatolható jövedelme után, a mihez természetesen még egyéb adók, községi és helyhatósági pótadók is járulnak. Ha tehát a t. pénzügyminister ur változtatást kivan az adórendszerrel szemben és az adómorált óhajtja elérni, a mivel oly gyakran találkozunk a javaslat indokolásában . . . (Wekerle Sándor pénzügyminister tagadólag int.) Tudom, hogy a pénzügyminister ur nem sokra tartja az adómorált a jövőre nézve sem, a mint azt az értekezleteken volt is szives kifejtem, de nyomtatásban az adómorál mégis többször megtalálható. Ezt a czélzatot, hogy az adómorálnak alapjára álljon az ország és hogy tényleg mindenki becsületesen bevallja a jövedelmét, elérni nem fogjuk. Zakariás János: Ez illúzió! Vázsonyi Vilmos: A kereseti adójavaslatot azért sem tartom kielégítőnek, mert, a mint bátor voltam már rámutatni, az osztrák kereseti adó, ha nincs is megállapított kulcsa, a kivetési eljárás számára irányadó sémánál ismeri a progresszivitást, a mi adójavaslatunk pedig megállapítja az 5, illetve 4%-os adókulcsot, megállapítja a létminimumot is attól feltételezetten, hogy az adózó a jövedelmi adónál is létminimum alá esik, ellenben egyenes logikai ellentétben azzal a körülménynyel, hogy a létminimum jogosságát a kereseti adónál is elismeri, progresszivitást a kereseti adónál nem alkalmaz. Az adókulcs magassága a középosztályt talán kevésbbé érné és kevésbbé érné a kispolgárságot is, ha a kereseti adónál az igen t. pénzügyminister ur egyszerűen igazat adna önnönmagának, mert hiszen abban a memorandum-tervezetben, melyet gondolom 1893-ban készitett, a kereseti adót olyannak tervezte, hogy az nemcsak a létminimumot, hanem a progressziót is ismerte. Én azt hiszem, hogy még a kereseti adó túlmagas kulcsa miatt támadt izgalmak és aggodalmak is jelentékeny mértékben lecsillapodnának, ha nem olyan nagy mértékben, mint a jövedelmi adónál, nem is olyan változatos skálával, hanem szegényesebb skálával, kevesebb változatossággal és enyhébb progresszióval a kereseti adónál is a fokozatosság elve alkalmaztatnék. Ha egyszer a kereseti adó a létminimumot eltűri, akkor eltűri a progressziót is, mert a kettő közt elméletileg tulaj donkép ellentét nincs, hisz a létminimum a fokozatosságnak a kezdete, ennek következtében a fokozatosság csak a létminimumnak a folytatása és következetes kiépitése volna. Tudom, hogy az igen t. pénzügyminister ur erre a városi értekezleten azt mondotta, hogy a progressziót azért ejtette el, mert nem akarta még nagyobbá tenni az ingert a jövedelmek eltitkolására, mert a magasabb skála alá való jutásnak a félelme még jobban ingerelné az adózókat arra, hogy iparkodjanak az alacsonyabb skálában maradni, nehogy a magasabb skála utolérhesse őket. A progresszió nélkül pedig az lesz az állapot, hogy az egész társaság, kik szépen együtt fogunk élni, a kereseti adó alá tartozók teljes szolidaritással fogunk igyekezni, hogy azt az adót, melyet el nem birunk, ne viseljük, ne viseljük azért, mert nem viselhetjük, mert a középosztály nem fizethet 8%-os adót kipuhatolt személyes jövedelme után. Teljes őszinteséggel beszélek erről a kérdésről, teljes őszinteséggel tárom fel, hogy azon percztől fogva, mikor a kereseti adó progresszió nélkül ilyen magas kulcscsal fog megállapittatni, meg-