Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-415

115. országos ülés 1909 február 10-én, szerdán. 459 Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy­mini ster : T. képviselőház! A 27. §-ban az átvizsgá­lás költségei épen azért használtattak az 1. §-ban használt kiigazítás költségeivel szemben, hogy a kataszteri revízióval járó összes költségeket a 2. §-ban felhozottak kivételével az állam viselje olyan esetben is, a mikor kiigazítás nem történik. Mert voltam bátor megjegyezni, hogy hivatal­ból kell beutaztatni az országot, hogy átvizs­gálják a katasztert, vájjon szükség van-e a kiigazításra vagy nem, holott az 1. §. csak a kiigazításról intézkedik. Ha tehát itt az mon­datnék, hogy a kiigazítás költségeit viseli az állam, akkor nyitva hagynók, hogy azon költ­ségeket, a melyek nem a kiigazítással, hanem előleges átvizsgálással, adatok gyűjtésével stb., szóval nem a kiigazítással járnak, ezeket az állam viseli-e. Azt hiszem, hogy ezen interpe­táczió után talán megnyugszik t. képviselőtár­sam abban, hogy az átvizsgálással nem mást. vagy kevesebbet mondunk, hanem azért hasz­náltam olyan kifejezést, a melyben benn vannak a kiigazításnak költségei és egyéb költségek is. (Helyeslés.) Ha ezen kifejezést »összes költségei« mél­tóztatik kívánni, ón azt sem ellenzem, mert én is az összes költségeket értettem, sőt a birtok­ivek költségeit is. A mi a második kikezdést illeti, igen ké­rem a t. házat, méltóztassék az eredeti szöveget megtartani. A községekre nem ró ez olyan nagy terhet. Először is az van mondva, hogy a köz­ség köteles irodahelyiséget adni. Hiszen ha nem volna is köteles, én nem tudom elképzelni, hogy egy kataszteri kiigazítás másutt történhessék, mint a községházán, a hol az illető adatok vannak. Valakinek a jóakaratától tenni függővé a dolgot, hogy beereszti-e a kiigazító közegeket vagy sem, lehetetlen állapot volna. Másodszor itt van a lakás-, kocsi- stb. adás kötelezettsége. Gyakorlatilag ez ugy szokott megoldatni, hogy felszólítanak valakit a községben és ez lakást ad. Természetesen nem hónapokig való tartózkodásról, hanem csak egy vagy két napról van szó. Ne vetkőztessük hát ki az életet gya­korlati jelentőségéből. Ha mindenütt lakást kell fizetni, ez olyan módnélküli felszámításra adhat okot, hogy azt valóban visszaélésnek lehet ne­vezni. Ladikot pedig megint köteles a község adni, mert méltóztassék elhinni, voltak esetek, a mikor egy ladik napi használatáért 20 forintot követeltek, holott az egész ladik nem ért 10 forintot. Nagyon méltányosnak tartom, hogy a köz­ségeket ne terheljük, ezért vettem fel az álta­lános programmba, hogy már a jövő évtől kezdve a községeket viszonylag kiadó segélyezésben részesítsük ott, a hol nagy a teher s igy ezen állami hozzájárulás által enyhítsük azokat. De nem szabad olyan megoldási módozatokat válasz­tanunk, a melyek, ha a községnek nem is, de az országnak módnélküli megterheltetésével jár­nak és gyakorlatilag merőben keresztülvihetét­lenek. Hiszen a községnek érdeke, hogy alaposan teljesíttessenek ezek a munkála­tok, már pedig ha én egy tisztviselőt utasítok, hogy milyen összegeket fizethet lakásért és annyiért nem kap lakást, bizony igyekezni fog szabadulni attól a községtől és nem alaposan, hanem felületesen fogja végezni munkáját. Különben is a javaslatban kontemplált eljárás a részletes kataszteri felmérésnél ma is érvényesül, a mi a község eminens érdeke. Ha tehát itt most változtatni méltóztatnak, ez maga után vonja azt, hogy ott is változ­tatni kell. Ebből az indokból is kérem, méltóztas­sék az eredeti szöveget megtartani. (ÉlénJc helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Polónyi Géza: T. képviselőház! Mivel nincs módomban megfelelöleg szövegezni módosításo­mat, ugy, hogy a t. pénzügyminister ur is hozzá­járulhatna, de különben is, mivel a most tett nyilatkozat folytán világos, hogy a pénzügy­minister ur is ugy értelmezi ezt a dolgot, mint én, nem forog fenn annak szüksége, hogy módo­sításom szavazás alá bocsáttassák, miért is vissza­vonom. Elnök: Polónyi Géza képviselő ur vissza­vonta módosítását. Fábry Károly: Félreértett szavaim helyre­igazítása czimén kérek szót. Elnök : Most már nem lehet, mert a tanács­kozás be van fejezve. A tanácskozás befejezte után csak az szólhat, a ki határozati javaslatát vissza akarja vonni. Előbb tetszett volna jelent­kezni. Kérdem a t. házat: Méltóztatik-e a 27. §. meg nem támadott részét változatlanul elfo­gadni, a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem? (Igen.) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. A 27. §-nak második bekezdéséhez Fábry Károly képviselő ur azt a módosítást nyújtotta be, hogy azon szótól »valamint« egészen addig »ladikokat« hagyassák ki a szöveg. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 27. §. második bekezdését a pénzügyi bizottság szöve­gezése szerint változatlanul elfogadni, szemben Fábry Károly képviselő ur módosításával, igen vagy nem? (Igen.) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a képviselőház a szakasz második bekez­dését változatlanul fogadja el, a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, ennélfogva Fábry Károly módosítása elesik. Következik a 28. §. 08*

Next

/
Thumbnails
Contents