Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-414

436 kik. országos ülés 1909 február 9-én, kedden. választás utján kerülnek be, nem tartom helyesnek, hogy a pénzügymini ster által kinevezendő tagok közé még lehessen törvényhozási tagokat kinevezni, (Helyeslés.) mert az nem volna egyéb, mint flastrom azok számára, a kik kimaradtak a parlamenti választások alkalmával, hogy reszurszot találjanak egy mindenkori pénzügyministernek, nem Wekerle Sándornak, hanem Lukács Lászlónak, vagy más valakinek protekcziójában, hogy pénzügyministeri kinevezés utján lehessenek tagjai a bizottságnak. Ezt inkonveniens dolognak tartom más bizottságoknál is, annál inkább itt, a mikor a parlamentnek meg van a módja, hogy választás által jelölje ki kebeléből azokat, a kiket e bizottságba beválasztandóknak tart. Ezért kérem, módositásként felveendő, nemhogy a törvényhozás tagjai részt ne vegyenek, hanem, hogy a mikor a megválasztottak meg vannak választva, a pénzügyminister által kinevezendők között ne foglalhassanak helyet a törvényhozás tagjai, mert ez szupperreviziója volna a törvényhozás választási jogának, ezt pedig közjogilag megengedhetőnek nem tartom. A mi pedig a tagszámot illeti, az első, a mi felett meg kell állapodnunk, hogy a t. képviselő ur talán messzebb ment, mint a mennyire én menni óhajtottam, mert én soha sem szupponáltam semmiféle betyárbecsületet vagy nem tudom miféle összeesküvést, hanem csak azt tartottam szemem előtt, a mit előttem a história és a statisztikai adatok tényékként igazolnak. Ezek a tények pedig azt igazolják, a mit nem szükséges bővebben igazolni, mert az általános vita során maga a t. pénzügyminister ur is elismerte, de a statisztika bővebben is igazolja, hogy a kataszter kiigazításánál számtalan hiba történt, és hogy a nagybirtoknál lényeges ilyen hibák előfordultak. Én semmi mást nem akarok, mint a közönség és az országos közvélemény számára azt a megnyugvást megszerezni, hogy ebben az országban, a hol vannak hitbizományok és latifundiumok stb., a hol privilegizált osztály van, legalább annyit tegyünk meg, hogy a privilegizált osztálynak ne alkossunk egy olyan országos földadóbizottságot, a melynél lehetősége forog fenn aiinak, hogy a nagybirtokosok érdekei istápoltatván, társadalmi elégületlenségnek váljanak szülő okává, a mit én minden áron és a hol tőlem telik, mellőzni óhajtanék, mert küzdök a szoczializmus és a szoczialisztikus izgatások ellen, de az a legjobb küzdelem, ha ott, a hol igazuk van, igyekezünk gyógyítani, mert különben mi húzzuk a rövidebbet. (Igaz! Ugy van!) Én a parlamentarizmus alapelvével, hogy a parlament népképviseleti alaj>on van összealkotva, nem tartom megegyeztethetőnek azon paritást, mely a képviselőház és a főrendiház között állíttatik fel. Nem látom helyénvalónak azt, hogy a mikor ilyen választott testület alakul, hogy abban a képviselőház ugyanazon arányban legyen képviselve, mint a főrendiház, mert a mindenkori pénzügyministerek — és itt érzem, hogy nagy hiba, hogy befolyásolja az elvi kérdések elintézését az a nagy bizalom, a mely a t. pénzügyminister ur személye iránt megnyilvánul, nem ok és nem jog nélkül, de én nem Wekerle Sándor pénzügyministert látom magam előtt, a mikor ezen javaslatot tárgyalom, hanem a mindenkor lehetséges más pénzügyministereket is -— az én élettapasztalataim szerint nem szolgálnak mindig arra a feltevésre rá, hogy mindig a tiszta és tárgyilagos igazságot tartják szem előtt, hanem nem ritkán egyéni érdekeket és osztályérdekeket képviseltek. Ezzel szemben való védekezésem az, hogy abban a meggyőződésben vagyok, hogy azt az országos földadó-bizottságot elsősorban ugy fogjuk a nagy közvélemény megnyugtatására helyesen konstruálni, hogy ha a főrendiháznak juttatott 8 tag helyett a képviselőház vegye a maga számára azt a koefficzienst, a mely őt mint képviseleti parlamentet megilleti és válaszszon 8 tag helyett 12-t. A főrendiháznak elég, ha 4 taggal lesz képviselve ebben a bizottságban. Ekkor nem férkőzhetik ehhez a bizottsághoz olyan könnyen az a gyanú, hogy a nagybirtok érdekei talán aránytalanul vannak ott képviselve. Ha önök, t. kéjDviselőtársaim, megnézik a statisztikát, hogy milyen arányban van a nagybirtok képviselve a többi birtokososztálylyal szemben, — tessék azt a számot beállítani ide az országos földadóbizottságba, s nagyon meg leszek vele elégedve, — akkor látni fogják, hogy a nagybirtok csak 0'31°/

u-át képezi a birtokososztály kategóriáinak . . . Mezöfi Vilmos: Ez is sok! Polónyi Géza : . . . mégis a tagok felét követeli a maga számára az országos földadó-bizottságban. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy ez jogos aggodalmakra adhat okot, ezt pedig nem szükséges fenntartanunk. A t. pénzügyminister ur előtt bátran utalhatnék más államok hasonló törvényeire. Tessék a szomszéd Ausztriába elmenni, tessék megnézni, hogy van Ausztriában összeállítva az országos földadó-bizottság és méltóztatik látni, hogy az osztrák parlament, a melynek pedig talán nincsenek olyan messzemenő történelmi tradicziói, mint a magyarországinak, szintén csak 1

js -részben van képviselve az országos földadó-bizottságban az urakháza által, 2

/g-részben az alsóház, a népképviseleti parlament által van képviselve. Az én első kívánságom e tekintetben az, hogy a 8 rendes és 8 póttag helyett válasszon a képviselőház 12 rendes és 12 póttagot, a főrendiház pedig 4 rendes és 4 póttagot. Következik ezen bizottság összeállításának második kategóriája, t. i. az, hogy a pénzügyminister ur által kinevezendő ^14 rendes és 14 póttag miképen osztassák be. Én magamévá teszem azt a véleményt, hogy ritkábban találunk