Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-412

374 i-12. országos ülés 1909 február 6-án, szombaton. Beszélhetnék, t. képviselőház, még arról a vádról is, a mely különösen abban nyilvánul, hogy ezek a földadókataszterről szóló javaslatok a nagybirtok favorizálására szolgálnak és a kisbirtokot határozottan károsítják. Azonban nem akarom a t. ház figyelmét túlságosan igénybe venni, azért csak röviden arra vagyok bátor hivatkozni, (Halljuk ! Halljuk !) hogy a nagybirtok és a kisbirtok között tulaj donképen ellentét nincs, mind a kettőnek érdekei közgazdasági szempontból azonosak. Hogy itt a nagybirtok és a kisbirtok kataszterének megállapításánál bizonyos aránytalanságok voltak, azt sem a javaslatoknak ellenzői találták fel. Hiszen megtalálható ez magában a törvényjavaslatnak indokolásában is, és mi agráriusok ezt már több mint másfél évtizeddel ezelőtt hirdettük és követeltük is azoknak megváltoztatását. Mireánk tehát senkisem foghatja, hogy ezeket a fennálló aránytalanságokat el akartuk titkolni és azok megszüntetésére semmit sem tettünk. Különben is, t. képviselőház, ezek az aránytalanságok nem olyan általánosak és az én meggyőződésem szerint nem is olyan nagyok, mint a minőknek azokat feltüntették. Méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy az úrbéri birtokok a tagosításoknál a legtöbb esetben a község körül, a legjobb földekből hasittattak ki. A nagybirtokosok birtokaként pedig legtöbbször azok a birtokok maradtak meg, a melyek akkor kevésbbó voltak jók, a melyeknek mivelési ágazatai — szántóföld etc. — akkor nem voltak mezőgazdaságilag kihasználhatók, hanem állottak rossz legelőkből, nádasokból, erdőkből stb. Már most azon idő óta a kisbirtokosok megmaradtak a maguk primitiv gazdálkodási rendszerében, s ennek következtében az ő terméshozamuk nem is emelkedett jelentékeny mértékben. A nagybirtok ezzel szemben a legnagyobb erőfeszítésekkel igyekezett birtokán javítani; csatornázott, belvizeket vezetett le, jobban művelte meg a földjét és ennek következtében nagyon természetes, hogy azok a régebben rossz földteriiletek jó földterületekké lettek és hogy ott az átlagtermés nagyobb. Nagyon természetes az is, hogy az a szomszédos kisgazda, termésének átlagai nem emelkedvén, ugyanott van, a hol 30—40 esztendő előtt volt és most bizonyos irigységgel tekinti a a nagybirtokost, a kinek terméseredményei sok helyütt megkétszereződtek, s ennek következtében jövedelmei is szaporodtak. Azt hiszem, hogy ezeken az aránytalanságokon is segíteni kell és meggyőződésem szerint a tárgyalás alatt levő adóreformjavaslat ezeken segíteni alkalmas és segíteni is fog. Hiszen a javaslat mindenkinek módot ad arra, hogy a fennálló sérelmet orvosoítassa, hogy a községi képviselőtestületek utján a revíziókat követelhesse. És én nem képzelem azt, hogy az a gyanúsítás, a mely a kataszteri felvételeket a múltban teljesített szervezet ellen itt általánosságban megnyilvánult és a melylyel a jövendőbeli kataszteri felvételeket végzendő szervezeteket illették, alapos lehessen. Nem képzelem azt, hogy az egész kataszteri felvételt a múltban teljesített és a jövőben teljesítendő szervezetek a pénzügyministerrel élükön egy bűnszövetkezetet képeznének, a mely a kisbirtokosok hátrányára intézné e munkálatokat, (ügy van 1 íalfelől.) Hiszen a támadások értelme tulaj donképen ez lenne. Nem akarok hosszasabban rámutatni arra, hogy az adózás tekintetében a kisbirtokosok talán rosszabb helyzetben vannak, mint "a nagybirtokosok, mert hiszen a földadóhoz csatlakoznak mindazok a pótadók, a melyek az adókat nagy mértékben emelik. Mindenesetre méltóztassék azonban tekintetbe venni, hogy ezeken a II. osztályú kereseti adó elengedése utján már is jelentékeny mértékben segítettek, valamint figyelembeveendő az is, hogy mindazon községi kiadások, a melyekhez a nagybirtokos birtoka arányában jelentékeny mértékben hozzájárul, legnagyobbrészt mégis csak a kisbirtokosok érdekében tett kiadások. A II. osztályú kereseti adó a nagybirtokosoknál is el van ugyan engedve, azonban a nagybirtokos ma fizeti cselédségének I. osztályú kereseti adóját. Ott van a betegápolási adó, a melyet a nagybirtokos a maga cselédjei után fizet és e mellett ő viseli cselédjeinek gyógykezelési költségeit is. Ha a községben egy utat, vagy egy hidat kell csinálni, az közügy; ahhoz hozzájárul a nagybirtokos is, de ha a nagybirtokon kell hasonló művet létesíteni, akkor az egész község azt mondja, hogy az nem közügy; az annak a nagybirtoknak ügye. (Ugy van!) Felhozhatnám egész sorozatát a hasonló eseteknek. A községi tisztviselőknek, a jegyzőknek stb.-nek munkája a kisbirtokosok adójának beszedésére és ügyes-bajos dolgaik elintézésére szorítkozik, a miből a nagybirtokosnak végeredményében vajmi csekély haszna van és ő mégis birtoka arányában viseli a pótadó terheit. Szabó István (nagyatádi) : A jegyző az államnak dolgozik ! Szilassy Zoltán: A nagybirtokosok, a kik szintén hozzájárulnak a községi adók fedezéséhez, ezekben tulajdonképen a saját hasznukat nagyon csekély mértékben szolgálják, szemben a községben lakó kisbirtokosokkal. Én a kataszterrevizió és a földbirtokadó kulcsának megállapításáról szóló törvényjavaslatot teljes mértékben olyannak tartom, a mely alkalmas a fennálló aránytalanságok kiküszöbölésére. Én ezekkel az adójavaslatokkal nem ma kezdtem foglalkozni, hanem attól az időtől kezdve, a midőn a ministerelnök ur azokat legelőször ide benyújtotta és más helyütt már volt alkalmam bizonyos javaslatokat és kívánságokat kifejezésre juttatni, a melyeket a gazdatársadalom tekintélyével megerősítve, előterjesztettünk a pénzügyminister urnak. Elismeréssel kell kijelentenem, hogy a pénzügyminister ur a mi javaslatainkba, a melyek a törvényjavaslat lényeges rendelkezéseit