Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-410

ílO. országos ülés 1909 nem imperative és nem hivatalból rendeltetik el a munka, hanem bizonyos előfeltételekhez kötötten, akkor, ha akár a törvényhatóságok, akár a pénzügyi igazgatóságok, akár a községi képviselőtestületek ez iránt kimerítő, indokolt jelentéseket terjesztenek be és pedig az előirt időhöz képest három hónapon belül. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a hol és a mennyiben az állam financziáhs érdekei megkövetelik, a revizió az egész vonalon mindenütt hivatalból fog megtörténni. Tehát minden területen történt művelési ágváltozás konstatáltatni fog ; azonképen a homokterületek, a melyek szőlővel vannak beültetve, mmd fel fognak vétetni és azoknak a területeknek adója fel fog emeltetni, valamint következik a törvényjavaslat szeüeméből, hogy mindazok a területek, a melyek részint ármentesítés, részint talajjavítás, részint belvízrendezés folytán ma nagyobb jövedelmeket biztosítanak, mint a múltban, mindezek revizió alá vétessenek és pedig azon jogczimen, mert hiszen ezen ármentesitett és javított területek a munkálatok kezdetén, az 1870—80. években revideáltattak kataszterileg, a mikor ezek hozama, árvizektől való biztossága és a belvizektől való megvédettsége még ismerve, kitapasztalva nem volt, tehát bizonyos méltányosság gyakoroltatott azon irányban, hogy ezek a területek akkor alantasabb klasszisokba lettek beosztályozva. Ma természetesen a töltéseknek a kifejlesztése, a belvízrendezési munkálatoknak intenzivebb végrehajtása következtében az eredmények szembetűnők és így evidenter kitűnik a törvény szelleméből, hogy a pénzügyigazgatóságok részéről teendő indokolt, kimerítő felterjesztésekre mindezen területeken a revizió végre fog hajtatni. Hasonlókép a nem feltétlenül erdőterületek, a melyek ki lettek irtva, újra fognak soroztatni, szóval mindazok a haszonnal kecsegtető objektumok, a melyekből az államháztartás az adó fokozása révén előnyt vár, azok mind fel lesznek véve. Természetesen ebből a rendszerből mi sem következhetik más főkép a kisbirtokra és középbirtokra, a mely ezen revizió által legjobban lesz sújtva, mint általános adóemelés. Ellenben a mit joggal várhatnánk, hiszen évtizedek óta halljuk a panaszokat, hogy a nagybirtok nem viseli a tehernek azt a részét, a mely megilletné, e tekintetben az imperativ rendelkezés nem történt meg, nem is szándékolják azt megtenni, hanem e helyett a törvényhatóságok és községi képviselőtestületek jóakaratára és belátására bizatik, hogy a revizió iránt tegyenek-e javaslatokat. A törvényhatóságokra nézve ez rendkivüli kellemetlen funkczió lesz, mert hiszen ismerjük a törvényhatósági életet, tudjuk, hogy a törvényhatóság tagjainak legnagyobb része virilis, vagyoni jogon van benn, tehát kényes dolog, hogy a törvényhatóság falain belül tétessenek ezen kérdések vita tárgyává. Én azt hiszem, hogy a törvényhatóságok e tekintetben csak kivételesen fognak a cselekvés terére lépni. Marad tehát a községi képviselőtestületeknek az az intézkedési joga és •bruár k-én, csütörtökön. 343 igy mintegy mesterségesen arra késztetjük a kisés törpebirtokosokat, a népet, hogy azok álljanak frontba a nagy vagyonnal szemben és gyűjtsenek adatokat és izgassák magukat azzal, hogy rámutassanak, hogy itt és ott, ezen és azon kérdésekben minő igazságtalanságok fordulnak elő. Ezt az elvet én a magam részéről nem tudom helyeselni. Feltétlenül azt kívánnám, hogy ez a revizió hivatalból történjék és pedig nemcsak arra a tiz millió holdra nézve, a melyet ez imént beszédemben említettem, de arra a további tiz milüó holdnyi sik vidéki másik nagy birtokra is, mert hiszen a kedélyeket azzal a félrendszabálylyal, mit a törvényjavaslat tartalmaz, nem lehet megnyugtatni, csak ezzel lehet olyan. Az ilyen rendelkezés csak arra szolgálna, hogy a gyanú tovább tápláltassék, mikép annak révén bizonyos kedvezmények nyújtására adatik további mód és alkalom. A t. pénzügyminister urnak azon érvelésére is ki kell térnem, mely szerint az általános generális revizió ellen azért szabódik, mert az igen sok, állítólag ötven millióba fogna kerülni. Meggyőződésem, hogy az az óriási milliós szám nem reális és hogy itt nincsen akkora kiadások eshetőségéről szó, mert hiszen a kataszteri munkálatok elkészültek, a térképek megvannak, mi egyéb vár tehát munkára, minthogy ez a revizió, az osztályba sorozás, foganatosittassék. Es ha az hivatalból megtörténik, a síkföldi tiz millió katasztrális holdnyi nagybirtokra, elmaradnak a komplikált előzetes munkálatok és kimerítő jelentések, bizottsági szemlék, helyszíni vizsgálatok, szóval mindaz elmarad, a mi tulaj donképen a munkát és a költségeket szaporítja, míg ellenben hogyha általánossá tétetik a revizió, meg vagyok győződve róla, hogy a sikterületen szükséges munkálatok . . . Hódy Gyula : Egy szakember mondja ! Reök Iván : . . . rövidesen és aránylag jóval csekélyebb költséggel teljesíthetők lesznek. (Helyeslés balfelől.) Még egy körülményre vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, s ez a boritaladó kérdése. Tudomásom van róla, hogy a pénzügyi bizottság akkor, a mikor a tőkekamatadónak megállapításáról volt szó, azon az alapon kivánt az eddigi 10%-os terheléshez hozzájárulni és azt megtartani, hogy ezen az utón az állam a jövedelmeit, a melyek ezen a czimen befolytak, megtarthassa és ezen több jövedelme révén szabad rendelkezést nyerhessen a boritaladó leszállítása tekintetében. En ebben a kérdésben semmiféle junktimot el nem ismerhetek, nem is tartom helyesnek, hogy ez a két kérdés összeköttessék. Tökéletesen egyetértek a mélyen t. pénzügyminister úrral abban, hogy a tőkekamatadónak általa kontemplált módon való leszállítása magasabb közgazdasági, kereskedelmi és ipari tekintetekből az országnak a külvilágban való megerősödése érdekében feltétlenül szükséges, de épen ugy elmulaszthatatlannak tartom,,hogy a boritaladó tekintetében rövidesen, még ennek a