Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-410

336 íiü. országos ülés Í909 február k-én, csütörtökön. millió forintban állapították meg, a mit azután egy ankét folytán 155 millióra redukáltak. Kétségtelen azonban az is, hogy azóta ármentesitések által, még pedig a Morva, Vág, Duna, Dráva, a Hanság, a Fertőtó stb. ármentesitése által Magyarország a Tisza és mellékfolyóiban 3,540.000 holdat, a Duna és mellékfolyóiban 1,072.000 holdat nyert, összesen tehát 1896-ban — mert csak addig az időig vannak meg a statisztikai adatok — 4,612.000 hold volt a nyereség, még pedig csupa szántóföld, és a mint méltóztatik tudni, ez a legporhanyósabb, a legjobb folyami hordalék ; ez a legjobb földje egész Magyarországnak. Azonkívül a statisztikából azt is megtudjuk, hogy a szántóföld területe 1870-ben 16,250.000 hold, — az egyes holdakat elhagyom — 1903-ban pedig 23,422.000 hold volt. A szaporulat tehát 1870 óta 7,150.000 hold volt 70 ellenében. Hogy mit jelent 7,100.000 holdnak a szaporulata ezen évek óta, azt mindenkinek a saját elbírálására bizom. Kötelességem még megemlíteni azt, hogy mig 1870-ben 3,500.000, 1906-ban csak 1,734.000 hold volt az ugarföld. Egészben véve pedig, t. képviselőház, azt konstatálhatom, hogy 1870-ben 43 millió hold termőföldje volt Magyarországnak, természetesen az erdőkkel, rétekkel és legelőkkel együtt, mig 1903-ban, a ministerium adatai szerint 53 millió, tehát 10 millióval több, mint akkor. Talán érdekelni fogja a t. házat az is, hogy 1870-től 1879-ig, a ministeri kimutatások szerint, 1031 millió volt Magyarország mezőgazdasági termésének az értéke. 1880-tól 1884-ig 1583 millió, 1885-től 1889-ig 1505 millió, 1890-től 1894-ig 1822 millió és 1902—1906. években 3200 millió. Tehát ha nem veszem a 70-es éveket, hanem a 80-as éveket, akkor is be van bizonyítva az, hogy Magyarországon a szemes termelés 1583 millióval emelkedett, vagyis négyévi átlagban 3,200.000rel. Hogyha azonban veszem az 1906-ik évet, akkor azt találjuk, hogy az 1906-iki évi 4091 milliót tüntet fel. Nem hivatkozom arra, a mit a ministerelnök ur hozott fel, arra a három millióra, hanem hivatkozom egyszerűen arra, hogy Szterényi, a ki szintén nem darabont és nem szabadelvűpárti az önök szemében, néhány héttel ezelőtt a Matlekovics-banketten a következőket mondotta : hogy mig a mezőgazdaság a maga ezeréves múltjával és a nemzet szinte 75 százalékát felölelő tevékenységével kerek összegben beszélve, mindössze ötezermiihóra rugó termelési értéket mutat fel, addig ma már a magyar ipar termelési értéke — a nagyipart és a kisipart együttvéve — megközelíti a háromezermillió koronát. Bátran hivatkozhatom tehát ő reá : nem is kell nekem Wekerle beszédével előállanom, hanem oly szaktekintélyre, a kit azt hiszem, mindenki el fog ismerni az országban, s a ki ötezer millióra becsüli a mezőgazdasági össztermelést, mig a statisztika alapján — pedig nem szeretném, hogy ha Magyarországnak csak annyi hozama volna, a mint Darányi ő exczellencziája ki szokta mutatni, mert Magyarország abból nem tudna megélni — elfogadom azt, hogy nem 4100, hanem 3200 millió az évi átlag. Tehát hol tartunk most, t. képviselőház ? Most ott tartunk, hogy mig az ötvenes években a földadó fizette két harmadrészét az egyenes adónak, addig a 80-as években a földadó 40 százaléka volt az egyenes adónak és ma csak 30 százalékát fizeti évenként. Én tehát azt mondottam, t. ház, hogy mindezt összefüggésbe kell hozni, a mire azonban most bővebben kiterjeszkedni nem óhajtok. Már most a budget szerint 1883-ban 806 millió volt a kiadás, 1909-ben pedig 1555 millió a kiadás. Ha pedig most a budget egyes tételeit veszem, a melyeknek részletes összeállítására különben időm nem jutott, de esetleg erre még visszatérek ha, mondom, a budget egyes tételeit veszszük, hogy mit ad ki az állam a földmivelésügy terén — a mi egészen jogos, igazságos és kell is, hogy ugy legyen — és veszem azt, hogy mit ad ki a kereskedelem terén, csak akkor fogják t. képviselőtársaim meglátni azt az óriási különbséget, a mely a két tétel között mutatkozik. Megjegyzem azonban, — minthogy Baross János t. képviselőtársam beszédére közbevetőleg szintén reflektálni akarok, hogy ne kelljen arra később kitérnem — hogy ő hivatkozott arra, hogy én nem emiitettem meg azt, hogy Magyarországon a földnek annak idején csak 120 miUió adóssága volt záloglevelekben, mig ma 4100 vagy 5000 millió, a mely után 245 millió korona kamatot fizetünk. De méltóztassék egybevetni ezt a 245 millió korona kamatot azzal az óriási fellendüléssel, a melyet az alatt a nyomorult szabadelvű kormány alatt Magyarország pénzügyei vettek ! Hogy eltörpül ez a 245 millió, ha azt veszszük, hogy ma alacsonyabb taxácziója a földnek nincsen, mint 15 milliárd, szemben 5 milliárddal, a mely volt annak idején. Mi ez a 245 millió ehhez az emelkedéshez képest ? És épen azok a záloglevelek, a melyek, mint önök mondják, a Wertheim-szekrényben nyugszanak, hogy más élvezze azok kamatait, azok a záloglevelek, a melyekre nagy kár, hogy ma nem tudunk pénzt kapni, a mi legjobban nyomja Magyarországot, azok a záloglevelek, a melyeket annyira leszólunk, ha már a pénzt megkaptuk értük, de a melyek mégis minden téren Magyarország előretörekvését szolgálják: épen azok a záloglevelek szolgálnak okul arra, hogy azt mondják, igenis, a mobilis tőkét meg kell rendszabályozni, mindent meg kell ellene tennünk ? Én vagyok az első itt a házban, a ki azt mondom, hogy méltóztassék a bankokat, a milliomosokat megadóztatni, olyan erősen, a mint csak akarják, hanem mentesítsék a szegény embereket! (Helyeslés.) De tovább megyek. Hieronymi Károly azért járt el jóhiszeműen . . . Emődy József: Jóhiszeműen tévedett! Sándor Pál: A mint említettem, dr. Felmer Frigyes, a ki az agrár törekvések professzora, irt külföldi minták alapján egy igen értékes köny-