Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-398

28 398, országos ülés 1909 január 19-én, kedden. pest a szükséges biztonsági intézkedések és rendszabályok életbeléptettessenek ? 4. Minthogy a bányatörvény különben is a bányák időközi megvizsgálását eló'irja, megtörténtek-e időközönként ezen vizsgálatok és ka igen, nem jelentették-e a katósági közegek azon hiányokat, a melyek most tényezői voltak a bányakatasztrófáknak ? 5. Minthogy az uj bányatörvény előkészitése már nagyon régóta történik, nincs-e a pénzügyminister ur abban a helyzetben, hogy lantosán megjelölhetné azon időpontot, a mikor törvényjavaslatát benyújtja'? 6. Figyelemmel arra, hogy az osztrák-magyar államvasút resiczai vidékéről már régi idő óta és nyilvánosan többször lett hangoztatva azon panasz, hogy a megyei közigazgatási közegek a nevezett társaság rendelkezésére állanak és ezek érdekeit egyoldalulag szolgálják ugy a munkások ellen, mint a bányabirtokok szerzésénél a vidéki birtokosok ellen is, — hajlandó-e a belügyminister ur vizsgálat utján felderíteni, hogy a nyilvánosság előtt többször jelentkező ezen panaszok alappal birnak-e vagy sem?« Szmrecsányi György jegyző: Szatmári Mór! Szatmári Mór: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A függetlenségi és 48-as párt nyomban a resiczai, illetőleg ajkai bányaszerencsétlenségek nyilvánosságra jutása után elhatározta, hogy ezt a kérdést a parlamentben szóvá fogja tenni. (Halljuk!) Engem bizván meg a pártvezetőség azzal, hogy e kérdésben interpellácziót intézzek a ministerelnökhöz, mint pénzügyminister úrhoz, nem érzem magamat felmentve e kötelezettségem alól az által sem, hogy t. képviselőtársam, Pető Sándor ebben a kérdésben interpellált. (Helyeslés.) Az idő előrehaladottsága miatt rajta leszek, hogy lehető rövidséggel teljesítsem a feladatomat. (Halljuk! Halljuk!) Midőn ezt a kérdést vizsgálom és mérlegelem, eugem nem a haragos indulat, hanem az emberszeretet vezet. (Helyeslés.) Az egész közvéleményt áthatja az a mélységes hatás, a mely a szerencsétlenség nyomán támadt és az első érzés, amely az embereket elfogja, az, hogy a szerencsétleneken segiteni kell és a jövendőre nézve meg kell tenni azokat a biztosításokat és óvóintézkedéseket, a melyek az ilyen szerencsétlenségek elkerülésére szükségesek. (Heyeslés.) Nem akarok hosszú fejtegetésekbe bocsátkozni annak kimutatása czéljából, hogy ezeknél a szerencsétlenségeknél nem elemi események szerepeltek, hanem igazán mulasztások és nagy visszaélések követtettek el. Abból sem akarok tőkét csinálni, hogy ezek a bányák osztrák társaságok tulajdonai. Csak annyiban tartom szükségesnek ezt felemlíteni (Halljuk! Halljuk!), hogy épen azért, mert osztrák társaságok tulajdonosai ezeknek a bányáknak . . . Mezőfi Vilmos: Elég hiba ! Szatmári Mór: ... és azért, mert magyar embereket alkalmaznak munkásokul, nekik hatványozott mértékben kellene gondoskodniuk arról, hogy az ember élete, vagyona biztonságban legyen. (Halljuk! Halljuk!) Mert hiszen önkéntelenül is előtolul az a felfogás, hogy az osztrákok a magyar munkásokkal szemben nem gyakorolják az előrelátás és gondosság azon mértékét, a melyet alkalmazniuk kellene. (Ugy van!) Az ezen szerencsétlenségek alkalmával felmerült összes jelenségekből nyilvánvaló, hogy ugy a resiczai bányákban, mint különösen az ajkai bányában az előrelátásnak és gondosságnak legelemibb része is hiányzott. Ha meggondoljuk, hogy az ajkai bányában már a második nemzedék dolgozik és hogy addig, mig ott a technikai tudományoknak sokkal primitívebb eszközei állottak rendelkezésre, ilyen nagy szerencsétlenség nem történt, ma pedig, a midőn a technikai vívmányoknak valóságos csodái léteznek, ennek a bányának berendezése olyan, a milyen: akkor lehetetlen, hogy ott szinte a szándékos mulasztás ismérveit fel ne fedezzük. (Mozgás balfelöl.) Csak egyetlenegy dologra mutatok rá. Hogy mi okozta a széngáz kifejlődését az ajkai bányában, arról nem beszélek, de rá kell mutatnom az ott végbement mentési munkálatnak rettenetes hiányosságára. Két felvonó pár állt ott egymás mellett. Mind a két felvonó párnak olyan állapotban kellene lennie, hogy minden pillanatban működésbe hozhatók legyenek. Azonban csak az egyik felvonó pár volt felszerelve, a minek következtében akkor, a midőn — a mint Pető Sándor t. képviselőtársam felhozta — a tizenkettedik felhúzásnál holttestek akadályozták meg a felvonónak fel- és lefelé való mozdulását, 18—20 órába került, a mig a működésben levő felvonógép felszerelését áthelyezhették a másik felvonógépre. Ezen idő alatt teljesen szünetelnie kellett mindenféle mentési munkálatnak (Mozgás.) és ezen idő alatt a bányában lévő emberek, számra nézve 55-en, mind meghaltak, még pedig valamennyi fulladásos halállal. (Ugy van!) Engem ebben a kérdésben nem vezet elsősorban a megtorlásnak és a bosszúnak gondolata, hanem vezet főkép a szerencsétlenek részére nyújtandó segítségnek gondolata és az, hogy jövendőre lehetőleg megakadályoztassanak hasonló szerencsétlenségek, (Helyeslés.) mert igen sok intézkedés és igen sok eszköz áll ma a bányatársaságoknak rendelkezésére, melyeknek alkalmazása mellett az ilyen szerencsétlenségeket megakadályozhatják; de nagyon sok eszköz áll rendelkezésre arra nézve is, hogy ha megtörtént a veszedelem, akkor a mentés munkálatai határozottan és erélyesen eszközölhetők legyenek. Itt a kérdés anyagi oldala is szerfölött fontos, mert bizonyos, hogy a társládák intéz-