Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-409
S'22 bűt), országos ülés 1909 február 3-án, szerdán. Farkasházy Zsigmond : Vissza kell utasítani! Bozóky Árpád: T. ház! A t. ministerelnök ur válaszát természetesen nem veszem tudomásul, mert először is az osztrákoknak ellenünk intézett támadását itt a parlamentben, a hol erre hely van, nem utasította vissza. (Igaz! ügy van! bal felöl.) Farkasházy Zsigmond: Khuen-Héderváry ebbe bukott bele! Bozóky Árpád: Azzal nem lehetünk megelégedve, hogy közös ministeri tanácskozásokon négy fal közt egymással mit beszélgetnek. Engedelmet kérek, ez nem oda tartozik; ez ide tartozik az országgyűlés szine elé, (Igaz! ügy van! balfelöl.) és hogy ha ez a visszautasítás csakugyan megtörtént, méltóztassék megmondani, hogy annak mi volt az értelme. A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy ő a magyar közjog alapján áll. De hogyan áll, milyen irányban áll, és hogyan védi meg a magyar állam függetlenségét, hogyan védi meg azzal az osztrák támadással szemben, hogy mi kifelé Ausztriával egy állam vagyunk, arról ismét nem nyilatkozik a ministerelnök ur, csak azt mondja, hogy a magyar közjog alapján áll. Ezt mindenki mondhatja; de kíváncsiak vagyunk arra is, hogy mi ebben a konkrét esetben a ministerelnök ur álláspontja, hogy érvényesítette- e nemcsak hatalmát, hanem a magyar állam érdekét is, a mely reá van bizva. Nagy György: Vissza kell utasítani, ez a legkevesebb! Bozóky Árpád: Ezeknél fogva nem veszem tudomásul a választ és kérem a függetlenségi pártot, hogy szintén ne vegye tudomásul. (Hely edés balról.) Farkasházy Zsigmond: A szabadelvű párt sem vette volna tudomásul. (Zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház. Pótlólag csak annyit jegyzek meg, hogy a mire a t. képviselő ur utal, hogy t. i. egyrészről Magyarország, és másfelől Ausztria kifelé egy jogi személyt képez, egy internaczionális egységet képez, ezt.a régi osztrák felfogást a magunk részéről nem ismerjük. (Élénk helyeslés.) Mi azt az álláspontot foglaljuk el, hogy Magyarország külön jogi személyiség, és Ausztria is az, egészen más az, hogy ez a két jogi személyiség kifelé együttesen köteles bizonyos ügyekben eljárni. Farkasházy Zsigmond: Vissza kell utasítani ! (Zaj. Elnök csenget.) Wekerle Sándor ministerelnök: Engedelmet kérek, én itt visszautasításokba nem bocsátkozhatom ; én a magyar álláspontot határozottan érvényesítem, ez az én kötelességem. Én azt megmondottam, hogy én az osztrák ministerelnök urnak minden kifejezésével, vagy közjogi felfogásával szolidaritást nem vállalhatok, de miután meggyőződésem, és ezt kell még felemlítenem, hogy korántsem gúnyos szándékból tartotta ezt a beszédét, hanem tartotta saját felfogása szempontjából, annak további bírálatába, és pláne, visszautasításába én a parlamenti illem szabályai szerint sem bocsátkozhatom. (Helyeslés.) Polónyi Géza: No no! Farkasházy Zsigmond: Es Tisza, mikor a distinguished foreignert visszautasította? (Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. A képviselő ur nem kívánván szólni, következik a határozathozatal. Fölteszem a kérdést: elfogadja-e, a ház a ministerelnök ur válaszát Bozóky Árpád képviselő ur interpellácziójára, igen vagy nem ? (Igen! Nem !) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak feláll ani. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház tudomásul vette a ministerelnök ur válaszát. Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Markos Gyula! Markos Gyula: T. ház! Körülbelül ötnegyed esztendővel ezelőtt interpellácziót intéztem a belügyminister úrhoz a győrvármegyei pusztai járás szolgabírójának közigazgatási visszaélései tárgyában. Ez az interpelláczió válasz nélkül maradt, a mi jele annak, hogy a közigazgatás ott csakugyan beteg. Nem a minister urat akarom e miatt váddal illetni, mert több alkalmam is volt meggyőződni arról, hogy ő az eljárást megindította, csak jellemzésül hozom fel arra nézve, hogy mennyire tartják tiszteletben még a ministeri intézkedést is, mert itt egy különösen dédelgetett uri ember sorsáról, a főbűnÖ3 megmentéséről van szó, a kit minden áron szeretnének tisztára mosni. Még foltozás és külön pótlások utján is. Mert egyszerre és gyorsan ez természetesen nem megy. Előbbi interpellácziómat a közpolgárok zaklatása miatt tettem, kiket különösen választások alatt és után, 30 — 40-et 50, 60, 80 korona erejéig bírságoltak és elzártak, ugy, hogy sokszor megtörtént az, hogy a győri megyeházán nem volt elég hely az ilyen atroczitások után. Most .én ezekre a dolgokra visszatérni nem akarok, csak rá akarok mutatni majd arra, hogy ez a basa-rendszer, a mely ott már régi idők óta uralkodik, milyen mértékkel mér azoknak, a kik vele szemben vannak és milyen mértékkel mér azoknak, a kik vele egy követ fújnak. Lukács László : Basarendszer ? Markos Gyula : Igenis, basarendszer. Sajnos, ez minálunk még jobban dívik, mint nálatok, mert hiszen ti dédelgetet gyermekei vagytok a hazának. (Ugy van! Derültség.) Mikor ilyen elbánásban részesülnek a békés közpolgárok, akkor nézzük meg az érem másik oldalát is, hogy vájjon a közigazgatás terén