Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-409

312 Í09. országos ülés 1909 február 3-án, szerdán. Az előttünk lévő törvényjavaslat, t. uraim, nem helyezkedik az általánas kataszteri kiigazítás alapjára, lianem egy részleges, parcziális kataszteri kiigazítást czéloz. Jól tudjuk, t. képviselőház, hogy a földadó az ő mellékterheivel és azokkal az adókkal, a melyek az alap-földadóhoz simulnak, lényegében és nagy általánosságban, különösen a kisbirtokososztályra és — hozzátehetem — a középbirtokososztályra is, rendkívül súlyos terheket ró. T. uraim ! Magyarországon a 16 filléres átlagos kataszteri jövedelemtől kezdve egészen 13 forintig, vagyis 26 koronáig felmenő kataszteri adótételekkel találkozunk. A variácziónak számtalan neme és módja kínálkozik, ha individualizáljuk az egyes eseteket. T. képviselőház ! A föld viseli a föladón kívül azokat a mellékterheket. a melyek itt felsoroltattak, a melyek az egyházi, kegyúri terhekből, továbbá a megyei és községi szolgáltatásokból állanak; azonkívül, t. képviselőház, ez a földbirtokos középosztály visel még Magyarországon egy különleges terhet is, az u. n. nobile officium terhét, a mely Magyarországon, sajátságos módon alakult viszonyaink mellett, majdnem kizárólag a középbirtokososztály vállain nyugszik. T. uraim, én csak példát hozok fel. Ott, a hol a közélet terén ingyenes szolgáltatások várnak a polgárra, ott én sehol és sohasem találkozom a hitbizományi birtokos urak rendjével, de még a kisbirtokososztályéval sem. —a dolog természeténél fogva, — mert annyi lojalitással mindig viseltetett a középbirtokososztály a szegényebb osztály iránt, hogy húzta a köztevékenység terén évszázadok óta azt az igát, a mely ő reá várt. Példákkal szolgálhatok, t. képviselőház. Itt van a főváros közélete. Nagyon súlyos az a közéleti szolgáltatás, illetőleg közéleti teher, a mely nemcsak a bizottságban, hanem az u. n. albizottságokban való működéssel is jár. így van ez a vármegyék, a törvényhatóságok területén is. Hiszen méltóztatnak tudni, mennyi nobile officium van ott összehalmozva. Én, t. uraim, ha végigtekintek pl. a fővárosnak történetén 1872 óta, s bírálom a viszonyokat, — nem a mostam demokratikus uralmat — akkor azt találom, hogy 1872 óta . . . Pető Sándor: A Sasok uralkodtak és nem a demokraták ! (Zaj.) Polónyi Géza : ... az én emlékezetem szerint a fővárosnak 400 törvényhatósági bizottsági tagja között összesen két főnemes volt. Csak kettőre emlékezem, a kik közéletünkben résztvettek,, (Zaj.) bár igaz, hogy azok dicső emléket hagytak maguk után és igazán példásan tettek eleget kötelességüknek : báró Lipthay Béla, a ki már, fájdalom, nincs az élők közt és báró Kaas Ivor. Én harmadik főnemest 1872 óta a főváros közgyűlésein egyetlenegyet sem találtam. De ha végigtekintem a megyei közéletet: akárhányszor megyek viztársulati, lóavatási, kőszállítási vagy akármilyen más albizottsági ülésekre, de ott sohasem találkoztam és találkozom mással, mint a középbirtokos osztály azon rétegével, a mely hűségesen kiköveteli és teljesiti is a maga részét a nobile officiumból. Akkor, a midőn adóreformot csinálunk, ennek a köztehernek szemünk előtt kell lebegnie és a középbirtokos osztályról sem szabad megfeledkeznünk, a kiknek nevében egy elevenen fohászkodó panasz jutott hozzám — nem Sándor Pál és Hieronymi Károly kezéből, hanem Háromszék vármegyéből — több törvényhatóság megbízásából. Panaszkodnak, feljajdulnak, hogy a középosztály érdekeit minden törvényhozás elhanyagolja és maga ez az adóreform is veszélylyel fenyegeti azokat. Ha már most rátérek erre az adóreformra és ennek a kataszteri kiigazításra vonatkozó részére, akkor egy pár szerény megjegyzést kell tennem erre a tételre vonatkozólag. (Halljuk!) T. ház! Nekem volt egy szerelmem. (Derültség. Halljuk !) Közéleti tevékenységemben, akkor, midőn módomban lett volna és lehetett volna alkotnom, itt a t. képviselőház színe előtt vallomást tettem róla, és örömmel emlékezem vissza, hogy milyen lelkesedéssel találkozott az az én eszmém, illetőleg óhajtásom, hogy a ki Magyarország sorsán, Magyarország földnépén segiteni akar, a ki Magyarország hitelviszonyait gyökerükben akarja javítani, annak a telekkönyvek rendezésén kell kezdenie a dolgot. Én a kataszteri kiigazításnak részleges elrendelését ezen szempontból nem tartom valami szerencsés gondolatnak. Nem fogom most felsorolni azokat az érveket, a melyek itt mellette szólnának annak, hogy a kataszterkiigazítás ne csak a művelési ágakban beállott változásokra, necsak az osztályokba és fokozatokba való sorozásra nézve álljon elő, hanem terjesztessék ki a tényleges birtoklás bizonyítéka tekintetében szükségessé vált kiigazításokra is a telekkönyvi intézménynyel kapcsolatosan. Mert a milyen fontos lehet az az adómorál és az adószolgáltatás szempontjából, hogy az arányos teherviselés a kataszteri kiigazítás alapján helyreálljon, épen oly fontos, de talán sokszorosan fontosabb az, hogy necsak az adótelekkönyvek, hanem a nagy hiteltelekkönyvek is megfelelő átalakításban részesülj ének. Fájó szívvel látom, hogy Magyarország e tekintetben elsiklott a jogállamok területéről. Magyarországon a telekkönyvi állapotok tekintetében olyan borzasztó helyzet van, a melynek láttára szinte elszorul az ember szive. Bliza Barna: Pántlika-birtokok! Polónyi Géza: Nem szólok én a pántlikabirtokrendszerről, a melyet én, nyíltan megvallom, nem helyeslek, de számolok vele, hogy megvan, hanem arról beszélek, hogy napról-napra fordulnak elő esetek, a midőn valakinek birtokocskáját más adóssága fejében árverezik el; napról-napra fordulnak elő esetek, hogy más helyett fizetjük az adót. Tudok oly esetet, a mikor Magyarországon