Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-409
306 li09. országos ülés 1909 február 3-án, szerdán. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister; Nettóban van a bevétel. Polónyi Géza : A mit leírnak, az nem bevétel, pedig itt bevételezendő összegről beszél a pénzügyminister ur. Azt csak méltóztatik megengedni, hogy az nem pénztári tétel, ha valami nem folyik be és a kontingensbe a leirások csak ugy számithatók be, ha a pénzügyminister ur ezt a törvényben külön kimondja. Ez oly evidens dolog, hogy e felett vitatkozni nem szükséges. Lehet, hogy a pénzügyminiszter ur csak tévedésből, vagy véletlenségből hagyta ki ezt a szakaszt, és az én felszólalásom máris igazolva lesz, ha a megfelelő szakasz igy szövégeztetik, a mint a pénzügyminister ur most beszél. De bármiként áll is a dolog, a 74 millió koronás kontignens — plus 370.000 K a fél százalék fejében, melyet szivesen elejtek, hogy egyszerűbb legyen a számítás — ki nem kerülhet másként, mint ugy, hog} r maga az adóalap emeltetik. A mostani kataszteri jövedelem alapján ugyanis, a mely 303 millió koronát tesz ki, a legjobb fináncz-zseni sem tud 20%-os alapon több földadót kimunkálni, mint 60,600.000 K-t. Hogy 74 millió koronás kontingens kijöjjön, feltétlenül szükséges a 14 millió adótételnek megfelelő adóalappal emelni a kataszteri jövedelmet. Ez 70 millió korona, ennek a 70 millió koronának 20%-a adja ki a 14 millió koronát, a mi itt hiányképen előállhatna, ha kataszteri kiigazítással az adóalap nem emeltetik. No már most, miután a kataszteri kiigazítást elrendeltük, s miután a kontingensben megvan az a felhatalmazás, hogy ez az adóalap ennyivel emelhető, hol lesz itt a veszteség ? TJgyebár sehol ? Mert azt csak nem akarja az előadó ur velem elhitetni, hogy a kataszteri kiigazítás ugy fog foganatosittatni, hogy adóelengedés legyen belőle. Ugyebár, a művelési ágváltoztatással, az uj osztályba sorozással, az uj jövedelmi fokozatok felállításával per saldo nem az fog előállani, hogy kevesebbet fognak fizetni, hanem az, hogy többet ? Ugyebár, ez tiszta és világos dolog ? Azért mondom, mikor a jsénzügyi bizottság szakértői tekintélyével előáll azzal, hogy 14 millió korona adó veszteség lenne magánál a földadónál, nyilvánvalólag tévedésben van, mert ez az eset be nem következhetik egyszerűen azért, mert a törvényjavaslat maga gondoskodott arról, hogy a földadó leszállítása csak akkor következhessek be, mikor a kataszteri kiigazitás már be van fejezve. Rá kell térnem még egy szerintem nagyon lényeges kérdésre. Es itt Holló Lajos t. képviselőtársam beszédével kívánok foglalkozni, a ki mint a pénzügyi bizottság illusztris tagja mély sajnálatomra oly tévedésbe esett, a mely érdekes és és értékes beszédét elhomályosítani alkalmas. Mély sajnálatomra ismételve, találkoztunk ezen vita során azzal, hogy a merkantilisták szembeállítják a földbirtokost a kereskedővel és iparossal, a földbirtos ismét rádupláz és szembeállítja a kereskedőosztályt, meg az iparososztályt, meg az ügyvédeket, harczba szólítja, s igy én igen sok tekintetben melegen szimpatizálok azokkal a programmtételekkel, melyeket az agráriusok vallanak, de én ugy tudom, hogy a függetlenségi pártnak, a melyhez tartoztam és tartozni fogok, (Mozgás.) és tartozom —ez szót sem képez — tradiczióiban egészen mást találok. A függetlenségi párt sohasem volt exkluzív társadalmi vagy osztályérdekek szolgálatában. (Félkiáltások balfelől: Most sincs !) Most sincs, ne is legyen. Én ezt szóba nem hoztam volna, ha ismételten nem hallottam volna ezen padokról ezt a jelzőt: mi agráriusok. Bizony Ákos (tagadólag int). Polónyi Géza: Nem t. barátom mondta, hanem más. (Zaj.) Olvassák el, kérem, Baross t. képviselőtársam beszédét, jelen is voltam akkor. Markos Gyula: Az agrárius is! Polónyi Gáza: En nem akarok messzebb menni ennél a dolognál. Én csak a függetlenségi párt tradicziói révén visszaemlékezem azon boldog időkre, midőn mi a magyar nemzetet és annak társadalmát épen azért tudtuk zászlónk alá sorakoztatni, mert mi nem egyes osztályoknak érdekeit, hanem a nemzet átfogó érdekeit és valamennyi osztálynak együttes érdekeit kívántuk hűségesen szolgálni. A miben igaza van az agráriusnak, legyen igaza neki, a miben igaza van a másiknak, legyen igaza neki és egy objektív középvonalon kell az ország nagy és magasztos érdekeit szemünk előtt tartani, ha igazán helyes függetlenségi politikát akarunk csinálni. Mély sajnálattal észlelem, hogy itt az ügyvédek, orvosok, kereskedők és iparosok ellen bizonyos czélzatossággal csoportosíttatnak statisztikai adatok. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék ahhoz a javaslathoz szólni, a mely most tárgyalás alatt van. Polónyi Géza : Én azt akarom tárgyalni, — engedelmet kérek, hogy a mentségemet előadjam —, hogy itt a vita során felmerült az, hogy a létminimum kérdése a földadónál milyen mértékben terjesztetik ki a kereskedők és iparosok javára . . . Elnök : Ez a kereseti adóról szóló törvényjavaslathoz tartozik, nem a földadóról szólóhoz. Polónyi Géza: . . . a földadónál pedig a létminimum nincsen. Ez nagyon is összetartozó dolog ; de ha eltilt tőle a képviselőház, nagyon szivesen lemondok róla, hogy erről beszéljek. (Halljuk ! Halljuk !) Hát méltóztatik megengedni, hogy beszéljek ? Elnök : A képviselő ur azt kéri, hogy a tárgytól eltérhessen. (Halljuk !) Azt hiszem, a kéjwiselőház megengedi, hogy a képviselő ur a tárgytól eltérjen. (Helyeslés.) Polónyi Géza: Nagyon köszönöm ezt a szíves engedelmet, mert nem látnék és nem ismernék veszedelmesebb dolgot, mint ha az izgatásnak ez a neme ennek az adóreformnak tárgyalásánál tovább folytattatnék. Már mostanig is sajnálom, hogy a társadalmi osztályok ilyen szembeállítása bekövetkezett és még inkább sajnálnám, ha tovább fokoztatnék. Bizony Ákos : Nem mi csináltuk !
